Elkezdődött a december és talán a mai volt az első téli lovaglásunk azzal együtt, hogy délben szép, napos idő volt. Voltelegendő időm is ahhoz, hogy bent menjünk egyet. Most a pályát előre megépítettem – szlalomot raktam ki, mert azt könnyű ki- és bepakolni. Arippo könnyedén jött, nyerített amikor meglátott, a karámok mentén nem legelt sokat, de a száraz falevelek most is érdekelték. Bent kicsit nézelődött, kissé szétszort volt, ezért körülményesebb volt a patapucolás, meg azért is, mert nem kötöttem ki. Különösebben nem volt meglepve, hogy már kész a pálya és inkább mintha azt jelezte volna, hogy menjünk terepre. Ez jó ötlet lehetett volna, de a talaj egyáltalán nem tűnt alkalmasnak, a pálya is épp, hogy használható volt.

Kicsit mozogtunk földről, csináltam körre küldést a bóják felhasználásával. Felültem és bemelegítés után különféle alakzatokat mentem a tócsák között. A szlalomot is használtuk mindkét irányból. Igyekeztem testtel illetve hangokkal kommunikálni, valamint csak egykezes szárat használni. Ezek eléggé jól mentek. Csináltunk oldallépést mindkét kézre – bár nem tudom helyes e a kivitelezésre, Arippo mindenesetre oldalt lépett. Vágta nemigazán jöhetett ilyen talajon szóba, de így is eléggé változatosan elvoltunk egy szűk órát. Arra is figyelnem kellett, hogy a napos időben ne izzadjon meg. Visszafelé könnyedén jött velem és a karámban hosszan hempergett.

Bent voltunk a nagy pályán. Mindent mozgást mértem onnantól, hogy kihoztam Arippot a karámból. Örömmel jött miután láthatatlanul felkötőfékeztem. Cavalettis feladatot csináltunk, mert már meg volt építve, de kiegészítettem egy kanyarra rudakból. Arippo könnyedén ment, figyelmes volt.

Arippo a lányokkal ment ma.

…de hogy mi az, azt nem tudom megmondani…

Sőt azt sem tudom mi volt kibillenve.

Nyerítve sietett elém (az igaz, hogy az elmúlt pár alaklommal kapott egy-egy almát) , de – úgy tűnik most – hogy egy élénkebb korszak kezdődött. Szép napos idő volt, minden ideális volt – rég volt már ilyen… Könnyedén jött velem és eléggé sokat legelt. Igazából a nyerget akartam átállítani, hogy melyik kápát alkalmazzam most, hogy feltöltöttebb a marja – ki is cseréltem. Bent először nyereg nélkül mozgattam, mert akartam látni kivülről a mozgását, illetve még előtte ellenőriztem a lábait. A bal első melegebb volt, de ez volt a nap felé, ahogy befelé jöttünk – tehát nemigazán derült ki semmi konkrét. Az ügetése könnyű és tiszta volt. A kedélye is jobb volt, élénkebb, de nincs túlfeszítve a külső ingerekre.

Ki volt jelölve egy díjlovagló pálya a nagy pályán belül, de nem így használtuk, hanem az elemeket lovagoltuk meg különféle módokon. Mentünk a kijelöl négyszögön kívül és belül is, pl. a sarokra tett L alakú lépőfákon kör alakban haladtunk át. A hajlítások álltak előtérben. Végül kombináltuk a kettőt.

Egykeze irányítás is volt (sajnos a nyakmadzagot elfelejtettem feltenni). Nagyon könnyű volt az egykeze munka. Könnyedén és jól reagált, sok fordulót kanyart mentünk, optimális tempóban ügetett, sem fogni, sem hajtani nem kellett. Próbálkoztunk az oldalazással is, egészen jól ment. Vágta nem volt, mert ahhoz túl sáros volt a pálya. Kipróbáltunk egy nagy pocsoját, át is haladtunk végül rajta.

Ma valami egyértelműen a helyére került, lehet, hogy az elmúlt hetek összevissza időjárása volt az ok, plusz átállás az őszre – nem tudom… Holnap is jönnék, mert a következő napok újra esősek lesznek – tehát ki fog derülni igazam lett e….

Ma a lányok osztályában lovagoltam abból az alkalomból, hogy 25 éve ezen a napon ültem először lóra. Jól is alakult minden. Feltűnő volt, hogy Arippo messze külön volt a többiektől, legelt, de könnyedén viselkedett az előkészítés során. Később, felszállás után ügetésben éreztem, hogy valami nem olyan mint máskor. A lépése is rövidebb volt a szokottnál, de ilyen is szokott lenni. Végül megkérdeztem az edzőt milyenek látja kívülről. Hosszas gondolkodás után az jött ki, hogy talán sánta az mellső jobb lábára, de alig észrevehető. Leszálltam és megvizsgáltam a lábait, semmi eltérés nem volt a két láb és pata hőfoka között. Vezettem egy kicsit lépésben. Később felültem és megint ügettünk. Ekkor már szinte semmi eltérés nem volt a megszokottól, igazából csak annyi volt az élmény, hogy rövidebbeket lép. Összesen ha 5-10 percet lovagoltam akkor sokat mondok. Végül Arippo jó kedvűen jött velem vissza a helyére. Meg kell figyelnem a következő héten, lehet, hogy csak ilyen napja volt ma. Nem fiatal már.

Bent mozogtunk Arippoval a nagy pályán. Két rudat raktam le derékszögben és ezeken alakítottunk ki köröket. De előtte földről foglalkoztam vele, vágtában is, mindenre jól és könnyen reagált. Nyeregből annyi érdekesség történt, hogy megpróbáltuk lépésben az oldalazást, mert valahogy az összeszedettség gyakorlatok után adta magát a helyzet. Valóban tett is néhány lépést oldalazva mindkét kézen. Utána könnyedén jött velem vissza a karámjába.

Ma Arippo nem volt annyira jó állapotban, mint lenni szokott. Ennek több oka is van, egyrészt, hogy teljesen tematika nélkül, egyenetlenül foglalkozom vele – ahogy a helyzet és az idő adja – másrészt változik az időjárás. Elkezdődött a nyár vége, még meleg van, de erős szél is kezdett fújni, jön a hideg. Arippo egyedül várt a legelőjén, mert minden más ló átment a szomszédos karámba. Hihetetlen mennyire tartja magát ahhoz, hogy a saját helyén legyen. Ez (is) nagyon jó tulajdonsága. Sokat legelt, bár jött velem, de eléggé fel kellett szólítani, hogy menjünk tovább. Bent kicsit nyugtalan volt ezért hosszabb földi bevezetést terveztem. Sokkal többet mozgattam körön, mint szoktam, vágtában is, éreztem, hogy kell neki a mozgás. Lassan kialakult egy folyamat, de még mindig kérdéses volt, hogy felüljek e. Olyan e a ló állapota, és olyan e az én állapotom, hogy ezt lehetővé teszi – és főleg olyan e ma a kapcsolat? Van e olyan jó a lovam kiképzésre, hogy ezt a napot is elbírja?

[KÉP…]

Kialakítottam egy pályát három rúdból és bójákból, ezen lépésben és ügetésben is végigmentünk, jól rögzítettük. Végül mégis úgy döntöttem, hogy felülök, de mikor elszántam magam kiderült, hogy a szekrényben maradt a gerincvédőm. Újabb dilemma elég kerültem: menjek el a gerincvégőmért (kikötni csomózottban nem akartam) és hiddje Arippo, hogy vége a munkának, mert elhagytuk a pályát – vagy hagyjuk az egészet. Végül az előbbi lett. Jött velem a szekrényig és vissza a pályára. Nyilván nem értette miért nincs vége a foglalkozásnak és miért megyünk vissza, de jól tolerálta. Felültem és még mentünk lépésben, ügetésben a kialakított akadályokon is. Minden jól sikerült, a végén nem maradt el a pataápolás sem.

A lányokkal osztályt lovagoltunk (én Arippoval természetesen).

Arippot behoztuk, hogy ma a lányok lovagoljanak rajta. A fedeles volt csak szabad, így oda mentünk. Sajnos Arippo nyugtalanabb volt a szokottnál, zavarta, hogy a fedeles melletti akrámban egy lovat futószáraznak (vágtában). Lassan alakult ki, hogy mit is tudunk csinálni. Ennek megfelelen a lányok sokat foglalkoztak Arippoval fölről, kisebb akadályon is áthaladtak. De végül üres lett a nagy pálya és átmentünk oda. Mire erre sor került Arippo már jó passzba került. A lányok itt is áthaladtak kisebb akadályon, de már nyeregből, lépésben és ügetésben is (egy alkalommal az akadály után Arippo tett pár könnyű vágtaugrást). Bő két órát lovaztunk mindennel együtt – mindenki elégedett volt.