Szombat reggel jöttem ki. Mikor megérkeztem csak két ló volt a karámban, Arippo és a barátja, a parellis. Amikor jobban megnéztem Arippot három sérülést találtam rajta. Mindegyik a bal oldalára esett: az egyik a jobb első lábának a belső felén, egy a bal első lábának a külső felén, és egy – ez a legrosszabb – a bal hátsó lábának a felső részén a combja élén, tövén. A hátső lábánál teljesen hiányzott a bőr, szerencsére csak egy kis szakaszon. Megtudtam, hogy lószökés volt éjjel, a lovak a lovarda pályájára mentek be randalírozni. Arippo állítólag nem. Ezzel függhet össze a sérülés, de hogy mi történt pontosan az soha sem fog kiderülni. Nagyon boldog lennék ha a nagy szürke végre elkerülne innen, állandóan ő csinálja a balhét egyfolytában. A tartója sem túl bizalomgerjesztő…

Lekezeltem a sérüléseket betadinnal és Kék Lukács krémmel, majd mozgattam Arippot körben, úgy tűnt semmiben sem akadályozza. (Sajnos a farkával, ha csap egyet le tudja törölni a krémet…). Vágtára nem igazán volt kedve. Ettől az egésztől eléggé szét estem, de nem mondtam le a terepünkről. Amint kiértünk a hídhoz újabb meglepetés jött: a híd összeomlott, sőt a lovasok mondták, hogy már jó ideje így van. Gyakorlatilag ez nagyon megnehezíti a terepünket, mert így a völgy ketté van vágva és csak a sz.telep után lehet átkelni az árkon (vagy a lovardánál, de ahhoz sokat kell menni aszfalton az úton, ahol néha jönnek a teherautók…). Némi gondolkodás után arra az útra mentünk, amelyen tavaly nyár végén jártunk, de nem mentünk végig. Itt a talaj sokkal rosszabb volt, mint amire emlékeztem, nem szálltam fel, de ez tavaly is így volt. Sokat mentünk előre míg felszálltam, de utána Arippo nem akart előre menni, forgolódott. Vagy érezte, hogy szétestem, de lehet hogy a talaj vagy a meleg nem tetszett neki. Le szálltam és vezettem tovább… Úgy vettem, hogy oka van annak, hogy nem megy előre, ebben benne lehetett az éjszakai sérülés is. Így végül egy séta-terepet csináltunk ezen az úton. A talaj végig eléggé durva volt, sok kővel. Elmentünk addig a pontig, amit a műhold képen lehet látni, hogy valamilyen tisztás. Itt az út – amelyen egy autó simán elfér – csinál egy visszaforduló hurkot. Itt Arippo almákat kapott. Innentől ösvények mennek tovább jó talajjal. Kettéágazik az út, az egyik lefelé visz, de hamar eléggé be volt nőve. A másik felfelé indul és hamarosan kettő ágazik, és szép erdei ösvényként mennek tovább. Tehát innentől lenne jó az út, de mire idáig elérünk a túl sok, hosszú (kb 50 perc) és kellemetlen. Nagy kár. Innentől jöttünk vissza és a lovardában újra kezeltem Arippo sebeit. A váratlanságok terepe volt ez, de a hátizsákom jól működne – már csak terepre kéne valahogy eljutni. Amíg ennyire meleg van nem fogom erőltetni. Ez az út mindössze 5 km volt, oda és vissza, tehát kifelé 2,5 km – nem volt sok, de soknak tűnt. Talán ősszel még egy felderítést érdemes lenne csinálni erre, úgy hogy tovább megyek a kellemes utakon nyeregben. Az mindenképp gond, hogy nincs híd. Az átjutás a másik oldalra így már nagyon körülményes. A sérülést meg kezelni kell a következő napokban.