Elkezdődött a december és talán a mai volt az első téli lovaglásunk azzal együtt, hogy délben szép, napos idő volt. Voltelegendő időm is ahhoz, hogy bent menjünk egyet. Most a pályát előre megépítettem – szlalomot raktam ki, mert azt könnyű ki- és bepakolni. Arippo könnyedén jött, nyerített amikor meglátott, a karámok mentén nem legelt sokat, de a száraz falevelek most is érdekelték. Bent kicsit nézelődött, kissé szétszort volt, ezért körülményesebb volt a patapucolás, meg azért is, mert nem kötöttem ki. Különösebben nem volt meglepve, hogy már kész a pálya és inkább mintha azt jelezte volna, hogy menjünk terepre. Ez jó ötlet lehetett volna, de a talaj egyáltalán nem tűnt alkalmasnak, a pálya is épp, hogy használható volt.
Kicsit mozogtunk földről, csináltam körre küldést a bóják felhasználásával. Felültem és bemelegítés után különféle alakzatokat mentem a tócsák között. A szlalomot is használtuk mindkét irányból. Igyekeztem testtel illetve hangokkal kommunikálni, valamint csak egykezes szárat használni. Ezek eléggé jól mentek. Csináltunk oldallépést mindkét kézre – bár nem tudom helyes e a kivitelezésre, Arippo mindenesetre oldalt lépett. Vágta nemigazán jöhetett ilyen talajon szóba, de így is eléggé változatosan elvoltunk egy szűk órát. Arra is figyelnem kellett, hogy a napos időben ne izzadjon meg. Visszafelé könnyedén jött velem és a karámban hosszan hempergett.
