Címke: terep

Végre…

Közzétéve Szerző:

Arippo sajnos még köhög. Eleinte úgy tűnt, hogy nem, de amikor körjátékban ügetett köhögött. A karámja ketté lett választva, mint korábban írtam – és pont a barátai kerültek a másik részre. Nincs átjárás, és nem tudom jó e így ez neki. Könnyedén jött vele és talán legelni is kevesebbet akart amíg a lovarda felé mentünk. Patáit bevizeztem és földi mozgással kezdtünk, de csak pár dolgot csináltunk. Arra gondoltam még ha rövid időre is, de kimehetnénk. A körjátékban nem volt valami lelkes, sokkal dinamikusabb volt, amikor ráültem. Egy másik lovas is volt a pályán és arra jutottunka köhögést illetően, hogy a takarmányban lehet a hiba. Arippo itt is köhögött nyereg alatt, ügetésben , de csak keveset. Végül kimentünk az erdő felé, de nyereg alatt. Elmentünk a lovarda mögötti úton, ahol épp egy autó kerekét szerelték, guggoltak az emberek. Aripponak ez nem tetszett , de elhaladt mellettük. Az erdőben kifejezetten dinamikus volt, de néhányat itt is köhögött. Mentünk egy kört, de eléggé benőtte az utakat a növényzet, keskeny falak között mentünk, nem lehet belátni mi van előttünk. De jó volt, több ügetős szakaszt is mentünk. Visszafelé a köves rész miatt leszálltam, és így értünk vissza a lovardába. Újabb patanedvesítést követően mentünk ki. Nyújtott nyakkal, nagyokat lépve, térnyerő mozgással, igazi angol telivérként jött. Holnap ismét lehülés jön – talán ezért is volt ma Arippo kicsit szórakozotabb.

3,35km

Ló és fű összetartoznak

Közzétéve Szerző:

05.06. Kimaradt egy hosszabb időszak, mert lehűlt a levegő 28 fokból 9 lett, és szakadt az eső. Ma is végig lógott az eső lába, minden sáros, csúszós a talaj. A vedlés majdnem befejeződött, a bundája, alakja gyönyörű. Nem gondoltam ma lovaglásra, mert a pálya is el volt ázva, és úgy gondoltam a fedeles helyett jobb lesz egy nagyobb séta.

Elindultunk, 20 perc alatt jöttünk be a lovardába (ez teljesen normális….), ahol 10 percet pucoltam Arippot. Utána indultunk a rét felé. Arippo mindenfelé kóstolta a füvet, soha nem látott mennyiségű és fajtájú legelni való van mindenütt. Így mentünk el a mezei kereszteződéshez, ahol kicsit hosszabban megálltunk. Most sokkal kevésbé nézelődött, mint korábban. Mindent mértam, így majdnem 6km-t mentünk 2,5 óra alatt. Jól sikerült.

Új utakon

Közzétéve Szerző:

Arippo patáit még a karám két kapuja között kipucoltam. Egyébként éppen evett, de rögtön követett. Nem terveztem a lovaglást, mert azt jobban elő kéne készíteni, mégis az erőnlétünk kedvéért nagyobb sétát terveztem. Az erdő felé indultam, Arippo csodálkozott is, hogy nem a szokott irányba megyünk. Az erdőben jobbra tértünk le, amit már rég csináltunk. Az ösvény kicsit megváltozott, pl. kidőlt fát került meg az út. Így értünk a lakott részhez (1 km), itt egy rövid szakaszon kicsit rossz volt az út, de megoldottuk. Találkoztunk egy elakadtautóval, de elfértünk mellette. Így érkeztünk a dombon lévő telkek felső végére. Egyszer már jártunk erre, de évekkel ezelőtt. Most eléggé ki volt tisztítva az út, kényelmesen lovagolható is lenne. Felértünk a domb végére és itt is azt láttuk, hogy a régivel ellentétben a itt is kitisztították a kerítés melletti utat – itt is jól lehetne menni lóháton.

 

Miután végigmentünk itt lényegében új területre értünk, amely szintén járható lovaglással. Itt legeltünk egy kicsit, majd lassan tovább indultunk a kissé lejtős úton. Ekkor már visszafelé mentünk és Arippo meglehetősen nyugodt volt. Két kilométer után fordultunk az ismert utunk irányába, amely a dombra vezet. Végül az ismert helyünkön is legeltettem Arippot, hogy valami ismert elem is legyen a programba. Végül innen mentünk vissza a karámjához.

Ezzel egy nagyon jól lovalgolható útvonalat találtunk, jó lenne majd újra bejárni gyalogolva és a jövőben lovaglással is.

Mini

Közzétéve Szerző:

Terepen voltunk, de nagyon nem tudtam eldönteni mit csináljunk. Az idő nem volt igazán elég, és eleinte Arippo sokat legelt a karámok mellett. Evett falevelet is a lovarda felé haladva. A patakaparót nem  találtam, mert kissé szerte-szét vannak a cuccaink, végül egy ollóval tisztítottam patát – ilyen még soha nem volt…. hatásos. Végül mozgattam kicsit a nagy pályán nyereg alatt (a szokott módon fokozatosan húztam meg a hevedert).  Liberty-t akartam csinálni, – olyat, mint amit múltkor a karámban játszottunk spontán – de eléggé kifelé akart menni a pályáról, így hosszú kötélre vettem. Egyébként jól dolgozott, de láttam rajta inkább ki akarna menni. Azért volt galopp is mindkét kézre.

Végül elindultunk és ott ahol jó a fű nagyon sokat hagytam legelni, inkább ezt, mivel nagy terepre már nem volt elég idő. Bár csak 2-3 fok volt az idő mégis kellemes volt, a kesztyűt, kabátot soknak éreztem. Még az sem volt biztos, hogy felszállok, de végül a szokott helyünkön nyeregbe kerültem és ezúttal a tehén ösvényen mentünk. Volt ügető szakasz és végül egy nagyobb ívben visszafordultunk, majd ismét lépés és ügetés volt a megszokott olajfáig. Kb. ott szálltam le, ahol felszálltam. Nevetségesen kevés időt  töltöttem nyeregben, de mégis nagyon jó volt ez a program így. Azért, hogy időt spóroljak a karámjánál nyergeltem le.

Bár szabálytalan, de adtam a lovaknak vizet, mivel mindhárom kád üres volt. Arippot ez kevésbé zavarja, mert ő a legelést részesíti előnyben amíg csak lehet és a fű nedves. Aripponak végleg tönkre ment a kötőféke, teljesen szét szakad – de a végén egy darab zsinórral megcsináltam, hogy legyen rajta valami, de mindneképp kell neki új neki.

Cca. 6km nagy pályával együtt.

Terep

Közzétéve Szerző:

okt. 28 Terepen voltunk ma. A szokott módon mentünk át a patakon és a múltkori helyen szálltam fel. Minden simán ment, Arippo könnyedén ügetett a rétig, ahol múltkor legeltettem. Ezúttal nem az úton, hanem az ösvényen mentünk, mint régen. De arra felé voltak a tehenek is, de mire odaértünk eltűntek. Tovább mentünk a régi irányba, bár erre már jóideje nem jártunk. Arippo kissé vonakodott mielőtt megértette. Kissé feszült is lett emiatt, talán azt gondolta, hogy nagy terepet megyünk és átmegyünk a főúton is – de nem volt ilyen tervem Elkezdtünk ügetni, de annyira figyelte az út melletti bokrokat, hogy hamar visszavettem lépésbe. Pár pillanat múlva meg is ijedt két felrepülő fácántól – jó hogy nem ügetésben tette. Nem mentünk el a fő útig, hanem felmentünk a dombra, ahol leszálltam és legeltettem. Innen indultunk vissza, de közben a tehenek is hazafelé vették az irányt. Úgy láttam, hogy eljuthatunk az ösvény kezdetéig és akkor elhaladhatunk a tehenek mellett. De valaki közben (?) egy halom földet rakotta le az ösvény elágazásánál, és ez már sok volt az újdonságból Aripponak és nekem is. Leszálltam és az ösvényen vezetve haladtunk el a tehenek mellett olyan 50 méterre. Arippo úgy vizsgálta a csordát, mintha először látna ilyet… Elhaladtunk, újra felszálltam és mentünk még egy ügetős szakaszt. Utána lépve értem oda ahol felszálltam és itt leszálltam, legeltettem. Itt, a patak másik oldalán (is) nagyon hagymaillatú a fű, Arippo rendkívül kedveli. Közben feltűntek a tehenek is. Innen a szokott módon mentünk haza. Most mindent mértem onnantól, hogy kihoztam Arippot a karámjából: 8.4 km-t mentünk 3 óra alatt.

okt. 29 v 30 ?
okt. 31 Lányokkal látogatás a karámban, de este még egyszer arra mentem a szürkületben. A lovak ebben az órában nagyon éberek voltak.

Terep

Közzétéve Szerző:

Az a trend folytatódott, ami tegnap elkezdődött. Arippo könnyedén jött elém, várta a találkozót. Nem cifráztuk sokat, nyergeltem és mentünk ki terepre. Itt még mindig úgy gondoltam, hogy a lóból jövő jelekhez igazítom a programot, illetve a rendelkezésre álló időhöz. Az időjárás és a terepviszonyok ideálisak voltak végre.

Arippo most már alig mutat érdeklődést az útvonalon felbukkanó dolgokkal kapcsolatban, könnyedén jött velem a szokott módon a hídig – némi legeléssel tarkítva. Utána a sáros úton – ami szinte mindig pocsolyás – még mindig vezettem, itt még felesleges felülni és még mindig mérlegeltem mi legyen. Végül Arippo állapota olyan egyértelmű volt, hogy az út végén felültem és elindultunk abba az irányba amerre az elmúlt néhány alaklommal földről vezetve mentünk. Ügettünk is, jó ütemben könnyedén ment. Két ügetőszakasz után elértük a rétet, ahol leszálltam és kicsit hosszab időt töltöttünk. Szerettem volna ha a nyereg alatti program hasonlít arra, amikor vezetve hoztam ide. Így természetesen sokkal gyorsabban ideértünk.

Jó lett volna még tovább menni, ez is felmerült bennem, de elegendő idő nem volt erre igazán. A kerülő miatt sok idő elmegy, nagy gond, hogy a régi híd már nincs meg. Végül felszálltam és kicsit még tovább mentünk, majd nagyobb körben fordultunk vissza és felmentünk a repülőtér irányába. Aripponak nem volt ellenvetése. Lassan visszatértünk az útra, már csak azért is mert a régi tehén ösvények teljesen eltűntek. Ügető szakaszokkal terünk vissza oda ahol felszálltam. Innen földről vezettem Arippot hazafelé. Most nem bökdöste a kezem, de éreztem, hogy jó a hangulata. A lovardában még patát tisztítottam és kivittem, elégedettnek tűnt. Az is számít, hogy ma ideális volt az időjárás, nagyon rég nem volt ilyen.

A program végét kicsit beárnyékolta, hogy amíg kint voltunk valaki elfoglalta a nyereg helyemet egy olyan nyereggel, ami nem is tűnt olyannak amit használnak. Tehát egyelőre hazahoztam a nyergemet…

Mai séta – egy útvonal ismétlése

Közzétéve Szerző:

Ma kitűnő lovas idő volt, csak az idő mennyisége nem volt elegendő. De annyi azért volt, hogy kimenjünk terepre úgy, hogy vezetem Arippot. A szokott úton mentünk a távoli betonhídhoz, közben legeltünk. Még mindig zavarja ezen a szakaszon a sokféle zaj, pedig már arra számítottam, hogy az érdeklődése alább hagy. Legalábbi a régebbi tapasztalatokból ez következne.

Tehát a szokott úton mentünk, csak annyi volt az eltérés, hogy nem mentünk el a régi híd irányába, hanem a tanyák utcáján indultunk el a rét felé. Tettünk bele ügetést is, Arippo – bár egykedvűnek tűnt – eléggé lelkesen, ruganyosan ügetett. De nem jutottunk el a rétig – a kedvenc helyig – mert ott állomásoztak a tehenek. A tehenek még mindig eléggé izgatják Arippot. Legközelebb elmegyünk egészen közel hozzájuk, hátha kialakul valami érzéketlenítés, mivel Arippo eléggé kevés tehenet látott. A születési helyen mindössze egyszer vagy kétszer találkozott velük, a második lovardánkban meg ott volt a borjú.

Tehát még a rét előtt megálltunk legelni, majd lassan, legelve visszaindultunk. Vissza is tettünk bele ügetést és ugyan úgy jöttünk vissza. A visszaúton egy futó babakocsi fokozta fel Arippo figyelmét. Így értünk vissza a karámjába, remélem jó kedve lett, mert kissé egykedvűnek tűnt, azzal együtt, hogy eléggé könnyen fokozódik fel a figyelme külső ingerektől. Ez egy lónál nem akkora csoda, de nála – eddig úgy tűnt – már máshol tartottunk. Bő 5km-t mentünk.

Erdőben

Közzétéve Szerző:

A „sántaságot” akarom ma mindenképp ellenőrizni – a többit meglátjuk… Ezzel a gondolattal kezdtem bele a mai lovazásba, de hamar kiderült, hogy Arippo mozgása egyenletes és ruganyos. Ha volt is valamiféle probléma már elmúlt és csak valamilyen merevség lehetett.

Arippo a karámja végében volt a többiekkel, és könnyedén követett, örült nekem. Odakint legelve követett, de a lovarda utcájához érve most is mindent hosszasan megnézett. Bent patát tisztítottam és kicsit mozgattam, épp csak, hogy lássam az ügetését. Ezután nehéz kérdés következett: maradjunk e bent nyeregben, vagy menjük ki sétálva? Kimentünk és elindultunk a szokott úton, de a vízműnél ott voltak a tehenek és nem akartam átverekedni magunkat a hídhoz. Arippo rég látta a teheneket és most viszonylag közel voltak, nem is örült neki. A vízműnél is sok volt a zaj, ezért felmentünk az erdő irányába és ott legeltettem. De a tehenek nem mentek arrébb, továbbra is foglalták a híd környékét. Még volt idő és nem volt értelme visszamenni. Végül az erdő felé mentünk, hogy átvágjunk a saját erdei körútunk irányába azon az úton amin már hosszú ideje nem mentünk. Nem is találtam meg a megfelelő leágazást, pedig Arippo nem szívesen jött a kavicsos úton. Sajnos a murvával felszórt út továbbra is felejtős nekünk. Végül lefordultunk de egy másik úton, amelyről hamar kiderült, hogy meredek a vége, így Aripponak elég extrém munkát kellett végeznie mielőtt elértük az ismert utat és a lovardát.

Még be akartam vinni a lovardába, hogy patát tisztítsak, mert ez mindenképp szükséges volt a kavicsos út után. De Arippo a karám felé nézelődött és így egyből oda mentünk. A két kapu között tisztítottam ki a patáit.

 

 

Befejezés

Közzétéve Szerző:

Megvalósult a tervem, amely szerint több egymást követő napon, tervszerűen foglalkozzak Arippova úgy, hogy változatos legyen, terep is legyen benne. Ez ebből a sorozatból az utolsó nap, mert péntektől erős esők és lehűlés jön. Ugyan úgy mentünk ki mint két napja, sétálva és terepre, de nem mentünk messzire az idő hiánya miatt. A legyek erzik a vesztüket, erősen csípték, zavarták Arippot. Volt egy incidens is, mert Arippot megtámadhatta valami, mert nagyon ideges lett. Próbáltam meglátni mi az, hogy a pálca csapójával elzavarjam, de nem láttam. Valószínűleg kullancslégy lehetett, mivel később, az út során a jelenet megismétlődött és akkor láttam egy barna legyet Arippon. Eltelt pár perc mire az első jelenet véget ért, és akkor végre mentünk tovább. Mentünk egy rövidített kört, ami annyit jelent, hogy a tehenészet után visszafordultunk, persze közben volt legelés is. Aripponak tetszett a program, könnyedén jött velem oda és vissza is.

Megcsináltuk tehát a tematikus napjainkat az eső előtt. Valószínűleg a nem lesz mód lovazásra a következő napokban az eső és a hideg miatt. (Egyébként bőven 15 fokot esett végül a hőmérséklet.) Utána meg a sár miatt… Ahogy hazafelé menten azthittem égetnek valahol , mert az út felett valami felső volt. Amikor kocsival belemente akkor derült ki, hogy bogarak. A lovardában is láttam ilyen rovarfelhőt. Egyértelmű volt, hogy érzik az időváltozást. Másnap már szakadt is az eső.