Terepen voltunk, de nagyon nem tudtam eldönteni mit csináljunk. Az idő nem volt igazán elég, és eleinte Arippo sokat legelt a karámok mellett. Evett falevelet is a lovarda felé haladva. A patakaparót nem  találtam, mert kissé szerte-szét vannak a cuccaink, végül egy ollóval tisztítottam patát – ilyen még soha nem volt…. hatásos. Végül mozgattam kicsit a nagy pályán nyereg alatt (a szokott módon fokozatosan húztam meg a hevedert).  Liberty-t akartam csinálni, – olyat, mint amit múltkor a karámban játszottunk spontán – de eléggé kifelé akart menni a pályáról, így hosszú kötélre vettem. Egyébként jól dolgozott, de láttam rajta inkább ki akarna menni. Azért volt galopp is mindkét kézre.

Végül elindultunk és ott ahol jó a fű nagyon sokat hagytam legelni, inkább ezt, mivel nagy terepre már nem volt elég idő. Bár csak 2-3 fok volt az idő mégis kellemes volt, a kesztyűt, kabátot soknak éreztem. Még az sem volt biztos, hogy felszállok, de végül a szokott helyünkön nyeregbe kerültem és ezúttal a tehén ösvényen mentünk. Volt ügető szakasz és végül egy nagyobb ívben visszafordultunk, majd ismét lépés és ügetés volt a megszokott olajfáig. Kb. ott szálltam le, ahol felszálltam. Nevetségesen kevés időt  töltöttem nyeregben, de mégis nagyon jó volt ez a program így. Azért, hogy időt spóroljak a karámjánál nyergeltem le.

Bár szabálytalan, de adtam a lovaknak vizet, mivel mindhárom kád üres volt. Arippot ez kevésbé zavarja, mert ő a legelést részesíti előnyben amíg csak lehet és a fű nedves. Aripponak végleg tönkre ment a kötőféke, teljesen szét szakad – de a végén egy darab zsinórral megcsináltam, hogy legyen rajta valami, de mindneképp kell neki új neki.

Cca. 6km nagy pályával együtt.

okt. 28 Terepen voltunk ma. A szokott módon mentünk át a patakon és a múltkori helyen szálltam fel. Minden simán ment, Arippo könnyedén ügetett a rétig, ahol múltkor legeltettem. Ezúttal nem az úton, hanem az ösvényen mentünk, mint régen. De arra felé voltak a tehenek is, de mire odaértünk eltűntek. Tovább mentünk a régi irányba, bár erre már jóideje nem jártunk. Arippo kissé vonakodott mielőtt megértette. Kissé feszült is lett emiatt, talán azt gondolta, hogy nagy terepet megyünk és átmegyünk a főúton is – de nem volt ilyen tervem Elkezdtünk ügetni, de annyira figyelte az út melletti bokrokat, hogy hamar visszavettem lépésbe. Pár pillanat múlva meg is ijedt két felrepülő fácántól – jó hogy nem ügetésben tette. Nem mentünk el a fő útig, hanem felmentünk a dombra, ahol leszálltam és legeltettem. Innen indultunk vissza, de közben a tehenek is hazafelé vették az irányt. Úgy láttam, hogy eljuthatunk az ösvény kezdetéig és akkor elhaladhatunk a tehenek mellett. De valaki közben (?) egy halom földet rakotta le az ösvény elágazásánál, és ez már sok volt az újdonságból Aripponak és nekem is. Leszálltam és az ösvényen vezetve haladtunk el a tehenek mellett olyan 50 méterre. Arippo úgy vizsgálta a csordát, mintha először látna ilyet… Elhaladtunk, újra felszálltam és mentünk még egy ügetős szakaszt. Utána lépve értem oda ahol felszálltam és itt leszálltam, legeltettem. Itt, a patak másik oldalán (is) nagyon hagymaillatú a fű, Arippo rendkívül kedveli. Közben feltűntek a tehenek is. Innen a szokott módon mentünk haza. Most mindent mértem onnantól, hogy kihoztam Arippot a karámjából: 8.4 km-t mentünk 3 óra alatt.

okt. 29 v 30 ?
okt. 31 Lányokkal látogatás a karámban, de este még egyszer arra mentem a szürkületben. A lovak ebben az órában nagyon éberek voltak.

Ma kitűnő lovas idő volt, csak az idő mennyisége nem volt elegendő. De annyi azért volt, hogy kimenjünk terepre úgy, hogy vezetem Arippot. A szokott úton mentünk a távoli betonhídhoz, közben legeltünk. Még mindig zavarja ezen a szakaszon a sokféle zaj, pedig már arra számítottam, hogy az érdeklődése alább hagy. Legalábbi a régebbi tapasztalatokból ez következne.

Tehát a szokott úton mentünk, csak annyi volt az eltérés, hogy nem mentünk el a régi híd irányába, hanem a tanyák utcáján indultunk el a rét felé. Tettünk bele ügetést is, Arippo – bár egykedvűnek tűnt – eléggé lelkesen, ruganyosan ügetett. De nem jutottunk el a rétig – a kedvenc helyig – mert ott állomásoztak a tehenek. A tehenek még mindig eléggé izgatják Arippot. Legközelebb elmegyünk egészen közel hozzájuk, hátha kialakul valami érzéketlenítés, mivel Arippo eléggé kevés tehenet látott. A születési helyen mindössze egyszer vagy kétszer találkozott velük, a második lovardánkban meg ott volt a borjú.

Tehát még a rét előtt megálltunk legelni, majd lassan, legelve visszaindultunk. Vissza is tettünk bele ügetést és ugyan úgy jöttünk vissza. A visszaúton egy futó babakocsi fokozta fel Arippo figyelmét. Így értünk vissza a karámjába, remélem jó kedve lett, mert kissé egykedvűnek tűnt, azzal együtt, hogy eléggé könnyen fokozódik fel a figyelme külső ingerektől. Ez egy lónál nem akkora csoda, de nála – eddig úgy tűnt – már máshol tartottunk. Bő 5km-t mentünk.