Ma nem hagytuk el a karámot, idősporolás céljából a patakon keltem át és nem hagytuk el a karámot. Mozgatni akartam Arippot, illetve az volt a cél, hogy most már legyünk egy kicsit feladathelyzetben – ne csak mindig lógjunk, legeljünk. Éppen új bálákat ettek, gondoltam nehéz lesz majd rávenni bármire, hiszen a karámjukban soha nem kértem tőle semmit. De nem így lett, azonnal jött, nyerített. Hosszú kötelet vittem és csomózottat. A kötél végét használtam pálcaként. Sétáltunk együtt, volt „állj”, és körjáték, valamint oldalazás is. Körön ügetésig mentünk, nagyon hamar kinyújtotta a nyakát, lekerült a feje. Nagyon készséges volt, sőt még lett volna kedve további dolgokhoz is, de most csak ennyire volt időm – kb. 15 percet dolgoztunk.

Sajnos esős hideg idő jön, bármennyire is szeretnénk mozogni a következő napokban ez nehezebb lesz…

A szél alapos munkát végzett a hétvégén, alig volt sár a lovardában és környékén. Viszont hideg van újra, bár süt a nap. Arippo feküdt amikor megérkeztem, de nem akartam felkelteni. Ő viszont nemsokára felkelt, pedig nekem megfelelt, hogy így ücsörögjünk. Jött velem és almákat kapott a lovarda felé, amelyeket most is sorban helyeztem el út közben. Arippo soványabbnak tűnt, tavaly ilyenkor talán jobban nézett ki. Sokszor megállt, nézelődött. Bent pucolás és nyergelés után mozgattam – egy másik lovat közben futószáraztak, de ez minket nem zavart. Mozgattam földről, alap dolgokat ellenőriztünk, mint megállás-elindulás, körjáték, oldalazás. Kicsit erősebben kellett figyelmeztetnem, mert eléggé másfelé volt a figyelme.

Végül felültem, de ezúttal a jobb oldalról, mert így állt be a felszállóhoz. Két rudat tettem ki, ezeket áthaladás után körrel kerültük, jó kombináció volt, Arippo szívesen használta. Egyébként nem volt sem túl élénk, sem túl sietős. 20 percet voltam nyeregben, nem is akartam többet, én is kerestem a saját stílusomat, mert talán januárban nem is ültem fel. Irányokat hangokkal, kört, ívet összeszedettségben csináltunk és oldalazás is volt. Egészében tartalmas program volt. Arippo visszafelé már nem evett – nincs is nagyon mit legelni – de végül a karámjában beállt az egyik bálához enni. 3km volt ez így mindennel együtt.

Azért ez a cím, mert nem is tudom mikor ültem fel legutoljára (amúgy dec. 2án lovagoltam legutóbb). Vagyis 20 napot nem volt Arippo nyereg alatt (de tizenkétszer voltam nála), ami szokatlan. Nem voltam teljesen jól és úgy gondoltam talán jobb ha ő is spórol az erejével, mert ez a december hidegebb, mint tavaly. Ma is hideg volt a reggel, mínusz 4 fok. Minden fagyott volt. Még a múltkori bálák voltak kint, nem fogyott belőle sok, mert 6 bála, az 6 bála. Nem jött elém, de rögtön jött velem, kötél nélkül. Tettem rá egy takarót is, hogy melegedjen a háta. Almákat tettem le neki a lovarda felé, ezeket meg is ette. A nagy pálya fagyott volt, csak a fedeles jöhetett szóba. Arippo kicsit figyelgetett, sokszor megállt befelé menet. Egész biztos, hogy őzek, vaddiszók lehetnek a közelben csak soha nem látni őket – illetve a vaddisznó tevékenysége szinte mindig látható.

Bent tisztítás után kapott nyerget és kicsit mozgattam a fedelesben. Földről néha nézelődött megijedt, de végül megnyugodott. Felszálltam és inkább csak átmozgattam. Jött osztálylovaglásra kilenc ló, tehát elég zsúfoltam voltunk, de úgy láttam Arippo szívesen megy velük. Bő fél órát így is tudtunk menni. Szépen, könnyedén jött vissza, úgy tűnt tettszett neki, hogy volt egy kicsit változatosabb napja. Arippo alapvetően mozgékony volt, igényelte a mozgást – azt hittem nem így lesz. A végére amikor felment a Nap egészen jó idő lett, a jeges talaj sáros lett.

Elkezdődött a december és talán a mai volt az első téli lovaglásunk azzal együtt, hogy délben szép, napos idő volt. Voltelegendő időm is ahhoz, hogy bent menjünk egyet. Most a pályát előre megépítettem – szlalomot raktam ki, mert azt könnyű ki- és bepakolni. Arippo könnyedén jött, nyerített amikor meglátott, a karámok mentén nem legelt sokat, de a száraz falevelek most is érdekelték. Bent kicsit nézelődött, kissé szétszort volt, ezért körülményesebb volt a patapucolás, meg azért is, mert nem kötöttem ki. Különösebben nem volt meglepve, hogy már kész a pálya és inkább mintha azt jelezte volna, hogy menjünk terepre. Ez jó ötlet lehetett volna, de a talaj egyáltalán nem tűnt alkalmasnak, a pálya is épp, hogy használható volt.

Kicsit mozogtunk földről, csináltam körre küldést a bóják felhasználásával. Felültem és bemelegítés után különféle alakzatokat mentem a tócsák között. A szlalomot is használtuk mindkét irányból. Igyekeztem testtel illetve hangokkal kommunikálni, valamint csak egykezes szárat használni. Ezek eléggé jól mentek. Csináltunk oldallépést mindkét kézre – bár nem tudom helyes e a kivitelezésre, Arippo mindenesetre oldalt lépett. Vágta nemigazán jöhetett ilyen talajon szóba, de így is eléggé változatosan elvoltunk egy szűk órát. Arra is figyelnem kellett, hogy a napos időben ne izzadjon meg. Visszafelé könnyedén jött velem és a karámban hosszan hempergett.

Bent voltunk a nagy pályán. Mindent mozgást mértem onnantól, hogy kihoztam Arippot a karámból. Örömmel jött miután láthatatlanul felkötőfékeztem. Cavalettis feladatot csináltunk, mert már meg volt építve, de kiegészítettem egy kanyarra rudakból. Arippo könnyedén ment, figyelmes volt.

Arippo a lányokkal ment ma.

…de hogy mi az, azt nem tudom megmondani…

Sőt azt sem tudom mi volt kibillenve.

Nyerítve sietett elém (az igaz, hogy az elmúlt pár alaklommal kapott egy-egy almát) , de – úgy tűnik most – hogy egy élénkebb korszak kezdődött. Szép napos idő volt, minden ideális volt – rég volt már ilyen… Könnyedén jött velem és eléggé sokat legelt. Igazából a nyerget akartam átállítani, hogy melyik kápát alkalmazzam most, hogy feltöltöttebb a marja – ki is cseréltem. Bent először nyereg nélkül mozgattam, mert akartam látni kivülről a mozgását, illetve még előtte ellenőriztem a lábait. A bal első melegebb volt, de ez volt a nap felé, ahogy befelé jöttünk – tehát nemigazán derült ki semmi konkrét. Az ügetése könnyű és tiszta volt. A kedélye is jobb volt, élénkebb, de nincs túlfeszítve a külső ingerekre.

Ki volt jelölve egy díjlovagló pálya a nagy pályán belül, de nem így használtuk, hanem az elemeket lovagoltuk meg különféle módokon. Mentünk a kijelöl négyszögön kívül és belül is, pl. a sarokra tett L alakú lépőfákon kör alakban haladtunk át. A hajlítások álltak előtérben. Végül kombináltuk a kettőt.

Egykeze irányítás is volt (sajnos a nyakmadzagot elfelejtettem feltenni). Nagyon könnyű volt az egykeze munka. Könnyedén és jól reagált, sok fordulót kanyart mentünk, optimális tempóban ügetett, sem fogni, sem hajtani nem kellett. Próbálkoztunk az oldalazással is, egészen jól ment. Vágta nem volt, mert ahhoz túl sáros volt a pálya. Kipróbáltunk egy nagy pocsoját, át is haladtunk végül rajta.

Ma valami egyértelműen a helyére került, lehet, hogy az elmúlt hetek összevissza időjárása volt az ok, plusz átállás az őszre – nem tudom… Holnap is jönnék, mert a következő napok újra esősek lesznek – tehát ki fog derülni igazam lett e….

Ma a lányok osztályában lovagoltam abból az alkalomból, hogy 25 éve ezen a napon ültem először lóra. Jól is alakult minden. Feltűnő volt, hogy Arippo messze külön volt a többiektől, legelt, de könnyedén viselkedett az előkészítés során. Később, felszállás után ügetésben éreztem, hogy valami nem olyan mint máskor. A lépése is rövidebb volt a szokottnál, de ilyen is szokott lenni. Végül megkérdeztem az edzőt milyenek látja kívülről. Hosszas gondolkodás után az jött ki, hogy talán sánta az mellső jobb lábára, de alig észrevehető. Leszálltam és megvizsgáltam a lábait, semmi eltérés nem volt a két láb és pata hőfoka között. Vezettem egy kicsit lépésben. Később felültem és megint ügettünk. Ekkor már szinte semmi eltérés nem volt a megszokottól, igazából csak annyi volt az élmény, hogy rövidebbeket lép. Összesen ha 5-10 percet lovagoltam akkor sokat mondok. Végül Arippo jó kedvűen jött velem vissza a helyére. Meg kell figyelnem a következő héten, lehet, hogy csak ilyen napja volt ma. Nem fiatal már.