Úton Arippo felé azon gondolkodtam, hogy a múltkori terepünk után most milyen foglalkozás, időtöltés lenne a legjobb számunkra. Több útvonal-elképzelésem is volt, de végül elvetettem azt a verziót, hogy átmenjünk az út másik oldalára. A múltkori útvonalat, ami olyan furcsára sikerült nem akartam szó szerint megismételni. Végül nyitva hagytam a kérdés, azzal, hogy megvárom mit látok ma Arippoban. A karámban nem jött hozzám, pedig már messziről észrevett. Annyira nem, hogy nekem kellett hozzá mennem és nem is feltétlenül követett, sőt egy kicsit el is kellett küldenem. Csak amikor a beállóban utolértem akkor jött velem. Viszont innentől már bökdösött. Ha terepet választottunk volna ma ismét láttuk volna a helikoptert, ahogy a katonákkal gyakorlatozik, eléggé zajos volt és engem zavart is. Lényegében végig, amíg kint voltam repkedtek. Úgy tűnt Arippot ez nem zavarja, de a figyelme mégis zavart volt. Meg-meg szakította a legelését, felnézett hosszan, stb – tehát mutatta azokat a jeleket amiket érdemes észrevenni.

Ilyen előzmények után értünk a lovardához. Hozzáteszem még, hogy a lovarda felé közeledve, legelve sem tudtunk igazán együttműködni – Arippo megint falánk módra, zaklatottan legelt. Bent viszont változott a helyzet, valahogy lenyugodott és mindenben nagyon együttműködött. Mindenképp alaposan le akartam mozgatni. Előbb kötélen, körjátékban mozgattam és rendkívül készséges és nyugodt volt. Nyoma sem volt robbanékonyságnak, szép átmeneteket csinált. Arra gondoltam, hogy maradjunk bent és csináljuk akadály-pályát. Szlalomot készítettem és három rudat cikk-cakkban – ez utóbbin köröket lovagoltunk. Arippo hajléknyosága és összeszedettsége talán nem volt annyira kiemelkedő, mint máskor, de nagyon szépen és szívesen dolgozott.  Néhányszor meglovagoltuk a pályánkat és vágtát is csináltunk. Ezután ugróakadályt raktam le, mert úgy tűnt, hogy Arippo nagyon is jó formában van és nem is fizikailag kell foglalkoztatni, hanem inkább fejben. Ügetésben és vágtában is teljesítettük az akadályt (egészen lent volt), mindkét irányból. Arippo az építésnél, a fel- és leszállásoknál is igen együttműködő volt.

Út az erdőben a legelésig.

Így voltunk kb. egy órát a nagy pályán, és végül úgy döntöttem fejezzük be a találkozót egy erdei úttal és legeléssel a dombon. Így is lett. Arippora egy új helyen szálltam fel, egy keréknyomba állítottam. Szépen ment felfelé, de – bár ajánlottam neki – nem akart vágtát. Szerettem volna egy kört csinálni az erőben, ahogy szoktuk, de azt jelezte, hogy ő inkább kihagyná. Ezt el is fogadtam és egyből mentünk kifelé az erőből a domb felé, ügetésben. Itt is szépen, moderáltan ment. A dombon felfelé már lépett, ami azt jelentette, hogy már nincs akkora menőkedve, mint az elmúlt hetekben. A dombon nem jöttek elénk a kutyák a lovas telken, viszont egy másik telken két rackabunda volt kirakva száradásra – ez Aripponak nagyon nem tetszett. Itt szálltam le és lazítottam a hevederen, hogy érezze nem azért szálltam le mert kissé leblokkolt. Odavezettem legelni ahol a szőrök voltak és fél perc múlva már nem érdekelte. Illetve az egyik racka előkerült, de a magas fűben csak a háta látszott – ez sem tetszett igazán Aripponak. Sajnos a területet lekaszálták, viszont a kerítések mellett így is van bőven mit legelni. Arippo itt már nem legelt sokat, könnyű jelekre, vagy éppen anélkül követett, illetve ő maga ment a karámja felé. Valószínűleg szomjas lett. A két kapu között nyergeltem le, szépen, lassan ment ki és hempergett.