Arippo ma nem jött elém – és ez szokatlan dolog. Ezzel együtt szépen, könnyén jött velem a lovardába. A hátsó lábát most is mereven adta fel, de könnyebben, mint tegnap. Mozgattam és semmiféle rossz jelet nem tapasztaltam. Elindultunk kifelé – rég jártunk erre és megállt, erősen nézte a lovakat. Átmentünk a  hídon és itt szálltam fel némi legelés után. Igazából itt derült ki, hogy Arippo nincs igazán jó formában. Meleg volt, de óriási szélrohamok jöttek időnként hideg levegőt hozva (másnap egyébként hidegfront is jött).

Útvonal

Jól eljutottunk az aszfaltos szakaszig, de itt le kellett szállnom, mert jött egy teherautó nagy sebességgel és nem is lassított. Arippot nem érdekelte, de jobb, hogy így oldottuk meg. Felszállás után nem akart irányba állni, de könnyű csizmára, kézre mégis megtette, amit kértem. A belógó telek előtt szálltam le újra, és végigvezettem a keskeny szakaszon. A visszaszállás után itt sem akart irányba állni, de itt sem volt nehéz ráveni, hogy távolodjunk. De ezek mind olyan jelek, amiket feltétlen észre kell venni egy olyan lónál, aki teljesen együttműködő. Valami tehát sehogy sem volt kerek. Mégis ügettünk, de a vágtát hanyagoltam, mert nem éreztem, hogy Arippo kellően összeszedett lenne. Minden távoli hangot figyelt, gyalogost már messziről és hosszan figyelte. Tehát a figyelme tőlem messzire volt, távolra irányult. Ezzel együtt elmentünk a nagy rét kanyarjáig, ahol leszálltam, mert a köves részen semmi képp nem akartam rajta ülni. Ezután nem szálltam vissza, hanem a korábban, részben gyalog felderített utat jártuk be úgy, hogy vezettem. Ez az út a repülőtérrel párhuzamos, szőlők mellett is halad, nagyon szép szakasz. A fő útnál álltunk meg és hagytam hosszabban legelni. Itt is nézte az autókat – ez sem szokása…

Indulás előtt

Még mindig vezetve mentünk mentünk vissza ugyan ezen az úton. Sajnos a keskeny részeken Arippo többször is a lábamra lépett, ezért kicsit fegyelemeznem kellett. Természetesen ilyesmi sem szokott előfordulni szinte soha. Igazából az a tanulság, hogy nem volt előjele annak, hogy ennyire nehezen tud koncentrálni a közös dolgunkra. A nagy kanyarban újra legeltettem hosszabban, majd elvezettem az belógó telken túlra. Közben persze minden autót megnézett, ami az aszfaltos úton jött és ment…. Arra gondoltam, hogy mégis valahogy tereplovaglás jelleggel kéne befelezni az utunkat és felszálltam. Ügetésben mentünk és eléggé jól haladtunk a hídig, ahol befejeztük a terepet. Egyébként a légzése egész idő alatt kapkodó volt, de itt, a befejezésnél már valamivel lassabbnak tűnt. Teljes egyetértésben mentünk a lovarda felé, bökdöste a karomat, kezemet, elégedettnek tűnt. A légzése is valamit lassult. A lovardában lenyergelés után könnyedén adta a lábait. Arippo egyébként nagyon jól néz ki, maga az egészség, annak ellenére, hogy egyébként még mindig hasmenése van. Tehát még nem érkeztünk meg a nyárba, ez még átmeneti időszak, időjárás és frontok szempontjából is…