06.15. Ma volt Arippo születésnapja. A lányokkal kimentünk, kapott almát, répát, kicsit legeltettük, sétáltunk vele. Most nem magasztalom Arippot, már sokszor megtettem (magamban minden nap) és meg is fogom tenni. Csak annyit még, hogy minden eddiginél jobban néz ki, erőteljes, élénk. Nagyon hamar eltelt ez a 18 év.

Néhány órával születése után – 18 éve.

06.16. Aktuális már egy nagyobb terep, új útvonal ötleteim is vannak, de ma is inkább még előkészítettünk. A terephez, amit tervezek legalább négy óra kell. Azt terveztem mára, hogy annyit mozgunk ma amennyit csak lehet. Arippo kissé nyugtalan volt bizonyos hangok miatt, megtisztítottam, patái szépek. A nagy pályán foglalkoztam vele, elébb földről körre küldözgettem. A szokott gyakorlatok jól mentek, érzékenyen reagált, és felültem, innentől méret is. Egy másik lovassal mozogtunk a pályán, mi köröket, íveket lovagoltunk ügetésben. Ezután mentünk ki, de nem szálltam le, hanem nyeregben készültem az irtás felé. Kíváncsi voltam felfelé meddig terjed.

Az útvonal

Arippo másodszor hagyta el így a lovardát, kicsit megtorpant a kapunál és megijedt egy autótól, elég jól eljutottunk az irtáshoz. Itt egy új kupac zavarta szépen befordult az ismert útra. Minden jó ment egészen addig, amíg egyszer meg nem állt és el nem kezdett maga alá csapkodni a farkával, a hátsó lábát is kapkodta. Vártam, hogy megoldja a helyzetet, nyilván csípte valami. Végül leszálltam, hogy megnézzem mi van, de nem derült ki mi volt ez. Rovar elleni nem volt nálunk – ennyire rutintalan lettem. Mikor úgy tűnt vége lett, visszaszálltam és mentünk felfelé. AZ irtás nem sokkal tart tovább és összenyílik a párhuzamos úttal. Erre emlékeztem régről, egyik első utunk erre vezetett. Ez annyira köves, hogy leszálltam és vezettem Arippot. Hamarosan visszacsatlakoztunk a sétaösvény végére, amit Arippo határozottan felismert. Megkerestük a rönköt a vízmosásnál, ahol valamikor régen gyakorlatoztunk (azóta ketté vágták) és felszálltam. Visszatértünk az ösvényre, de hamarosan újra kezdődött a rovar-cirkusz: csapkodás, lábkapkodás. Most is leszálltam, de nem láttam semmit. Vezetve jutottunk el a magaslesig, ahol visszaszálltam. Innen mentünk egyet a belső kis körúton, de Arippo nem vágyott vágtára. A nővényeket ritkították mindenhol, sokkal könnyebb volt lovagolni. Arra gondoltom jó lenne nyeregben is végig menni ott, ahol séltáltunk, így vissza mentem a házak felé vivő úton. Arippo itt is ügetett jó ütemben. Kétségtelenül úgy érezte hazafelé megyünk az ismert úton. De a házaknál visszafordítottam és visszajöttünk – most már harmadszorra mentünk ugyan azon az úton. Kissé mérlegeltük közbe az útvonalat, mert kutyaugatást hallottunk és a szűk ösvényeken nem szerettünk volna kutyásokkal összefutni. Végül az irtásra mentünk vissza és befejezésül ereszkedtünk, a végén pedig legeltettem.

A lovardába már vezetve vittem vissza Arippot, ahol lemostam a lábait és a hátát. Ez határozottan tetszett neki. A karámjában hempergett is egy jót. 5 km-t mentünk.