Meleg van, 13 fok és napsütés. Jól esik, de ennyire meleg front nem hiányzott. Arippo egy bizonyos bálánál falatozott, ami úgy tűnt csakis az övé. Most már látszik rajta a súlyvesztés. Oda kellett mennem hozzá, de könnyedén jött velem ki, ahol almákat helyzetem el a lovarda felé. De Arippo a domb irányába jelezte, hogy arra menne. Jónak tartottam az ötletet és mértem is az utunkat. Arippo szuszogott az emelkedőn, de 13 fokban, téli bundában ezen nem csodálkoztam. A szokott emelkedőn mentünk fel és a házakat az utca felé kerültük meg. Arippo eleinte nem legelt, de az emelkedő végén hosszan megállt és fogyasztott a hosszabb szárú, nedves fűből. A legelés idejétől függött, mit tudunk még csinálni. Innen az erdő felé mentünk és az árkon átkelve elindultunk a vízmű felé, ahol szintén legelt. Arippponak jó kedve volt, szívesen jött, szabadon követett. Innen mentünk végül a lovardába, ahol megtisztítottam bundáját és patáját. Úgy tűnt, hogy kissé elfáradt, kifejezetten lassan jött velem vissza a karámjához. Ugyan annál a bálánál folytatta az evés, ahol abba hagyta.

A piros vonal volt az útvonalunk

Az elmúlt napokban viharos, hideg szél fújt, Arippohoz nem tudtan menni – más okok miatt. Ma végre szélcsend van, zavartalanul süt a nap és a 3 fok is elég ahhoz, hogy jó idő legyen. Sétát terveztem mára, az egyik lehetőség a rét felé, a patakon túlra szólt, a másik az volt, hogy ismerkedjünk tovább a domboldalon  lévő útvonal lehetőségekkel.  Ez utóbbit választottam. Arippo kapott néhány almát, jól néz ki, szerencsére nem gyulladt be a szeme a szél miatt. Talán mostanra szokta meg igazán ezt a helyet, a tartást amióta itt vagyunk ezen a helyen.

Rögtön indultunk is, de ezúttal az ellenkező irányba. A házak mellett eléggé sokat legelt, mert talált egy olyan területet, ahol hosszúszárú a fű és illatos. Később elmentünk a telkek mögött – ahol valaha nem lehetett elmenni – azután beforultunk újra a házak felé. De rögtön lefordultunk az erdő irányába, mert ki akartam váltani azt a szakaszt, ahol rossz az utca. Meg is találtam a régi árkunkat, de most is úgy találtam, hogy túl meredek viszont túl keskeny is ahhoz, hogy lóval járható legyen. Néhány méterrel arréb találtam egy átkelési pontot ahol már alig volt árok. Mentünk tovább az erdőben és megtaláltuk a stációkat. Innen egy út vezet fel, elindultunk rajta, de annyit nem mentünk rajta, hogy kiderüljön hova vezet. Aripponak nem feltétlen tetszett, hogy hegynek felfelé megyünk, pedig nem volt meredek. Mivel nem ez volt a terv inkább kanyarodtunk egyet az erdőben és az ismert úton térünk vissza a dombtetőre. Itt megint a telkek mögé mentünk és innen ugyan úgy mentünk haza, ahogy jöttünk.

2025 első látogatásakor nem lett felülés. Melegfront van, 6-8 fokkal. Nem tudom mi ennek a magyarázata, de ilyenkor valahogy nagyon távolról is érkeznek hangok és Arippo figyelmét ez erősebben igénybe veszi. Így volt ez a szigeten is, de most értettem miért élénkebb ilyenkor. Tehát nem volt nyergelés, a nagy pálya is még fagyott volt, de ahhoz túl jó idő volt, hogy a fedelesben legyünk. Másrészt öt napja jártam nála és akkor sem lovagoltam, így több dolog is arra mutatott, hogy nem kell ma még felülni.

Kihoztam, lepucoltam, patát tisztítottam és kijöttünk ide, ahol hagymaillatú a fű. Azzal együtt, hogy viszonylag korán kezdődött a tél és eléggé hideg idők vannak, Arippo jól néz ki. A szénán kívül továbbra sem kap kiegészítést, de nagyon gondolkodom rajta, hogy kaphatna néha. Kicsit a farán lehet látni, hogy fogyott.

Új híd épül ott, ahol legelünk, elvileg fém szerkezetű és nagyon remélem, hogy lóval is át lehet menni rajta majd… Tudnánk vele rövidíteni a kedven útirányunk felé. Közben feltámadt a déli szél és idő sem volt annyi, hogy tovább távolodjunk, inkább legeltettem. Arippo jelezte mikor szeretne visszaindulni. Sikerült kicsit feltörnöm a jeget a kádban, mert mielőtt kivittem inni akart csak nem tudtam áttörni a jeget. Most ivott