Címke: terep

Amikor semmi sem alakul úgy

Közzétéve Szerző:

Szombat reggel jöttem ki. Mikor megérkeztem csak két ló volt a karámban, Arippo és a barátja, a parellis. Amikor jobban megnéztem Arippot három sérülést találtam rajta. Mindegyik a bal oldalára esett: az egyik a jobb első lábának a belső felén, egy a bal első lábának a külső felén, és egy – ez a legrosszabb – a bal hátsó lábának a felső részén a combja élén, tövén. A hátső lábánál teljesen hiányzott a bőr, szerencsére csak egy kis szakaszon. Megtudtam, hogy lószökés volt éjjel, a lovak a lovarda pályájára mentek be randalírozni. Arippo állítólag nem. Ezzel függhet össze a sérülés, de hogy mi történt pontosan az soha sem fog kiderülni. Nagyon boldog lennék ha a nagy szürke végre elkerülne innen, állandóan ő csinálja a balhét egyfolytában. A tartója sem túl bizalomgerjesztő…

Lekezeltem a sérüléseket betadinnal és Kék Lukács krémmel, majd mozgattam Arippot körben, úgy tűnt semmiben sem akadályozza. (Sajnos a farkával, ha csap egyet le tudja törölni a krémet…). Vágtára nem igazán volt kedve. Ettől az egésztől eléggé szét estem, de nem mondtam le a terepünkről. Amint kiértünk a hídhoz újabb meglepetés jött: a híd összeomlott, sőt a lovasok mondták, hogy már jó ideje így van. Gyakorlatilag ez nagyon megnehezíti a terepünket, mert így a völgy ketté van vágva és csak a sz.telep után lehet átkelni az árkon (vagy a lovardánál, de ahhoz sokat kell menni aszfalton az úton, ahol néha jönnek a teherautók…). Némi gondolkodás után arra az útra mentünk, amelyen tavaly nyár végén jártunk, de nem mentünk végig. Itt a talaj sokkal rosszabb volt, mint amire emlékeztem, nem szálltam fel, de ez tavaly is így volt. Sokat mentünk előre míg felszálltam, de utána Arippo nem akart előre menni, forgolódott. Vagy érezte, hogy szétestem, de lehet hogy a talaj vagy a meleg nem tetszett neki. Le szálltam és vezettem tovább… Úgy vettem, hogy oka van annak, hogy nem megy előre, ebben benne lehetett az éjszakai sérülés is. Így végül egy séta-terepet csináltunk ezen az úton. A talaj végig eléggé durva volt, sok kővel. Elmentünk addig a pontig, amit a műhold képen lehet látni, hogy valamilyen tisztás. Itt az út – amelyen egy autó simán elfér – csinál egy visszaforduló hurkot. Itt Arippo almákat kapott. Innentől ösvények mennek tovább jó talajjal. Kettéágazik az út, az egyik lefelé visz, de hamar eléggé be volt nőve. A másik felfelé indul és hamarosan kettő ágazik, és szép erdei ösvényként mennek tovább. Tehát innentől lenne jó az út, de mire idáig elérünk a túl sok, hosszú (kb 50 perc) és kellemetlen. Nagy kár. Innentől jöttünk vissza és a lovardában újra kezeltem Arippo sebeit. A váratlanságok terepe volt ez, de a hátizsákom jól működne – már csak terepre kéne valahogy eljutni. Amíg ennyire meleg van nem fogom erőltetni. Ez az út mindössze 5 km volt, oda és vissza, tehát kifelé 2,5 km – nem volt sok, de soknak tűnt. Talán ősszel még egy felderítést érdemes lenne csinálni erre, úgy hogy tovább megyek a kellemes utakon nyeregben. Az mindenképp gond, hogy nincs híd. Az átjutás a másik oldalra így már nagyon körülményes. A sérülést meg kezelni kell a következő napokban.

Arippo születésnapja

Közzétéve Szerző:

06.15. Ma volt Arippo születésnapja. A lányokkal kimentünk, kapott almát, répát, kicsit legeltettük, sétáltunk vele. Most nem magasztalom Arippot, már sokszor megtettem (magamban minden nap) és meg is fogom tenni. Csak annyit még, hogy minden eddiginél jobban néz ki, erőteljes, élénk. Nagyon hamar eltelt ez a 18 év.

Néhány órával születése után – 18 éve.

 

06.16. Aktuális már egy nagyobb terep, új útvonal ötleteim is vannak, de ma is inkább még előkészítettünk. A terephez, amit tervezek legalább négy óra kell. Azt terveztem mára, hogy annyit mozgunk ma amennyit csak lehet. Arippo kissé nyugtalan volt bizonyos hangok miatt, megtisztítottam, patái szépek. A nagy pályán foglalkoztam vele, elébb földről körre küldözgettem. A szokott gyakorlatok jól mentek, érzékenyen reagált, és felültem, innentől méret is. Egy másik lovassal mozogtunk a pályán, mi köröket, íveket lovagoltunk ügetésben. Ezután mentünk ki, de nem szálltam le, hanem nyeregben készültem az irtás felé. Kíváncsi voltam felfelé meddig terjed.

Az útvonal

Arippo másodszor hagyta el így a lovardát, kicsit megtorpant a kapunál és megijedt egy autótól, elég jól eljutottunk az irtáshoz. Itt egy új kupac zavarta szépen befordult az ismert útra. Minden jó ment egészen addig, amíg egyszer meg nem állt és el nem kezdett maga alá csapkodni a farkával, a hátsó lábát is kapkodta. Vártam, hogy megoldja a helyzetet, nyilván csípte valami. Végül leszálltam, hogy megnézzem mi van, de nem derült ki mi volt ez. Rovar elleni nem volt nálunk – ennyire rutintalan lettem. Mikor úgy tűnt vége lett, visszaszálltam és mentünk felfelé. AZ irtás nem sokkal tart tovább és összenyílik a párhuzamos úttal. Erre emlékeztem régről, egyik első utunk erre vezetett. Ez annyira köves, hogy leszálltam és vezettem Arippot. Hamarosan visszacsatlakoztunk a sétaösvény végére, amit Arippo határozottan felismert. Megkerestük a rönköt a vízmosásnál, ahol valamikor régen gyakorlatoztunk (azóta ketté vágták) és felszálltam. Visszatértünk az ösvényre, de hamarosan újra kezdődött a rovar-cirkusz: csapkodás, lábkapkodás. Most is leszálltam, de nem láttam semmit. Vezetve jutottunk el a magaslesig, ahol visszaszálltam. Innen mentünk egyet a belső kis körúton, de Arippo nem vágyott vágtára. A nővényeket ritkították mindenhol, sokkal könnyebb volt lovagolni. Arra gondoltom jó lenne nyeregben is végig menni ott, ahol séltáltunk, így vissza mentem a házak felé vivő úton. Arippo itt is ügetett jó ütemben. Kétségtelenül úgy érezte hazafelé megyünk az ismert úton. De a házaknál visszafordítottam és visszajöttünk – most már harmadszorra mentünk ugyan azon az úton. Kissé mérlegeltük közbe az útvonalat, mert kutyaugatást hallottunk és a szűk ösvényeken nem szerettünk volna kutyásokkal összefutni. Végül az irtásra mentünk vissza és befejezésül ereszkedtünk, a végén pedig legeltettem.

A lovardába már vezetve vittem vissza Arippot, ahol lemostam a lábait és a hátát. Ez határozottan tetszett neki. A karámjában hempergett is egy jót. 5 km-t mentünk.

Ha nem az eső esik… akkor én

Közzétéve Szerző:

Vasárnap délután mentem ki, felhős kellemes időben. Váratlan körülmények sora várt. Ott jöttem rá, hogy szeműbegben vagyok. Soha nem lovagolok szemüvegben, talán ha kétszer előfordult eddig. Mindig kontaktlencsét veszek, de most el kellett fogadnom, hogy ez van. A lovardai kisfiú is csatlakozott hozzám, amikor a karámban Arippo felé mentem, de hangoskodott és a ő megugrott – de nem volt nehéz csatlakozni hozzá így sem. Könnyedén jött és legelt, de a kisfiú ugrálásai nem feltétlenül tetszettek neki. A lovardában most nem kellett fürdetni, mert nincs annyira meleg, de a patáit bekentem. Nagyon nyugodtan állt, majdnem aludt. Nyergeltem és mozgattam a nagy pályán. Közben majdnem esett és a lovasok a fedeles felé orientálódtak. Felszálltam (innen indult  mérés) és nyereg alatt foglalkoztam Arippoval. Úgy gondoltam ma is egy bent/kint-tet megyek – vagyis pályán előkészítés, utána erdő. Minden jó ment, bár Arippo merevebbnek tűnt, mint máskor. Közben készítették elő a fedeles, vagyis locsolni kezdtek bent. Ez már nem tetszett Aripponak, mert a szivattyú hangját kb. egy éve hallotta utoljára. Megálltunk a szivattyú közelében, hallgattuk és úgy tűnt Arippot már nem zavarja. Ahogy elhaladtunk többször a pálya ezen pontján volt mikor be volt kapcsolva, volt mikor nem volt hangja. Ezután jött a vágta és ahogy a hosszú falon a szivattyú felé mentünk ismét be volt kapcsolva (az előző körben nem ment) Arippo kitért balra és fékezett is. Elvesztettem az egyensúlyom, de majdnem sikerült visszaszereznem. Mégis ahogy megálltunk leestem. Arippo hihetetlenül meg volt lepve és állva várta, hogy mi lesz. Körülnéztem, de valahogy úgy alakult, hogy senki nem látta az esést, ami hihetetlen, mert nagy volt a jövés-menés aznap. Mindenki a fedeles felé ment amióta felszálltam csöpögött az eső. Gyorsan felkeltem és visszaszálltam. Arippoval még egyszer teljesítettem azt a pontot ahol a szivattyú van, ügetésben nem blokkolt le, de amikor vágtában akartam ott elhaladni már lekapcsolták. A jövőben foglalkozni kell a pálya ezen pontjával – még akkor is, ha nem hiszem, hogy Arippoban 18 év után negatív élmény rögzülne.

Ezután mentünk az erdőbe, de úgy ahogy még soha, mert a lovardát lóháton hagytam el, és ahogy kifordultunk az útra nem jobbra, hanem balra mentünk. Itt újra találkoztunk a kisfiúval, aki teljes erőből fújta a furulyáját éles, magas hangon. (Akkor is fújta, amikor Arippot behozta a lovardába). Érdekes módon ez kevéssé zavarta és simán elhaladtunk mellette. Az irtáson a vezeték alatt felfelé mentünk, vagyis pont fordítva, mint múltkor amikor itt jöttünk vissza. Az irtás felfelé is kellemes és az erdőnél jobbra fordultunk a szokott útra. Később ismét balra fordultunk és ügetésben mentünk a házak felé, sőt volt némi vágta is, de az út lovas magasságban annyira be van nőve, hogy érdemes itt lassabban menni. Az út végén kimentünk az utcára, de nem láttuk hol az irtás vége, valószínűleg korábban elfordul a vezeték. VIsszamentünk és kicsit bementünk a Golgotára is. A szokott belső körön mentünk még egy vágtát és utána már ereszkedtünk vissza ott, ahol máskor feljönni szoktunk. Az út vége előtt leszálltam, mielőtt jött volna a köves rész. A lovardában lenyergeltem és mivel nem volt nagyon meleg nem is volt más dolgom, mint rovar ellen befújjam és indultunk vissza a karámba.

Arippo érdekes módon nem sietett inni, hanem inkább hempergett, majd folytatta a legelést. Abszolút ráférne egy hosszabb terep, még így is, hogy most eléggé sűrűn jöttem hozzá és lovagoltam is. A következő napok esösek lesznek – meglátjuk mire megyünk ezzel.

Erdei kör

Közzétéve Szerző:

Szokatan időpontban látogattam meg Arippot, aki társaival a beállóban állt. Hiába volt délután még mindig meleg volt. Hívtam magamhoz, jött is, meg nem is, végül kötőfékre vettem és könnyedén jött velem. Legelve jöttünk be és út közben egy pillantást vetettünk a vezeték alatti írtásra. A talaj jó, puha, és valószínűleg viszonylag messze el lehet jutni ezen az új úton. A lovardában már sokan készülődtek. Lemostam Arippo lábait, ennek örült, felnyergeltem és a fedelesbe mentünk, mert jól jött az árnyék. Földről mozgattam, eleje, hátulja tegnap is ma is könnyen mozdítható volt. Felültem, és ügettünk, de hamarosan nagy lett a por, kértem némi hajlítást is.

A fedelesben – még nincs por…

A por ellenére azért viszonylag hosszabban mentünk itt, de hamarosan az erdő felé vettük az irányt. Arippo talán már kevésbé dinamikusan ment felfelé, ügetésben, de úgy fújtatott, mint egy mozdony. Felmentünk a házak felé is, itt is eléggé benőtte az utat a növényzet. Onnan visszajöttünk a belső útra és ügető szakaszt mentünk – úgy tűnt a vágta most nem kell neki. Elhatároztam, hogy az irtáson jövünk le, így is lett, Aripponak nem volt kifogása. A talaj végig puha volt, néha árkok vannak benne, de nem mély. ALig egy méterrel az úttal párhuzamosan megy, de sokkal szélesebb. Az út alján szálltam le, Arippo legelt. A lovardában ismét láb- és testmosást kapott ismét szivaccsal. Örült neki, a végén a karámjában hempergett. Így, hogy sűrűbben mentem most Arippoval egyértelműen optimálisabb a menőkedve.

Új műholdképet kaptunk, de az irtás nincs még rajta

Túl rövid

Közzétéve Szerző:

Ma sem jött elém Arippo, én csatlakoztam hozzá a karámban – ilyenkor mindig jön. Sajnos elmúltak már a kellemes hőfokú, lovazós napok, és nem tudtuk ezt az időszakot jól kihasználni. Nincs még harminc fok, de meleg, napos idő van, olyan, hogy a lovak keresik már az árnyékot. Arippot kicsit mozgattam földről, közben a nyugdíjas Ricsike is csatlakozott hozzánk a karámban.

Nem akartam sokat menni, mert meleg is volt és nem volt elég idő, igy a karámban, nyereg alatt csak 10-15 percet mentünk. Arippo nem tűnt túl aktívnak, de amikor az árnyas erdőbe érkeztünk jobb lett a kedve. Erős vágtát ment felfelé az ösvényen, de nem akart lefordulni a felső körre, hogy még egyet menjünk. Így irányt vettünk a domb felé. Nagy meglepetésünkre a villanyvezeték alatt kiirtották az aljnövényzetet, első pillantása azt hittem az utat szélesítették meg. De az út pár méterrel odább van. Innen a dombra mentünk, Arippo jó erővel ment fel. AZ erőnléte alapján akár naponta lehetne lovagolni. Itt megint csak megbámulta a rackaszőrméket. Most viszont levágták a füvet és a rackákat jól lehetett látni. A kerítések mentén még mindig vannak finom falatok, legelve mentünk a karám felé.

Majdnem teljes

Közzétéve Szerző:

Úton Arippo felé azon gondolkodtam, hogy a múltkori terepünk után most milyen foglalkozás, időtöltés lenne a legjobb számunkra. Több útvonal-elképzelésem is volt, de végül elvetettem azt a verziót, hogy átmenjünk az út másik oldalára. A múltkori útvonalat, ami olyan furcsára sikerült nem akartam szó szerint megismételni. Végül nyitva hagytam a kérdés, azzal, hogy megvárom mit látok ma Arippoban. A karámban nem jött hozzám, pedig már messziről észrevett. Annyira nem, hogy nekem kellett hozzá mennem és nem is feltétlenül követett, sőt egy kicsit el is kellett küldenem. Csak amikor a beállóban utolértem akkor jött velem. Viszont innentől már bökdösött. Ha terepet választottunk volna ma ismét láttuk volna a helikoptert, ahogy a katonákkal gyakorlatozik, eléggé zajos volt és engem zavart is. Lényegében végig, amíg kint voltam repkedtek. Úgy tűnt Arippot ez nem zavarja, de a figyelme mégis zavart volt. Meg-meg szakította a legelését, felnézett hosszan, stb – tehát mutatta azokat a jeleket amiket érdemes észrevenni.

Ilyen előzmények után értünk a lovardához. Hozzáteszem még, hogy a lovarda felé közeledve, legelve sem tudtunk igazán együttműködni – Arippo megint falánk módra, zaklatottan legelt. Bent viszont változott a helyzet, valahogy lenyugodott és mindenben nagyon együttműködött. Mindenképp alaposan le akartam mozgatni. Előbb kötélen, körjátékban mozgattam és rendkívül készséges és nyugodt volt. Nyoma sem volt robbanékonyságnak, szép átmeneteket csinált. Arra gondoltam, hogy maradjunk bent és csináljuk akadály-pályát. Szlalomot készítettem és három rudat cikk-cakkban – ez utóbbin köröket lovagoltunk. Arippo hajléknyosága és összeszedettsége talán nem volt annyira kiemelkedő, mint máskor, de nagyon szépen és szívesen dolgozott.  Néhányszor meglovagoltuk a pályánkat és vágtát is csináltunk. Ezután ugróakadályt raktam le, mert úgy tűnt, hogy Arippo nagyon is jó formában van és nem is fizikailag kell foglalkoztatni, hanem inkább fejben. Ügetésben és vágtában is teljesítettük az akadályt (egészen lent volt), mindkét irányból. Arippo az építésnél, a fel- és leszállásoknál is igen együttműködő volt.

Út az erdőben a legelésig.

Így voltunk kb. egy órát a nagy pályán, és végül úgy döntöttem fejezzük be a találkozót egy erdei úttal és legeléssel a dombon. Így is lett. Arippora egy új helyen szálltam fel, egy keréknyomba állítottam. Szépen ment felfelé, de – bár ajánlottam neki – nem akart vágtát. Szerettem volna egy kört csinálni az erőben, ahogy szoktuk, de azt jelezte, hogy ő inkább kihagyná. Ezt el is fogadtam és egyből mentünk kifelé az erőből a domb felé, ügetésben. Itt is szépen, moderáltan ment. A dombon felfelé már lépett, ami azt jelentette, hogy már nincs akkora menőkedve, mint az elmúlt hetekben. A dombon nem jöttek elénk a kutyák a lovas telken, viszont egy másik telken két rackabunda volt kirakva száradásra – ez Aripponak nagyon nem tetszett. Itt szálltam le és lazítottam a hevederen, hogy érezze nem azért szálltam le mert kissé leblokkolt. Odavezettem legelni ahol a szőrök voltak és fél perc múlva már nem érdekelte. Illetve az egyik racka előkerült, de a magas fűben csak a háta látszott – ez sem tetszett igazán Aripponak. Sajnos a területet lekaszálták, viszont a kerítések mellett így is van bőven mit legelni. Arippo itt már nem legelt sokat, könnyű jelekre, vagy éppen anélkül követett, illetve ő maga ment a karámja felé. Valószínűleg szomjas lett. A két kapu között nyergeltem le, szépen, lassan ment ki és hempergett.

Még nem az a terep

Közzétéve Szerző:

Arippo ma nem jött elém – és ez szokatlan dolog. Ezzel együtt szépen, könnyén jött velem a lovardába. A hátsó lábát most is mereven adta fel, de könnyebben, mint tegnap. Mozgattam és semmiféle rossz jelet nem tapasztaltam. Elindultunk kifelé – rég jártunk erre és megállt, erősen nézte a lovakat. Átmentünk a  hídon és itt szálltam fel némi legelés után. Igazából itt derült ki, hogy Arippo nincs igazán jó formában. Meleg volt, de óriási szélrohamok jöttek időnként hideg levegőt hozva (másnap egyébként hidegfront is jött).

Útvonal

Jól eljutottunk az aszfaltos szakaszig, de itt le kellett szállnom, mert jött egy teherautó nagy sebességgel és nem is lassított. Arippot nem érdekelte, de jobb, hogy így oldottuk meg. Felszállás után nem akart irányba állni, de könnyű csizmára, kézre mégis megtette, amit kértem. A belógó telek előtt szálltam le újra, és végigvezettem a keskeny szakaszon. A visszaszállás után itt sem akart irányba állni, de itt sem volt nehéz ráveni, hogy távolodjunk. De ezek mind olyan jelek, amiket feltétlen észre kell venni egy olyan lónál, aki teljesen együttműködő. Valami tehát sehogy sem volt kerek. Mégis ügettünk, de a vágtát hanyagoltam, mert nem éreztem, hogy Arippo kellően összeszedett lenne. Minden távoli hangot figyelt, gyalogost már messziről és hosszan figyelte. Tehát a figyelme tőlem messzire volt, távolra irányult. Ezzel együtt elmentünk a nagy rét kanyarjáig, ahol leszálltam, mert a köves részen semmi képp nem akartam rajta ülni. Ezután nem szálltam vissza, hanem a korábban, részben gyalog felderített utat jártuk be úgy, hogy vezettem. Ez az út a repülőtérrel párhuzamos, szőlők mellett is halad, nagyon szép szakasz. A fő útnál álltunk meg és hagytam hosszabban legelni. Itt is nézte az autókat – ez sem szokása…

Indulás előtt

Még mindig vezetve mentünk mentünk vissza ugyan ezen az úton. Sajnos a keskeny részeken Arippo többször is a lábamra lépett, ezért kicsit fegyelemeznem kellett. Természetesen ilyesmi sem szokott előfordulni szinte soha. Igazából az a tanulság, hogy nem volt előjele annak, hogy ennyire nehezen tud koncentrálni a közös dolgunkra. A nagy kanyarban újra legeltettem hosszabban, majd elvezettem az belógó telken túlra. Közben persze minden autót megnézett, ami az aszfaltos úton jött és ment…. Arra gondoltam, hogy mégis valahogy tereplovaglás jelleggel kéne befelezni az utunkat és felszálltam. Ügetésben mentünk és eléggé jól haladtunk a hídig, ahol befejeztük a terepet. Egyébként a légzése egész idő alatt kapkodó volt, de itt, a befejezésnél már valamivel lassabbnak tűnt. Teljes egyetértésben mentünk a lovarda felé, bökdöste a karomat, kezemet, elégedettnek tűnt. A légzése is valamit lassult. A lovardában lenyergelés után könnyedén adta a lábait. Arippo egyébként nagyon jól néz ki, maga az egészség, annak ellenére, hogy egyébként még mindig hasmenése van. Tehát még nem érkeztünk meg a nyárba, ez még átmeneti időszak, időjárás és frontok szempontjából is…

Nitro

Közzétéve Szerző:

Ketten

Ma ismét Aripponál jártam és lényegében ugyan azt csináltuk, mint múltkor. Most nem jött elém, hanem én mentem hozzá, de rögtön követett – ekkor nyerített is. Hagytam legelni, ahogy befelé jöttünk, kifejezetten a pásztortáskát keresi még mindig, van belőle bőven. Arippo teljesen szakértő a legelésben, ha sokáig figyelem nem csak tanulni lehet tőle, de szinte én is harapnék a fűből olyan jó étvággyal legel. Van, hogy direkt csak egyféle nővényt eszik, és van, hogy vegyesen szedi – teljesen egyértelmű a szándékossága. Legelés közben könnyű jelzésekre követett, sőt szokszor jelzés nélkül is. Bent patatisztítás és kefélés következett. Már majdnem vége a vedlésnek. Valamit szereltek hátul és Arippot zavarta a zaj. Általában véve erősen kifelé irányult a figyelme. Most is mozgattam földről és a vágtába ugrásai már sokkal moderáltabbak, voltak kifejezetten szépek is. Jó erővel, dinamikusan rótta a köröket. Ezután mentünk nyergelni, ahogy jött vele halkan nyerített nekem – lehet, hogy örült, mert azt gondolta máris megyünk ki… Mentem vele nyereg alatt is, de ebből már kevesebbet, mint múltkor, mert nem volt sok időnk. Inkább kimentünk az erdőbe és hasonlóan a múltkorihoz ismét különféle vágtaszakaszokat iktattunk be. Tempó most is volt, de már itt is sokkal rendezettebb volt minden. Végül gondolkodtam, hogy ne menjünk e még egy kört, de végül úgy döntöttem legyen inkább elég idő a legelésre is. Felmentünk a dombra – ezúttal lépésben – és le is szálltam. Válogatva legelt, de ő határozta meg hol és meddig. Közben lényegében magától ment visszafelé a karámja irányába. A legelésén látszott, hogy nem volt teljesen nyugodt. Kb. 10 másodperc legelés után mindig felnézett és valami távoli hang vagy mozgás irányába nézett. Sokszor nem tudtam mit néz. A figyelme még mindig távoli dolgokra fókuszált. Több év tapasztalata alapján mondhatom, hogy ilyenkor nincs jó hangulata. Lényegében három állapota lehetséges: van hogy teljesen befelé figyel ilyenkor könnyű bodywork-özni vele, van olyan, amikor egyértelműen rám figyel, én vagyok a fókuszában – ez az ideális – és van hogy nagyon messzi dolgokra fókuszál. Ez utóbbi a legkevésbé jó állapot, ilyenkor a legelése sem nyugodt. Például messze tőlünk valahol kutyák ugattak mögöttünk, erre hosszan hátranézett. A karámjánál nyergeltem le , itt fejeztük be és beengedtem. Vágtával ment ki.

Portré

A két karám között új elválasztót csináltak, Azok a lovak, akik eddig kijárkáltak most meglepve állnak a kerítésnél…

All in one

Közzétéve Szerző:

Ma reggel sikerült egy hosszabb látogatás keretében eléggé sokféle dolgot csinálnunk. Legelészve jöttünk be, ahol tisztítás következett – Arippo már nagyon vedlik, de az idő hideg, kb 3 fok volt. A szépen boronált, friss pályán mindenképp mozgatni akartam előbb Arippot, mert ilyenkor a legnagyobb a mozgásigénye egész évben. Először együtt mozogtunk, utána hosszú kötélen körjátékot csináltunk – egyfajta futószárazást. Arippo jól reagált a jelzéseimre, bár a vágtába ugrása kissé heves volt. Igyekeztem a jármódokat változatosan megválasztani felfelé és lefelé is. Miután ez mindkét kézre megtörtént – közben egyszer pihenésként trágyát takarítottunk – nyergelni kezdtem, ezt is kis mozgatásokkal.

A pályám nyeregben

Ezután indítottam a mérést (ezúttal remekül mért) és felszálltam. Arippo jó ütemben, ruganyosan mozgott ügetésben, szép íveket lehetett vele lovagolni. Nem akartam vágtát, csak ha ő ajánlja. Kicsit babráltam a kanyar előtt a szárakat és reagált is rá, szépen beugrott. A végén a helyben maradás nem volt igazán rendben, de tavasszal ez is belefér. Közben elkezdett esni az eső. Elindultunk az erdőbe, de nem akartam sokat nyereg alatt dolgoztatni Arippot, így a végcél a legelés volt a dombon. Felültem, (0) és az erdőben útvonalvariációkat mentünk, az első elágazásnál ő választott (1). Arippo dinamikusan, szuszogva ment az emelkedős úton ügetésben is. A kerülő úton vágtát is mentünk – ez a legalkalmasabb erre. Elmentünk a házakig többnyire ügetésben. (Az ügetésbe így indul: Arippo egy kettyintésre hátrafordítja a jobb fülét, a másodikra a balt és üget). Többfelől ugattak a kutyák, nem lehetett tudni a visszaverődés miatt hol sétáltatnak, de végül nem láttunk kutyásokat. A Golgotán új képek vannak (3), legközelebb lefényképezzük. Valószínűleg egy lovas társunk levágott pár ágat a házak felé vezető úton, ezért jól lovagolható lett, akár vágtában is. Az eső esett, de a talaj nem lett csúszós, de a lejtőn nem ügettünk. Meg akartam mutatni Aripponak azt is hogy nem feltétlenül megyünk mindig a hegy irányában (mint az elmúlt két alkalommal) ha erre jövünk. Még mindig jó iramban érkeztünk ki az erőből. Arippo gond nélkül ment fel a dombra – ahol múltkor vágtatott (4) – de most lépésben. Egy vaddisznótúráson gond nélkül átment. Fent a lovaktól és a kutyáktól nem ijedt meg, bár volt egy pillanat amikor összerezzent. A tömör kapuhoz érve  az egyik kutya hajtani kezdte az egyik frízt. Itt már leszálltam és legeltettem (5).

Érdekes, hogy Arippo minimális felszólításra jött velem, amikor kértem. Itt már nő az a lucerna-féleség amit szeret, hagytam enni. A karámjánál nyergeltem le. És meglett a kötőfék is. A másik lovon van, aki átjárkál a másik karámba. Levettem róla mielőtt hazamentem. Egy órát mentünk nyeregben, Aripponak belefért volna több is, de mivel rég mentem (legutóbb márc.22-én a hegy felé) nem akartam hirtelen terhelni. A földi mozgatással együtt bő 4 km-t mentünk. Így, hogy naponta edzek otthon nem éreztem semmilyen fáradságot a lovaglástól, pedig mostanában nem sikerült rendszeresen felülnöm. Az erdőbe még mindig messze ellátni.

Nem csak a szőre nagy…

Közzétéve Szerző:

Elkezdődött a vedlés, de Aripponak nem csak a szőre nagy még, de a menőkedve is.  Ugyan arra mentünk, mint 13-án, de ahhoz képest teljesen új nővények vannak ott ahol az utat befejeztük. A lovardába csak megtisztítottam és nyergeltem, majd rögtön indultunk az erdőbe. Arippo élénk volt, menőkedve nagy, de ez a terep jellegzetességei miatt nem kerülhetett előtérbe. A szokott módon le is szálltam a keskeny szakaszokon. Most, hogy ismerjük az utat sokkal hamarabb értünk oda, ahol múltkor visszafordultunk. Ezúttal kicsit tovább mentünk, és találtunk is egy rövidebb utat, egy utcát, ami lehetővé teszi, hogy nem kell olyan magasra menni. Itt jöttünk vissza.

De előtte találtunk egy kellemes utat, amit fel akartunk deríteni, de kutyákat hoztak szembe (5-6), így visszafordultunk. Ezután megtaláltuk azt a pontot, ahol át kellene váltanunk (egy rövid, de meredek lejtőn) egy olyan útra, ami már a célunkhoz vinne. Innen fordultuk vissza és majdnem ugyan úgy jöttünk hazafelé. Arippo visszaúton is élénk volt, de az erdőben nem akartam hogy vágtasson, mint múltkor – ne szokja meg. Viszont felfelé a dombra  – ahol lépésben szoktunk menni – vágtában ment, de hagytam neki, mert éreztem, hogy a hegymászás után jól esne neki. Nagyon magabiztosan ment felfelé a hepehupás domboldalon. Így értünk a legelőhelyre, ahol teljesen új növények bújtak elő hétfőhöz képest. Sikerült most is elérni, hogy Arippo ne izzadjon meg. A nap nem sütött, de kellemes az idő, kicsit talán párás. A mai terep és a múltkori – ami lényegében egy és ugyan az – voltak az eddigi legnagyobb szintkülönbséggel járó terepeink. A táv most is kb. 5km volt.

Tegnap annyira volt csak időm, hogy pár almát átdobáltam neki az árkon.