Hosszabb kihagyás után végre volt időm, de esett az eső végig váltakozó erővel, csizmát kellett vennem. Legeltettem Arippot és rábíztam menjünk e valahova. Egy idő után a domb felé vette az irányt, ahol most eléggé jó és változatos a fűtakaró. Itt hosszasan legelt a kellemetlen szél ellenére. Így telt el egy óra, azután visszatértünk a karámba. Arippo jó hangulatban volt, annak ellenére, hogy melegfront jön, holnap több mint 25 fok lesz, ma alig volt 14.
Címke: legelés
Legetetés
Legeltünk a karám mellett majdnem egy órát.
Nyeregben, esőben
Lógott az eső lába, amikor kimentem és kicsit csöpögött néha. Arippo nem sietett elém, legelészett, de szívesen követett. Legeltettem a karámok mentén, ahogy a lovardafelé mentünk, de közben kicsit sürgettem is, mert nem volt végtelen időm. Néha annyira elkezdett esni, hogy felmerült nem lesz ma nyeregbe ülés. Odabent szépen megtisztítottam, farkát és sörényét is alakítottam – határozottan jobb lett. Arippo egyébként jól néz ki – most így látom – azt kell mondjam jól telet így is, hogy a vedlés már zajlik. Földről mozogtunk, együtt és körre küldve is. Volt vágta – ez már tavaszias jeleket mutatott, volt benne fűtöttség, de nem baj. Osztályban ültem fel, talán Aripponak is tetszett, hogy nem egyedül vagyunk, hanem csoportban. Ügetésig mentünk, de nem annyit ügettünk mint az iskola lovak, mert nem akartam, hogy nagyon megizzadjon. Nyeregben kb. 25 percet mentünk, ez így jó is volt, még énis keresgettem a lovas érzéseket. Visszasétáltunk, kicsit legelt út közben. A karámban hempergett, majd felugrott és vágtatott. Kár, hogy nem videóztam le.
Nyeregben
Talán lovaglást még nem vártam így, mint a mait. Ha jól látom januárban mentem utoljára nyeregben. Pedig nem volt biztos, hogy felülök. Tegnap sok eső esett , el volt ázva minden, a pálya se nézett ki jól, pedig el volt boronálva. A karámban incidens volt, mert a törpemén elszabadult és bent volt a lovak között, próbálták elkapni. A lovakat egy csoportba terelte, viszont a nagyok ágaskodtak rá, tehát a helyzet nem volt veszélytelen. Arippo külön legelt, de csatlakozott ő is a jelenethez. De amikor meglátott jött velem. Kicsit besegítettünk a törpe terelésében, mert volt nálam alma, így el tudták kapni. Végül Arippo nyugodtan jött velem a lovardába. Ott megtisztítottam, patáját is ( kentem is, mert nedves, meleg az idő) és kicsit mozogtunk a nagy pályán. Eléggé nehéz volt kitalálni merre menjünk, mert sok volt a víz. Megcsináltunk pár dolgot, és körön is ment vágtáig. Nyeregben 20 percet voltam ügetésig (vágtára nem nem volt alkalmas a pálya), voltak hajlítások, összeszedettség, oldalazás is – eléggé jól ment minden, Arippot érdekelte a dolog. Az idő felhős volt, de nem volt hideg. Állandóan dörgött az ég, mintha nyár lenne. Arippo szívesen ment volna terepre is (legelésre számítva), de ahhoz túl sáros minden. Legközelebb mindenképpen. Talán most kicsit sovány, de ez már a vedlésből adódik, ami elkezdődött. Most már láthatóan zöldebb a fű, Arippo legelt is visszafelé, a végén kicsit sürgetnem kellett, mert mennem kellett. A következő két napon jó idő lesz, de nem akarom Arippot hirtelen terhelni. Utána viszont esős napok jönnek – vagyis újra nem tudunk mozogni majd. Marad a jövő hét. Persze addig a pályának, talajnak száradnia kellene.
Újra hidegben
Napsütésben is hideg van, a hideg szél erősebben fújt, és a hajnalok újra mínuszban vannak. Arippo csak akkor nyerített, amikor a közelébe értem és rögtön indult is felém. A lovarda felé almákat kapott és legelt is. Bent megtisztítottam, eléggé koszos volt, és patát is tisztítottam – nagyon együttmülődő volt. A szőre már kicsit hullik. Meglepődött, amikor a fedeles felé vittem. kicsit nyugtalannak tűnt, de szívesen működött együtt. Mozogtam vel együtt („állj”, „indulj”), csináltunk szlalompályát, jött velem és küldésben is. Volt körjáték és oldalazás, valamint felállítottam a fellépő mellé, mintha fel akarnék szállni. Húsz-huszonöt percet mozogtunk így. Utána visszamentünk és a karámjába folytatta a legelést.
Új stílusú legelészés
Arippot megvendégeltem almákkal, azután elindultunk a domb felé és azt terveztem, hogy megyünk egy kört és közben meg-megállunk legelni. De Arippo már az első elágazásnál jelezte, hogy ő nem a dombra vezető úton menne, hanem egy másikon oldalt, amin még soha nem mentünk. Nekem is tetszett az ötlet, bár nem derült ki, hogy ez egy telek, vagy egy utca, mindenesetre jó járható volt. Átértünk a párhuzamos utcára ahol viszont nehezen tudtam Arippot rávenni, hogy folytassuk az utunkat. Az volt az érzésem, hogy vissza akar fordulni. De végül tovább mentünk, de az út minősége itt nem nekünk való, nem fogunk erre járni. Hamar elértük azt az útszakaszt, amit már ismertünk, itt keződődnek a házak. Arippo itt legelésre alkalmas helyet talált és teljesen új lendülettel legelt. Egyértelmű volt, hogy érzi a tavasz közeledtét, szaporán, szinte kapkodta eszik ilyenkor, míg máskor nyugodtan válogat. Eleinte még azt terveztem tovább indulunk, de végül a legelés mellett döntöttem – nem volt értelme erőltetni a sétát. Mindössze kb. 600 métert távolodtunk el a karámjától és legalább fél órát legelt.
Harmónia
Meleg van, 13 fok és napsütés. Jól esik, de ennyire meleg front nem hiányzott. Arippo egy bizonyos bálánál falatozott, ami úgy tűnt csakis az övé. Most már látszik rajta a súlyvesztés. Oda kellett mennem hozzá, de könnyedén jött velem ki, ahol almákat helyzetem el a lovarda felé. De Arippo a domb irányába jelezte, hogy arra menne. Jónak tartottam az ötletet és mértem is az utunkat. Arippo szuszogott az emelkedőn, de 13 fokban, téli bundában ezen nem csodálkoztam. A szokott emelkedőn mentünk fel és a házakat az utca felé kerültük meg. Arippo eleinte nem legelt, de az emelkedő végén hosszan megállt és fogyasztott a hosszabb szárú, nedves fűből. A legelés idejétől függött, mit tudunk még csinálni. Innen az erdő felé mentünk és az árkon átkelve elindultunk a vízmű felé, ahol szintén legelt. Arippponak jó kedve volt, szívesen jött, szabadon követett. Innen mentünk végül a lovardába, ahol megtisztítottam bundáját és patáját. Úgy tűnt, hogy kissé elfáradt, kifejezetten lassan jött velem vissza a karámjához. Ugyan annál a bálánál folytatta az evés, ahol abba hagyta.
A piros vonal volt az útvonalunk
Takaró, alma és hempergés
Aripponak vittem almát és takaróban fogyasztotta el. Kicsit sétáltunk, de most a karámok mentén indultunk a házak és a domb felé. Így jutottunk a szokott régi helyre, ahol most sem találtunk igazán legelni valót. Úgyan így mentünk haza is. Arippo szabadon jött mellettem és ahogy az itatóhoz értünk kicsit elkanyarodtam, hogy megnézzem mennyi vizük van. Volt víz, de Arippo kicsit kihasználta a lehetőséget és könnyű vágtában előre ment a kapuig, ahol megvárt. Ennek annyira nem örültem, de ennyi fegyelmezetlenség talán belefér. Innentől minden ugyan úgy történt, ahogy bármikor máskor. Lehet, hogy csak én örültem a takarónak, mert ő mindenképp szükségét érezte a karámba, hogy meghemperegjen, miután levettem róla.
Három fok is elég
Az elmúlt napokban viharos, hideg szél fújt, Arippohoz nem tudtan menni – más okok miatt. Ma végre szélcsend van, zavartalanul süt a nap és a 3 fok is elég ahhoz, hogy jó idő legyen. Sétát terveztem mára, az egyik lehetőség a rét felé, a patakon túlra szólt, a másik az volt, hogy ismerkedjünk tovább a domboldalon lévő útvonal lehetőségekkel. Ez utóbbit választottam. Arippo kapott néhány almát, jól néz ki, szerencsére nem gyulladt be a szeme a szél miatt. Talán mostanra szokta meg igazán ezt a helyet, a tartást amióta itt vagyunk ezen a helyen.
Rögtön indultunk is, de ezúttal az ellenkező irányba. A házak mellett eléggé sokat legelt, mert talált egy olyan területet, ahol hosszúszárú a fű és illatos. Később elmentünk a telkek mögött – ahol valaha nem lehetett elmenni – azután beforultunk újra a házak felé. De rögtön lefordultunk az erdő irányába, mert ki akartam váltani azt a szakaszt, ahol rossz az utca. Meg is találtam a régi árkunkat, de most is úgy találtam, hogy túl meredek viszont túl keskeny is ahhoz, hogy lóval járható legyen. Néhány méterrel arréb találtam egy átkelési pontot ahol már alig volt árok. Mentünk tovább az erdőben és megtaláltuk a stációkat. Innen egy út vezet fel, elindultunk rajta, de annyit nem mentünk rajta, hogy kiderüljön hova vezet. Aripponak nem feltétlen tetszett, hogy hegynek felfelé megyünk, pedig nem volt meredek. Mivel nem ez volt a terv inkább kanyarodtunk egyet az erdőben és az ismert úton térünk vissza a dombtetőre. Itt megint a telkek mögé mentünk és innen ugyan úgy mentünk haza, ahogy jöttünk.
Új utakon
Arippo patáit még a karám két kapuja között kipucoltam. Egyébként éppen evett, de rögtön követett. Nem terveztem a lovaglást, mert azt jobban elő kéne készíteni, mégis az erőnlétünk kedvéért nagyobb sétát terveztem. Az erdő felé indultam, Arippo csodálkozott is, hogy nem a szokott irányba megyünk. Az erdőben jobbra tértünk le, amit már rég csináltunk. Az ösvény kicsit megváltozott, pl. kidőlt fát került meg az út. Így értünk a lakott részhez (1 km), itt egy rövid szakaszon kicsit rossz volt az út, de megoldottuk. Találkoztunk egy elakadtautóval, de elfértünk mellette. Így érkeztünk a dombon lévő telkek felső végére. Egyszer már jártunk erre, de évekkel ezelőtt. Most eléggé ki volt tisztítva az út, kényelmesen lovagolható is lenne. Felértünk a domb végére és itt is azt láttuk, hogy a régivel ellentétben a itt is kitisztították a kerítés melletti utat – itt is jól lehetne menni lóháton.
Miután végigmentünk itt lényegében új területre értünk, amely szintén járható lovaglással. Itt legeltünk egy kicsit, majd lassan tovább indultunk a kissé lejtős úton. Ekkor már visszafelé mentünk és Arippo meglehetősen nyugodt volt. Két kilométer után fordultunk az ismert utunk irányába, amely a dombra vezet. Végül az ismert helyünkön is legeltettem Arippot, hogy valami ismert elem is legyen a programba. Végül innen mentünk vissza a karámjához.
Ezzel egy nagyon jól lovalgolható útvonalat találtunk, jó lenne majd újra bejárni gyalogolva és a jövőben lovaglással is.