Szokatan időpontban látogattam meg Arippot, aki társaival a beállóban állt. Hiába volt délután még mindig meleg volt. Hívtam magamhoz, jött is, meg nem is, végül kötőfékre vettem és könnyedén jött velem. Legelve jöttünk be és út közben egy pillantást vetettünk a vezeték alatti írtásra. A talaj jó, puha, és valószínűleg viszonylag messze el lehet jutni ezen az új úton. A lovardában már sokan készülődtek. Lemostam Arippo lábait, ennek örült, felnyergeltem és a fedelesbe mentünk, mert jól jött az árnyék. Földről mozgattam, eleje, hátulja tegnap is ma is könnyen mozdítható volt. Felültem, és ügettünk, de hamarosan nagy lett a por, kértem némi hajlítást is.

A fedelesben – még nincs por…

A por ellenére azért viszonylag hosszabban mentünk itt, de hamarosan az erdő felé vettük az irányt. Arippo talán már kevésbé dinamikusan ment felfelé, ügetésben, de úgy fújtatott, mint egy mozdony. Felmentünk a házak felé is, itt is eléggé benőtte az utat a növényzet. Onnan visszajöttünk a belső útra és ügető szakaszt mentünk – úgy tűnt a vágta most nem kell neki. Elhatároztam, hogy az irtáson jövünk le, így is lett, Aripponak nem volt kifogása. A talaj végig puha volt, néha árkok vannak benne, de nem mély. ALig egy méterrel az úttal párhuzamosan megy, de sokkal szélesebb. Az út alján szálltam le, Arippo legelt. A lovardában ismét láb- és testmosást kapott ismét szivaccsal. Örült neki, a végén a karámjában hempergett. Így, hogy sűrűbben mentem most Arippoval egyértelműen optimálisabb a menőkedve.

Új műholdképet kaptunk, de az irtás nincs még rajta