Öt nap kimaradt, de igazából az idő nagyon lehűlt, hidegfront jött kb. 15 fokkal frissebb a levegő és szél is van napom óta. Arippot rég láttam ennyire nyugtalannak, mint ma. Ez főleg úgy feltűnő – és régen is már írtam erről – hogy angoltelivér létére teljesen kiegyensúlyozott szokott lenni. Ma nem így volt, már a karámból sem sietett kijönni – az ilyet érdemes észrevenni. Kint legelt, de teljesen cikk-cakkban, ennek az is az oka, hogy lenyírták a füvet és csak egy-egy lóhere folt maradt, ezeket kereste. Nagyon diszharmonikusan jutottunk el a karámok végéig és addigra ki is derült, hogy ma nem kell minden áron felülni. Bent már jobb volt a helyzet. A patatisztítás például tökéletesen simán ment. A nagy pályán ugróedzés alakult, így nem oda mentünk, hanem a fedelesbe, de földi foglalkozásra. Hosszú kötélen mozogtunk együtt és körjátékon is. Letettem két bóját inkább magamnak, hogy közöttük maradjak. Körön Arippo most is visszaesett ügetésből lépésbe 1 óránál – pont, mint múltkor. Ezt egyszerűen nem értettem. A jobb mellső lábát állásban picit néha megremegtette, sérülés gyanús volt, de végig simítottam alaposan, de semmit nem éreztem rajta, ő sem reagált semmit és tökéletesen egyezett a hőmérséklete a másik lábával. Kértem tőle vágtát is, de az átmenetek nem voltak igazán szépek és nem volt tartós sem a galoppja. De a gondolkodósabb feladatok most is szívesen csinálta, sőt túlgondolta. Például a farkiterelés és eleje-, hátulja körült és az oldalazást adott esetben keverte. Jól felvertük a port a fedelesben, de azért dolgozgattunk így kb. egy órát. Megnéztük a követést is, hogy hagyjon nekem teret, ne jöjjön rám. Visszafelé menve most is minden harmonikusabb volt, tehát jobb állapotban került vissza a ló, mint ahogy kihoztam – és ez a fő.
Címke: földi
Indul a boogie
A lányok március 30án lovagoltak utoljára Arippoval – és azóta is nekik volt beállítva a kengyelszíj- Vagyis ilyen rég óta nem tudtam menni Arippoval. Beteg is voltam, sok minden probléma jött közbe. Április 4-én osztályt lovagoltak a lányok, de akkor Arippo nem fért bele, még nem voltam olyan állapotban. Ahogy itt a blogon látható április 2-án mozgattam meg utoljára földről. Magyarul: rég lovagoltam, hiányzott is. Ehhez képest nagyon vártam a mai alkalmat még akkor is, ha nem volt tiszta képem mit is csináljunk – ha mást nem, hát újra kezdünk alapozni.
Arippo rendkívül örült amikor meglátott és sietett elém, az egész találkozás időtartama alatt ha módjában ált bökdösött. Nagyon könnyedén, szóbeli felkérésre jött vele a lovarda felé miközben legelt is. A szőre még nagy, de így hogy nem látogatom lassabb a vedlése is. Ma már kifejezetten meleg volt, 26 fok, napos idővel és egy-egy pillanatban szélrohammal. Bent is rendkívül kezes és alkalmazkodó volt, nagyon nyugodtan hagyta, hogy tisztítsam patáját , bundáját. dōTERRA olajat is választott, úgy tűnt ezúttal is a Brave tetszett neki – arra kell gondoljak, hogy a kellemes narancsos illata miatt. Több lépcsős foglalkozást terveztem és közben döntöttem menjük e tovább. Előbb mozgattam kötélen, de előtte 12-3-6-9 órára rakott rudakat tettem le. A rudakon ügetve is áthaladtunk. Nyerget is kapott végül és felültem. Arippoban volt energia, volt menőkedve, de teljes mértékben alkalmazkodott hozzám. Lehetett volna vágtát is kérni, de magam miatt inkább hanyagoltam. A rudakon – más néven szerencsekeréken – haladtunk át minden lehetséges irányban – átlóban is. Háromféle módon használtuk: körbe, lóhere alakot lovagolva (ez jól látszik a képen) és átlót lovagolva. Majd mindhármat kombináltuk.
Végül úgy döntöttem menjünk ki az erdőben, de sétáltatva. Levettem a nyerget és így mentünk a legalapabb útvonalon. Aripponak nagyon tetszett a program, végig bökdösött. Jót sétáltunk és mivel az írtál a vezeték alatt már sajnos nem járható, így a normál földúton jöttünk vissza a karámokhoz. Egy szaksz fel lett szórva kaviccsal, ez nem annyira tetszett, de volt lehetőség lucernaféléket legelni, ez jó volt. Arippo itt is könnynedén jött velem, ha kértem. Visszavittem a karámjába, de nem hempergett.
Ugyanis össze lett nyitva a karám az új területtel, a többi ló ott volt. Arippo rendkívüli módon csodálkozott hogyan lehetséges ez és szabad e ilyet. Valahogy tőlem kért engedélyt, hogy ez így rendben van. Érdekes volt, hogy egy könnyed mozdulatomra máris vágtázott, ivott és végül odament a többiekhez. Az autóból láttam, hogy a többiekkel, feltartott farokkal vágtatgat. Így méginkább hangsúlyt kapott mennyire toleráns volt ma felém és figyelembe vette az állapotomat. Egészében több, mint 4km-t mentünk.
Tavaszi földi foglalkozás – videók
Feltettem a március 18-i foglalkozásunk két videóját. Az első videóban az aktivitás volt a cél. Megnéztük az „Állj!”-t úgy, hogy Arippo több személyes teret adjon az irányítójának – vagyis ne másszon a nyakába amikor megáll. Azt is figyeltük, hogy tartson távolságot, ha körön megy lépésben – ezt a pálcával ellenőriztem úgy, hogy a vállához tartottam. Arra is ügyeltünk, hogy nem lépésből mentünk vágtáig, hanem vissza-vissza vettünk a jármódokból. Arippo remekül vette a testtel adott jelzéseimet, de a farát akár csettintésre is arrébb tudja tenni. A kör bal kézre kicsit spórólósabbnak tűnt , de egészében jól ment minden.
Itt a feladat utáni, pontos „Állj!” volt a cél, mert múltkor a gyerekekkel ez kissé zavarosra sikeredett. Most jó volt.
Este
Ma végre este eljutottam Arippohoz. Eléggé visszaesett a hőmérséklet, 27 fok után 16 van, vagy inkább kevesebb. Legeltettem Arippot, de bejöttünk a lovardába is, ahogy hosszú kötélen foglalkoztam vele cca. 20 percet. Elsősorban a cél a mozgatás volt, ezért vágtáig vittem. Balkézre eléggé nyugodt vágtát mutatott, jobbkézre nagyobb volt a menőkedve. Visszafelé is legelt, de mennünk kellett, mert ment le a nap.
Két videó
Két videó készült ma, később töltöm fel…. Leírás majd ahhoz a poszthoz lesz.
Végül
Ez az év utolsó bejegyzése, mert december 31-e van. Arippot nem érdekli különösebben a Szilveszter, igazából én ilyenkor semmilyen számvetésnek nem érzem szükségét. Az év utolsó napján reggel olyan köd volt, hogy vissza kellett fordulnom a kocsival és csak dél körül tudtam eljutni Arippohoz, amikor már szép idő volt. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen – talán soha. A szokott módon legeltettem az üres telken, de kértem tőle feladatokat is, interval rendszerben. Három feladat volt, körjáték, oldallépés, váll és fara. Kapott az elején néhány almát is és amikor visszamentünk megint felkereste a helyet ahol kapta és összeszedte azt, ami maradt. Úgy tűnik ez a tél sokkal nedvesebb, mint a tavalyi, még mindig sok a sár. Tavaly talán kétszer kellett gumicsizma, most mindig kell. Jó lenne ha már szárazabbra fordulna az idő. Tehát így zártuk az évet.
Tél
Délelőtt látogattam meg Arippot, kicsit aggódtam érte, mert a hétvégén őrült erővel fújt a szél, frontok jöttek és mentek. Ma végre nem fúj a szél, de éjjel megérkezett az első igazán hideg, mínusz 6-7 fok lehetett. A talaj helyenként fagyott, máshol sáros, tehát elengedtük mára a lovaglást. Helyette az üres telekre mentünk és ott váltogattuk a legelést némi földi feladatokkal. Mindezt azért, hogy Arippo érezzen rá itt nem csak legelés van, hanem feladat is lehet. A múltkorihoz hasonlóan most is interval-timert használtunk és nagyon hamar rájött, hogy a hangjelzés pihenést vagy feladatot jelent. Arippo továbbra is jól néz ki, jelentős súlyt nem nagyon veszített. Mikor kihoztam kapott pár almát. A lovak sajnos továbbra is kijárkálnak, de Arippo és parellis társa nem mennek ki.
Kecskéktől a hegesztésig
Egy fok körüli volt a hőmérséklet ma reggel, de szél is társult hozzá, hiába sütött ki a nap hideg volt. Már messziről látszott , hogy a lovak lebontották a kerítést és kint vannak az üres telek irányában. Arippo nem volt kint, pedig a barátja is ott volt. Könnyedén jött és láthatóan sokat akart legelni a lovarda felé. Közben megjelent valaki kutyával, nem felénk jött, de a kint lévő lovak megijedtek tőle , pedig pórázon volt. Arippo akkor is nyugtalan lett amikor megpillantotta a két kecskét a lovarda mögötti úton – pedig már számtalanszor látta őket bent.
Bent is volt egy ló takaróban, aki legelt – ez sem tetszett neki, úgy pucoltam le, hogy nem kötöttem ki. Elrakták mire elkészültünk, de ekkor a lovász kezdett dolgozni a pálya mellett. Kalapált, vasat vágott, hegesztett – Arippoval sétáltunk, de mindig megálltunk ott ahol dolgozott és néztük mit csinál. Végül földről mozgattam, nagyon jól hajtotta végre a kisebb, nagyobb feladatokat, körön lépett, ügetett, vágtatott. Jól ugrott vágtába és kitartó volt. De közben sok dolog nem tetszett neki, nézelődött is. Így voltunk kb. 30- 40 percet. Beszélgettünk a lovásszal, aki hegesztett és kiderült hamarosan megcsinálja a beállót is és megcsinálja a villanypásztort is.
Utána visszasétáltunk Arippo már nem állt meg legelni, dea lovak még kint voltak. Arippo olyat csinált amikor beengedtem, amit még soha: meghempergett és úgy ugrott talpra, mint akinek rugó van a lábaiba – és utána elvágtatott. Arra kellett gondoljak, hogy teljesen jól van. Elvágtatott a hiányzó kerítésig, de megállt és nem ment ki a területről, hanem arrébb el kezdett legelni.
Viharos szélben
Az eső végre nem esett, de viharos szél fújt. Ez nem feltétlen zavarja Arippot, de ma nem bírta ezt az időd, a figyelme kifelé irányult, nyugtalan volt. Igazából akkor tűnt ez fel, amikor a fedeleshez értünk. Állandóan kifelé nézett és ami tényleg zavaró volt nem állt meg amikor tisztítottam, forgott körbe. Próbáltam mindenféle elhelyezkedést, hátha nyugodtabb ha beljebb megyünk a fedelesbe, de a helyzet ott is ugyan ez volt. Nagyon hamar kiderült, hogy a felülés felejtős – bár lehet, hogy akkor inkább koncentrált volna (?). A viharos széltől iszonyú hangok voltak a fedelesben. Korábban Arippot ez nem zavarta, de ma igen. Valószínűleg a meleg front nem kedvezett neki, hiszen éjjel is melegebb volt, most pedig 13 fok volt. Át akartam szerelni vezetőszárról csomózottra, de az volt az érzésem, ha leveszem a kötőféket elmenne, így csak a kötelet cseráltam ki. Egy kicsit határozottabban mozgattam, de az sem segített. Adtam neki körjátékot, eléggé kiadósan ügetésben. Eléggé sietősen ment, soha máskor nem rohan így. Miután a körjáték sem hozott igazi eredményt elkezdtem eszközöket lerakni – két rudat és szlalomot. Érdekes egyébként, hogy a kéréseimet figyelmesen, igykezve megcsinálta – bár néha túl mozogta. A feladatok meghozták a viszonylagos nyugalmat, elkezdte érdekelni és már többet tudott itt lenni a figyelme. Megjegyzem hatszor trágyázott, volt , hogy egymás után mindenféle állagút. Ilyenre nem is emlékszem közös életünkből. A feladatok szünetében elkezdett ásítani számtalanszor egymásután. Ilyenre sem emlékszem. Látszott, hogy a feszültsége oldódik, de nem szűnt meg teljesen. Közben olyan szándékkal szagolgatta a földet mint aki hemperegni szeretne. Engedtem volna, de végül nem lett belőle semmi. A szlalomot és a lépőfákat kombináluk, csettintésre elrakja a farát – tehát meglehetősen ügyes volt, de ugyanakkor feszült is. Az alsó ajkát próbáltam megérinteni – nemigazán hagyta – és eléggé feszes volt. Ez nem jó jel. De a végére valahogy mégis jól kialakult minden, eléggé lenyugodott. Még pár percet eltöltöttünk az első karámban legeléssel. Mérlegeltem, hogy visszamenjek e a kocsihoz a dōTerra Calmer-ért, mert pont ma ott felejtettem, de végül lemondtam róla. Jó lett volna látni hogyan teljesít az olaj. Arippo a visszaúton már nem akart legelni, és kint megint nyugtalanabb lett. A beállójuk még mindig rossz állpotban van, alátámasztva…
A pálya
nov.12
A gyereknak volt ma lovagló órájuk. Arippot behoztam és a lovardában legeltettem. Utána együtt vittük ki a lovakat.
A sokadik földi
Autó hiányában még ma is földiztünk, de nem bántuk. Inkább az erős melegfront volt a probléma. Arippo már növeszti a szőrét és ez a 20 fokban nem lehet neki kellemes. A nagy pálya kissé vizes volt, de voltak nagyobb használható részei. Arippo rendkívül lassan mozgott, de ma is eléggé pontosan reagált a jeleimmel, arra is amit kézzel adtam és a mozgásomra is. Sokkal motiváltabb volt a múltkorihoz képest. Ugro akadályt raktam le, de végül rájöttem, hogy cavalatti-vel, vagy bójával jobban jártunk volna. Oldalazás, eleje hátulja mozgatása, körjáték volt. A csettintések is elég jól működtek. Az akadályon is áthaladtunk kötélen és szabadon is. Ebben Arippo kevésbé volt figyelmes, az ugrásra kevésbé volt motivált, de végül igyekezett végrehajtani a feladatot. Egyébként a lovarda felé igen könnyű jelzésekre (hang, kérés) követett legelés közben – visszafelé már nem akart legelni, nincs is mit. Jó újra az alapfeladatokon dolgozni, de most már fel is kéne ülni. Több, mint egy hónapja nem tudtam lovagolni Arippot.
