Ez az év utolsó bejegyzése, mert december 31-e van. Arippot nem érdekli különösebben a Szilveszter, igazából én ilyenkor semmilyen számvetésnek nem érzem szükségét. Az év utolsó napján reggel olyan köd volt, hogy vissza kellett fordulnom a kocsival és csak dél körül tudtam eljutni Arippohoz, amikor már szép idő volt. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen – talán soha. A szokott módon legeltettem az üres telken, de kértem tőle feladatokat is, interval rendszerben. Három feladat volt, körjáték, oldallépés, váll és fara. Kapott az elején néhány almát is és amikor visszamentünk megint felkereste a helyet ahol kapta és összeszedte azt, ami maradt.  Úgy tűnik ez a tél sokkal nedvesebb, mint a tavalyi, még mindig sok a sár. Tavaly talán kétszer kellett gumicsizma, most mindig kell. Jó lenne ha már szárazabbra fordulna az idő. Tehát így zártuk az évet.

Délelőtt látogattam meg Arippot, kicsit aggódtam érte, mert a hétvégén őrült erővel fújt a szél, frontok jöttek és mentek. Ma végre nem fúj a szél, de éjjel megérkezett az első igazán hideg, mínusz 6-7 fok lehetett. A talaj helyenként fagyott, máshol sáros, tehát elengedtük mára a lovaglást. Helyette az üres telekre mentünk és ott váltogattuk a legelést némi földi feladatokkal. Mindezt azért, hogy Arippo érezzen rá itt nem csak legelés van, hanem feladat is lehet. A múltkorihoz hasonlóan most is interval-timert használtunk és nagyon hamar rájött, hogy a hangjelzés pihenést vagy feladatot jelent. Arippo továbbra is jól néz ki, jelentős súlyt nem nagyon veszített. Mikor kihoztam kapott pár almát. A lovak sajnos továbbra is kijárkálnak, de Arippo és parellis társa nem mennek ki.

Egy fok körüli volt a hőmérséklet ma reggel, de szél is társult hozzá, hiába sütött ki a nap hideg volt. Már messziről látszott , hogy a lovak lebontották a kerítést és kint vannak az üres telek irányában. Arippo nem volt kint, pedig a barátja is ott volt. Könnyedén jött és láthatóan sokat akart legelni a lovarda felé. Közben megjelent valaki kutyával, nem felénk jött, de a kint lévő lovak megijedtek tőle , pedig pórázon volt. Arippo akkor is nyugtalan lett amikor megpillantotta a két kecskét a lovarda mögötti úton – pedig már számtalanszor látta őket bent.

Bent is volt egy ló takaróban, aki legelt – ez sem tetszett neki, úgy pucoltam le, hogy nem kötöttem ki. Elrakták mire elkészültünk, de ekkor a lovász kezdett dolgozni a pálya mellett. Kalapált, vasat vágott, hegesztett – Arippoval sétáltunk, de mindig megálltunk ott ahol dolgozott és néztük mit csinál. Végül földről mozgattam, nagyon jól hajtotta végre a kisebb, nagyobb feladatokat, körön lépett, ügetett, vágtatott. Jól ugrott vágtába és kitartó volt. De közben sok dolog nem tetszett neki, nézelődött is. Így voltunk kb. 30- 40 percet. Beszélgettünk a  lovásszal, aki hegesztett és kiderült hamarosan megcsinálja a beállót is és megcsinálja a villanypásztort is.

Utána visszasétáltunk Arippo már nem állt meg legelni, dea lovak még kint voltak. Arippo olyat csinált amikor beengedtem, amit még soha: meghempergett és úgy ugrott talpra, mint akinek rugó van a lábaiba – és utána elvágtatott. Arra kellett gondoljak, hogy teljesen jól van. Elvágtatott a hiányzó kerítésig, de megállt és nem ment ki a területről, hanem arrébb el kezdett legelni.

Az eső végre nem esett, de viharos szél fújt. Ez nem feltétlen zavarja Arippot, de ma nem bírta ezt az időd, a figyelme kifelé irányult, nyugtalan volt. Igazából akkor tűnt ez fel, amikor a fedeleshez értünk. Állandóan kifelé nézett és ami tényleg zavaró volt nem állt meg amikor tisztítottam, forgott körbe. Próbáltam mindenféle elhelyezkedést, hátha nyugodtabb ha beljebb megyünk a fedelesbe, de a helyzet ott is ugyan ez volt. Nagyon hamar kiderült, hogy a felülés felejtős – bár lehet, hogy akkor inkább koncentrált volna (?). A viharos széltől iszonyú hangok voltak a fedelesben. Korábban Arippot ez nem zavarta, de ma igen. Valószínűleg a meleg front nem kedvezett neki, hiszen éjjel is melegebb volt, most pedig 13 fok volt. Át akartam szerelni vezetőszárról csomózottra, de az volt az érzésem, ha leveszem a kötőféket elmenne, így csak a kötelet cseráltam ki. Egy kicsit határozottabban mozgattam, de az sem segített. Adtam neki körjátékot, eléggé kiadósan ügetésben. Eléggé sietősen ment, soha máskor nem rohan így. Miután a körjáték sem hozott igazi eredményt elkezdtem eszközöket lerakni – két rudat és szlalomot. Érdekes egyébként, hogy a kéréseimet figyelmesen, igykezve megcsinálta – bár néha túl mozogta. A feladatok meghozták a viszonylagos nyugalmat, elkezdte érdekelni és már többet tudott itt lenni a figyelme. Megjegyzem hatszor trágyázott, volt , hogy egymás után mindenféle állagút. Ilyenre nem is emlékszem közös életünkből. A feladatok szünetében elkezdett ásítani számtalanszor egymásután. Ilyenre sem emlékszem. Látszott, hogy a feszültsége oldódik, de nem szűnt meg teljesen. Közben olyan szándékkal szagolgatta a földet mint aki hemperegni szeretne. Engedtem volna, de végül nem lett belőle semmi. A szlalomot és a lépőfákat kombináluk, csettintésre elrakja a farát – tehát meglehetősen ügyes volt, de ugyanakkor feszült is. Az alsó ajkát próbáltam megérinteni – nemigazán hagyta – és eléggé feszes volt. Ez nem jó jel. De a végére valahogy mégis jól kialakult minden, eléggé lenyugodott. Még pár percet eltöltöttünk az első karámban legeléssel. Mérlegeltem, hogy visszamenjek e a kocsihoz a dōTerra Calmer-ért, mert pont ma ott felejtettem, de végül lemondtam róla. Jó lett volna látni hogyan teljesít az olaj. Arippo a visszaúton már nem akart legelni, és kint megint nyugtalanabb lett. A beállójuk még mindig rossz állpotban van, alátámasztva…

A pálya

nov.12

A gyereknak volt ma lovagló órájuk. Arippot behoztam és a lovardában legeltettem. Utána együtt vittük ki a lovakat.

Az örök tanulság, hogy nem lehet megismételni dolgokat – ugyan úgy főleg. Azt gondoltam folytatom Arippoval a tegnapi foglalkozást, és volt is rá lehetőségem kimenni. De Arippo ma sokkal kevésbé vette a lapot, a legelés kötötte le és csak kelletlenül – de egyébként jól – teljesítette a feladatokat. Nyilván én sem voltam annyira egyértelmű, mint tegnap. Egyébként nagyon jó újra végigmenni ezeken az alapfeladatokon,  az én mozgásom, jeleim is pontosításra szorulnak. A tanulság feltétlenül az, hogy nem lehet azt folytatni, amit tegnap abbahagytunk, valamint, hogy sokkal jobb lett volna kihagyni egy-egy napot.