2023.09.08. Legelés. Nem tűnt jó kedvűnek. Kevesebb, mint egy órát legeltünk az üres telken, mert le lett kaszálva és a többit meg Ricsike intézni. Egy idő után ki is jöttünk onnan és a karámok mentén legeltettem. Ott szép a fű. Egy ideig hanyagolni kell a telket. Legelés után visszavittem és még simogattam, amikor beállt az árnyékba emészteni.

2023.09.09 Terep. Ma több időm volt és jól tudtam felépíteni a talákozónkat. Szabad- és nyereg alatti mozgást terveztem és talán séta terepen, de nyereggel… a többit meglátjuk. Főleg azt a területet célozzuk meg, ahol korábban terepen voltunk, csak most a híd hiánya miatt eléggé nagyot kell kerülni. Aripponak ma határozottan jobb kedve volt, könnyű jelzésekkel követett a lovardáig, ahol előbb vezettem, majd körjátékoztam vele. Szabad munka nem lehetett, mert lovagoltattak a pályán, így nem akartam elengedni Arippot, hátha mást zavarna. Ez jól sikerült és nem töltöttünk vele túl sok időt. Felültem még néhány percre és ügettünk. Ezután indultunk ki.

Le akartam mérni egyáltalán milyen távolság és idő, ha kerülünk a beton híd felé. Vezettem Arippot, de néhány ponton rövidebb legeléseket is engedtem neki. Ez olyan szakasz, hogy egyébként sem ülnék fel, kavicsos, kellemetlen az út. Arippo sok dolgot megnézett, kicsit nyugtalannak tűnt. Egyébként a Brave olajat választotta indulás előtt a dōTERRA®  gyerekkollekcióból (erről majd írok hamarosan bővebben). Eléggé sokára értünk ahhoz az olajfához ahol voltaképpen kezdődnek és végződnek a terepjeink, kb fél óra veszteség oda és vissza… (Ez az a rész a térképen, ahol „csomósodik” a sárga vonal). Itt hosszabban legeltünk és gondolkodtunk merre jöjjünk haza. Végül felderítésnek és rövidítésnek az összeomlott híd felé mentem, de valahol a lovarda magasságában át akartam kelni az árkon, és az aszfaltos úton vissza a karámokhoz. Mivel szombat volt nem kellett teherautókkal számolni, mivel arra egy kanyar is van.

Arippo sokat megállt, legelt itt, mert rendkívül sok volt a lucerna, vagyis egy lucernás mellett haladtunk el. Sajnos itt már  sürgetnem kellett. Végül átugrattam vele az árkot és az úton ügetve mentünk vissza oda, ahol kiléptünk a karámok közül. Innen már ugyan az volt az utunk, ahogy jöttünk. Aripponak visszafelé már jó kedve volt, bökdösött. És egészben véve hasznos volt ez a felderítés.