Napsütésben is hideg van, a hideg szél erősebben fújt, és a hajnalok újra mínuszban vannak. Arippo csak akkor nyerített, amikor a közelébe értem és rögtön indult is felém. A lovarda felé almákat kapott és legelt is. Bent megtisztítottam, eléggé koszos volt, és patát is tisztítottam – nagyon együttmülődő volt. A szőre már kicsit hullik. Meglepődött, amikor a fedeles felé vittem. kicsit nyugtalannak tűnt, de szívesen működött együtt. Mozogtam vel együtt („állj”, „indulj”), csináltunk szlalompályát, jött velem és küldésben is. Volt körjáték és oldalazás, valamint felállítottam a fellépő mellé, mintha fel akarnék szállni. Húsz-huszonöt percet mozogtunk így. Utána visszamentünk és a karámjába folytatta a legelést.
Címke: legelés
Új stílusú legelészés
Arippot megvendégeltem almákkal, azután elindultunk a domb felé és azt terveztem, hogy megyünk egy kört és közben meg-megállunk legelni. De Arippo már az első elágazásnál jelezte, hogy ő nem a dombra vezető úton menne, hanem egy másikon oldalt, amin még soha nem mentünk. Nekem is tetszett az ötlet, bár nem derült ki, hogy ez egy telek, vagy egy utca, mindenesetre jó járható volt. Átértünk a párhuzamos utcára ahol viszont nehezen tudtam Arippot rávenni, hogy folytassuk az utunkat. Az volt az érzésem, hogy vissza akar fordulni. De végül tovább mentünk, de az út minősége itt nem nekünk való, nem fogunk erre járni. Hamar elértük azt az útszakaszt, amit már ismertünk, itt keződődnek a házak. Arippo itt legelésre alkalmas helyet talált és teljesen új lendülettel legelt. Egyértelmű volt, hogy érzi a tavasz közeledtét, szaporán, szinte kapkodta eszik ilyenkor, míg máskor nyugodtan válogat. Eleinte még azt terveztem tovább indulunk, de végül a legelés mellett döntöttem – nem volt értelme erőltetni a sétát. Mindössze kb. 600 métert távolodtunk el a karámjától és legalább fél órát legelt.
Harmónia
Meleg van, 13 fok és napsütés. Jól esik, de ennyire meleg front nem hiányzott. Arippo egy bizonyos bálánál falatozott, ami úgy tűnt csakis az övé. Most már látszik rajta a súlyvesztés. Oda kellett mennem hozzá, de könnyedén jött velem ki, ahol almákat helyzetem el a lovarda felé. De Arippo a domb irányába jelezte, hogy arra menne. Jónak tartottam az ötletet és mértem is az utunkat. Arippo szuszogott az emelkedőn, de 13 fokban, téli bundában ezen nem csodálkoztam. A szokott emelkedőn mentünk fel és a házakat az utca felé kerültük meg. Arippo eleinte nem legelt, de az emelkedő végén hosszan megállt és fogyasztott a hosszabb szárú, nedves fűből. A legelés idejétől függött, mit tudunk még csinálni. Innen az erdő felé mentünk és az árkon átkelve elindultunk a vízmű felé, ahol szintén legelt. Arippponak jó kedve volt, szívesen jött, szabadon követett. Innen mentünk végül a lovardába, ahol megtisztítottam bundáját és patáját. Úgy tűnt, hogy kissé elfáradt, kifejezetten lassan jött velem vissza a karámjához. Ugyan annál a bálánál folytatta az evés, ahol abba hagyta.
A piros vonal volt az útvonalunk
Takaró, alma és hempergés
Aripponak vittem almát és takaróban fogyasztotta el. Kicsit sétáltunk, de most a karámok mentén indultunk a házak és a domb felé. Így jutottunk a szokott régi helyre, ahol most sem találtunk igazán legelni valót. Úgyan így mentünk haza is. Arippo szabadon jött mellettem és ahogy az itatóhoz értünk kicsit elkanyarodtam, hogy megnézzem mennyi vizük van. Volt víz, de Arippo kicsit kihasználta a lehetőséget és könnyű vágtában előre ment a kapuig, ahol megvárt. Ennek annyira nem örültem, de ennyi fegyelmezetlenség talán belefér. Innentől minden ugyan úgy történt, ahogy bármikor máskor. Lehet, hogy csak én örültem a takarónak, mert ő mindenképp szükségét érezte a karámba, hogy meghemperegjen, miután levettem róla.
Három fok is elég
Az elmúlt napokban viharos, hideg szél fújt, Arippohoz nem tudtan menni – más okok miatt. Ma végre szélcsend van, zavartalanul süt a nap és a 3 fok is elég ahhoz, hogy jó idő legyen. Sétát terveztem mára, az egyik lehetőség a rét felé, a patakon túlra szólt, a másik az volt, hogy ismerkedjünk tovább a domboldalon lévő útvonal lehetőségekkel. Ez utóbbit választottam. Arippo kapott néhány almát, jól néz ki, szerencsére nem gyulladt be a szeme a szél miatt. Talán mostanra szokta meg igazán ezt a helyet, a tartást amióta itt vagyunk ezen a helyen.
Rögtön indultunk is, de ezúttal az ellenkező irányba. A házak mellett eléggé sokat legelt, mert talált egy olyan területet, ahol hosszúszárú a fű és illatos. Később elmentünk a telkek mögött – ahol valaha nem lehetett elmenni – azután beforultunk újra a házak felé. De rögtön lefordultunk az erdő irányába, mert ki akartam váltani azt a szakaszt, ahol rossz az utca. Meg is találtam a régi árkunkat, de most is úgy találtam, hogy túl meredek viszont túl keskeny is ahhoz, hogy lóval járható legyen. Néhány méterrel arréb találtam egy átkelési pontot ahol már alig volt árok. Mentünk tovább az erdőben és megtaláltuk a stációkat. Innen egy út vezet fel, elindultunk rajta, de annyit nem mentünk rajta, hogy kiderüljön hova vezet. Aripponak nem feltétlen tetszett, hogy hegynek felfelé megyünk, pedig nem volt meredek. Mivel nem ez volt a terv inkább kanyarodtunk egyet az erdőben és az ismert úton térünk vissza a dombtetőre. Itt megint a telkek mögé mentünk és innen ugyan úgy mentünk haza, ahogy jöttünk.
Új utakon
Arippo patáit még a karám két kapuja között kipucoltam. Egyébként éppen evett, de rögtön követett. Nem terveztem a lovaglást, mert azt jobban elő kéne készíteni, mégis az erőnlétünk kedvéért nagyobb sétát terveztem. Az erdő felé indultam, Arippo csodálkozott is, hogy nem a szokott irányba megyünk. Az erdőben jobbra tértünk le, amit már rég csináltunk. Az ösvény kicsit megváltozott, pl. kidőlt fát került meg az út. Így értünk a lakott részhez (1 km), itt egy rövid szakaszon kicsit rossz volt az út, de megoldottuk. Találkoztunk egy elakadtautóval, de elfértünk mellette. Így érkeztünk a dombon lévő telkek felső végére. Egyszer már jártunk erre, de évekkel ezelőtt. Most eléggé ki volt tisztítva az út, kényelmesen lovagolható is lenne. Felértünk a domb végére és itt is azt láttuk, hogy a régivel ellentétben a itt is kitisztították a kerítés melletti utat – itt is jól lehetne menni lóháton.
Miután végigmentünk itt lényegében új területre értünk, amely szintén járható lovaglással. Itt legeltünk egy kicsit, majd lassan tovább indultunk a kissé lejtős úton. Ekkor már visszafelé mentünk és Arippo meglehetősen nyugodt volt. Két kilométer után fordultunk az ismert utunk irányába, amely a dombra vezet. Végül az ismert helyünkön is legeltettem Arippot, hogy valami ismert elem is legyen a programba. Végül innen mentünk vissza a karámjához.
Ezzel egy nagyon jól lovalgolható útvonalat találtunk, jó lenne majd újra bejárni gyalogolva és a jövőben lovaglással is.
Furcsa idő
2025 első látogatásakor nem lett felülés. Melegfront van, 6-8 fokkal. Nem tudom mi ennek a magyarázata, de ilyenkor valahogy nagyon távolról is érkeznek hangok és Arippo figyelmét ez erősebben igénybe veszi. Így volt ez a szigeten is, de most értettem miért élénkebb ilyenkor. Tehát nem volt nyergelés, a nagy pálya is még fagyott volt, de ahhoz túl jó idő volt, hogy a fedelesben legyünk. Másrészt öt napja jártam nála és akkor sem lovagoltam, így több dolog is arra mutatott, hogy nem kell ma még felülni.
Kihoztam, lepucoltam, patát tisztítottam és kijöttünk ide, ahol hagymaillatú a fű. Azzal együtt, hogy viszonylag korán kezdődött a tél és eléggé hideg idők vannak, Arippo jól néz ki. A szénán kívül továbbra sem kap kiegészítést, de nagyon gondolkodom rajta, hogy kaphatna néha. Kicsit a farán lehet látni, hogy fogyott.
Új híd épül ott, ahol legelünk, elvileg fém szerkezetű és nagyon remélem, hogy lóval is át lehet menni rajta majd… Tudnánk vele rövidíteni a kedven útirányunk felé. Közben feltámadt a déli szél és idő sem volt annyi, hogy tovább távolodjunk, inkább legeltettem. Arippo jelezte mikor szeretne visszaindulni. Sikerült kicsit feltörnöm a jeget a kádban, mert mielőtt kivittem inni akart csak nem tudtam áttörni a jeget. Most ivott
2025
Napok óta sűrű köd van, kb. 80 méterre lehet ellátni. Mínusz 3 fok van, de hidegebbnek érződik. Kivittem a karám mellé, ahol almákat is kapott. Kb. egy órát legeltünk, jól van.
Hidegben
12.23. A lányokkal megnéztük Arippot, de nem csináltunk semmi extrát, mert hideg, saras, kellemetlen idő volt. A lovak felfokozott állapotban voltak (Arippo mindig kivétel…) , óvatosnak kellett lennünk, mert az egyik domináns ló rám is ágaskodott. Az izgalom oka az volt, hogy etetés készült, meg is vártuk és a lovak 6 bálát kaptak. Sajnos nem voltak túl jó minőségűek, de így bőven tudnak rendeződni, nem lesz vita az evés körül. Boldog Karácsonyt, Arippo!
12.22. A lányok lovagoltak, addig gyorsan megnéztem Arippot, milyen a szeme. Sajnos szeretett volna kijönni, de most nem lehetett. Át is bújt a belső lezáró zsínórok alatt – de szerencsére megértette, hogy ez most nem jön össze. A szeme jól van.
12.19. Ma mindenképp látni akartam Arippot a szeme miatt. Előző este csináltam egy kísérletet, bár nem vagyok jó az ilyesmiben: annyit tettem, hogy este elképzeltem, hogy Arippo szeme meggyógyul. Az árkon keltem át, hogy időt spóroljak és már messziről meglátott – nyerített és jött. Nagy meglepetésemre a szeme szinte teljesen jó lett. Lehet, hogy tényleg a szél volt az oka, bár most is fújt valamennyire. Tehát nem kell megmutatnom holnap az álltorvosnak. Legeltünk a karámmal párhuzamosan, itt még bőven lehet találni jó részeket. Viszont ismét szelesebb napok és változékony idő jön újra. Vajon milyen lovas programokat tudunk még csinálni idén?
Szél, szem
Időnként erős szélrohamok jöttek, de mégis felmentünk a dombra. Könnyedén követett, de kicsit elé kellett mennem. Éppen nem evett – pedig 3 bálájuk is van – de kifelé menet megállt az egyiknél (ehhez még senki nem nyúlt hozzá). Sajnos Arippo jobb szeme most is begyulladt kicsit, nem örülök neki , de egyelőre nem avatkozom be. Ha el áll a szél javulnia kell. Arippo egyébként kissé nyugtalan volt, de jól elvoltunk, hosszasan legelt. Volt egy epizód is. Ahogy kissé tovább mentünk eléggé messze kijött egy ember három kutyával a bokrok közül. Hiba voltak messze és hiába távolodtak Arippot az eset mégis felzaklatta. Még akkor is figyelgetett, amikor már teljesen eltűntek. Elindultunk vissza, de még akkor is visszanézegetett. Bent a a karámban annál a bálánál folytatta az evést, amelyiknél kifelé menet megállt. Azt látom rajta, hogy van igénye az aktivitásra, mégis talán bodywork-öt tervezek neki legközelebbre – meglátjuk… Először nekem kéne jobban lennem, mert nem vagyok teljesen jól.