Szétesve

Mára egy olyan ötletem volt, hogy bodyworkot csinálunk a fedelesben. De Arippo már az első perctől kezdve nyugtalan volt a befelé úton – ami egyre jegesebb. Gyakran megállt, körülnézett. Csönd volt, távoli zajokra figyelt. A fedelesben sehogy sem akart ráhangolódni a közös helyzetre, állandóan a homokot vizsgálta, kaparta. Engedtem volna neki, hogy hemperegjen – úgy tűnt a homok tetszik neki – de nem tett: ide-oda járkált és végül mindig a kijáratnál kötött ki. Végül eléggé nehezen bezártam az ajtót – amit eddig soha nem tettem – és elengedtem a kötőfékről, hátha így végre meghempereg. De úgy az volt az eredmény mint kötőféken: séta össze-vissza és az ajtónál állt meg mindig. Tulajdonképpen nem sikerült megértenünk egymást, ő nem tudott a kezelésre figyelni (csak egy-egy pillanatot), én nem értettem mit szeretne valójában. Nyilván kimenni, de nem nagyon volt hova és legelni se nagyon találunk semmit. Talán mégis egy legeléses sétának jobban örült volna.

Végül elkezdtem szabadon mozgatni, mert azt gondoltam, hogy hátha a jó talajpn kielégíti a mozgásigényét, de ez sem jött be, valamennyit mégis ügetett és vágtatott, de nem volt különösebben energikus. Végül befejeztük ezt a kínlódást és egyetértésben mentünk vissza a karámjába. Már napok óta szürke idő van, a felhők olyan alacsonyan vannak, hogy a környező dombok tetejét sem látni, hó, jég mindenütt és mínusz. Néhány nap múlva véget ér a hideg és jön a melegebb idő – talán ezt érzni.

01.22. Ma alig tudtam elmeni akarámokig annyira csúszik az út, ahol az járművek kijárták, csak a havon tudtam menni. Arippot nem hozta ki, csak sétáltam a karámban, ahol szerencsére jó a talaj. Talán mozgatni is lehetett volna. Megtaláltam a tegnap elveszett kesztyűm párját…

Mozgás – és mozdulatlanság

Szerdán jártam Aripponál. Az idő ismét melegszik, de nem annyira, hogy eltűnjön a sár.  Arippo nyerítve fogadott és indult felém, mégis úgy tűnt mozogni annyira nincs kedve. Mindkét oldala piszkos volt, bent megtisztítottam. De előtte legelt a karámok mentén. Most is azzal játszottam, hogy nagyon konzekvens jelsorral indítottam tovább. Néha szabadon jött, sőt egy szakaszt ügettünk is. A falevelektől most is alig tudtam tovább vinni. Végül bent volt patatisztítás is és a fedelesbe mentünk. Itt kb. 25 percet mozogtunk és körön volt némi vágta is. Jó volt, de nem láttam rajta azt a lelkesedést, ami máskor talán a változékonyabb idő és a tél miatt.

Találtam egy szeptemberi videót a telefonomon, ahol Masterson Method-ot kapott, azért felejtettem el, mert közben leesett a telefon és csak néhány perc van meg. De nagyon érdekes így is, ahogy a kezelés során reagál. Kívülről nézve egész másként értékelem, főleg így, több hónap távlatából. Tanulságos volt kívülről látni, hogy sokkal több jelet küld, mint amit akkor és ott észrevettem. Világosan látszik mikor vonja el külső inger a figyelmét és mikor kér egy kis szünetet a kezelésben, valamint milyen elengedései vannak.

A hét

09.19. A karámban szedtem össze a szemetet, pár dolgot ellenőriztem… Lovazás nem volt.

09.18. Ma Masterson-t szerettünk volna csinálni, jól is indult, de idő előtt ki kellett jönnünk a nagy pályáról. Egyébként Masterson challenge hónap is van és belekezdtem már csak magunk miatt is egy videófelvételbe, de így az sem lett teljes. De Aripponak azért a legelés összejött.

09.16. Csak az útról néztem meg az Arippot, az eső esett…de a patak ahhoz képest alig folyt.

Egymást követő napokon

23-án Masterson bodywork-öt csináltunk, már régen aktuális volt. Most nem mutatott nagyon látványos jeleket, de érezhetően jól esett neki.

Másnap, 24-én csak legeltettem, ill. ellenőriztem, mert egybenyílt a két karám és a lovak közötti konfliktusok miatt aggódtam nem rugták e meg – de nem.

Zöldebb

Sokkal kedvünkre valóbb, hogy zöldül a fű még akkor is, ha a táj nem is. Arippo nagyokat harapott a fűből. Igaz, hogy még előttünk van a vedlés, de úgy látom sokkal jobban néz ki, mint tavaly ilyenkor. Tökéletes lovaglóidő volt, de Bodywork-öt csináltunk. Arippo nagyon jól ráhangolódott, befelé figyelt, én nem voltam igazán topon. Nagyon hamar mutatott elengedéseket. Visszafelé is legelt

 

Relax

Ma volt a beígért nap Aripponak, hogy relaxos programot kap. Most is érte kellett mennem az etetőig. De onnan könnyedén jött. Bár az üres telek felé nézelődött, de a lovarda felé haladtunk, nagyon sok legelést hagytam neki, kicsit el is ment az idő. A lovardában pucoltam, patatisztítás is volt. Olyan helyre kellett kikötnöm, ahol nem volt a földön takarmány maradvány, mert különben szedegetni akarta. Szép idő volt, a nagy pálya még éppen használható állapotú volt, akár lovaglásra is. Igazából nem lett klasszikus kezelésmenet, egyfajta intuitív foglalkozás alakult ki. Arippo sűrűn váltogatta a ki- és befelé figyelést, de lassan megérkezett egy laza állapotba. A légzése egészen lassú lett, nyakát lefelé nyújtogatta. Valahogy az alakult ki, hogy a sörény élét masszíroztam, valamint a fejét billegtettem – ez utóbbit nagyon hosszan hagyta. A végére esett az illóolaj választás – a dōTERRA gyerek-kollekcióból a Steady-t választotta. Teljesen laza állapotban sétáltunk vissza a karámjához, ahol inni ment, majd egyedül, a többektől távol legelt – elvolt az élményével (?).

Várakozás

Nehézségek mutatkoztak a blog működésében, de mára minden akadály elhárult. Az elmúlt napok eseményeit egybe írta be. Ma is voltam reggel Arippoval, de „csak” legeltünk – hosszan a lovarda felé – és „csak” bodywork-öztünk a fedelesben (Masterson és lábak nyújtása). Érdeke, hogy mennyire más volt most a kezelés. Találtam néhány pontot a nyakán, amire jelzett, de úgy tűnt, hogy alapvetően már a bodywork helyzete is elég neki, hogy feszültséget engedjen el – vagyis rengeteget dobbantott mindkét első lábával. Az idő előrehaladtával a dobbantások kisebbek és ritkábbak lettek. Nagyon érdekes volt, hogy Arippo egy idő után most is jelét adta, hogy már nem tud, nem akar befelé figyelni és részéről vége a kezelésnek. Akkor nyújtottam, lazítottam még a lábait, maszíroztam a füleit. Jó sikerült, jól esett a fedelesben lenni, nem zavart minket senki. Utána lemostam és visszaengedtem – de visszafelé is volt legelés.

A hátsó lábak keresztezése és a legelés

A kezelés

Ma került sor Arippo állapotfelmérésére és kezelésére. Ez ősszel lett volna esedékes – a költözés után, a patatályogot követően – de különféle okok miatt csúszott idáig. A kezelést egy kedves lovas barátunk végezte, aki már régebben is járt Arippo-nál, sőt a képzése során még foglalkozott vele is – és az évek során profi terapeutává vált. A bejegyzés végén itt lesz a weboldalának a címe, mindenkinek ajánlom. És egyébként is érdemes felmérni a ló állapotát akkor is ha éppen úgy tűnik minden rendben van. Kaptunk néhány új feladatot, amit érdemes lesz csinálnunk – az egyik a jobb első láb (ez volt tályogos) lazítása és a gerincén lévő kicsi kipúposodás eltüntetése. A következő 5 napban szüneteltetjük a lovaglást, mert a kezelés intenzív volta miatt ilyenkor érdemes pihenőt hagyni – bár földről lehet dolgozni és lehet sétálni is – mert ilyenkor még zajlanak benne a változások. Másrészt jön a meleg, a szőre még nagy, tehát most vedlés is lesz és egyébként sem lenne neki kellemes téli szőrben melegben dolgoznia. A kezelés bizonyos elemeit néhány hét múlva ismételni fogom – ekkor is kell majd pihenő. Újra nagyon érdekes volt megfigyelni Arippo-t kivülről, ahogy váltogatja a tudatállapotokat a kezelés során.

Kelezlés közben...

Kezelés közben….

equinerebalance.com

 

 

Szerda

Ma bodywork volt tervezve, de újra elképesztő szél volt. Kapott alma-kerabolt és legelésekkel indultunk be. Az egyik udvarban, a sarkon állt egy sárga furgon – Arippo már messziről, kb.150 méterről meglátta és méregette. Bementünk a homokos pályára, de sok volt a zaj a szél miatt, messze nem volt  ideális a helyzet. Egyszer meg is ijedt. Rövid idő állt rendelkezésre, de azért elég jól sikerült, nem ásított, de rágott. Valamikor elveszett csak legelni, mert érzi, hogy jön a fű.

Január vége…

Január utolsó napjára terep lovaglást terveztem, mert végre jó a talaj és nincs szél. De kevés időm volt, ezért Masterson kezelést kapott az almaadag után az első karámban. Most történt először, hogy egészen az etetőig kellett érte mennem, eléggé elfoglalta az evés. Nem volt annyira motivált, mint tegnap – lehet kifáradt a tegnapi vihartól, ami sok kárt okozott a lovarda környékén. Csak a nyakon és a tarkóján dolgoztam. A kezelés nem volt zavartalan, mert helyreállítások folytak a lovarda környékén, de végül elég sokat ásított, a végén könnyedén jött mellettem, vissza a karámok felé.