Ma minden klappolt, nem volt sem túl hideg, sem túl mejeg, nem fújt szél, Arippo kiegyensúlyozott volt, a talaj is jó volt. Ma változatosságot szerettem volna, de bevittem a pályára. Könnyedén bement a pocsolyába, múltkor már ezt „megbeszéltük”. Körjátékkal ügetett és vágtázott is a pocsolyába. Nem zavarták a környező zajok, pedig ezek is hasonlóak voltak, mint múltkor. Utána négy kört ügettem vele nyeregben (előtte, utána lépés persze). Eleve úgy ültem fel, hogy láthatósági mellényben, mert az erdőbe akartam menni vele – vagyis nem az erdőben szálltam fel, hanem a lovardában és hagytam, hogy a köves részt ő oldja meg. Réges-rég, amikor megérkeztünk ide és lesántult pár hét után az volt a gyanúm ez a rész okozta. Végigjártuk az összes lehetséges útvonalat, hurkokat mentünk. A végén felmentünk a dombra, ott szálltam le és hosszabban legelt. A lenyergelés a karámjánál történt.