Ha nem az eső esik… akkor én

Vasárnap délután mentem ki, felhős kellemes időben. Váratlan körülmények sora várt. Ott jöttem rá, hogy szeműbegben vagyok. Soha nem lovagolok szemüvegben, talán ha kétszer előfordult eddig. Mindig kontaktlencsét veszek, de most el kellett fogadnom, hogy ez van. A lovardai kisfiú is csatlakozott hozzám, amikor a karámban Arippo felé mentem, de hangoskodott és a ő megugrott – de nem volt nehéz csatlakozni hozzá így sem. Könnyedén jött és legelt, de a kisfiú ugrálásai nem feltétlenül tetszettek neki. A lovardában most nem kellett fürdetni, mert nincs annyira meleg, de a patáit bekentem. Nagyon nyugodtan állt, majdnem aludt. Nyergeltem és mozgattam a nagy pályán. Közben majdnem esett és a lovasok a fedeles felé orientálódtak. Felszálltam (innen indult  mérés) és nyereg alatt foglalkoztam Arippoval. Úgy gondoltam ma is egy bent/kint-tet megyek – vagyis pályán előkészítés, utána erdő. Minden jó ment, bár Arippo merevebbnek tűnt, mint máskor. Közben készítették elő a fedeles, vagyis locsolni kezdtek bent. Ez már nem tetszett Aripponak, mert a szivattyú hangját kb. egy éve hallotta utoljára. Megálltunk a szivattyú közelében, hallgattuk és úgy tűnt Arippot már nem zavarja. Ahogy elhaladtunk többször a pálya ezen pontján volt mikor be volt kapcsolva, volt mikor nem volt hangja. Ezután jött a vágta és ahogy a hosszú falon a szivattyú felé mentünk ismét be volt kapcsolva (az előző körben nem ment) Arippo kitért balra és fékezett is. Elvesztettem az egyensúlyom, de majdnem sikerült visszaszereznem. Mégis ahogy megálltunk leestem. Arippo hihetetlenül meg volt lepve és állva várta, hogy mi lesz. Körülnéztem, de valahogy úgy alakult, hogy senki nem látta az esést, ami hihetetlen, mert nagy volt a jövés-menés aznap. Mindenki a fedeles felé ment amióta felszálltam csöpögött az eső. Gyorsan felkeltem és visszaszálltam. Arippoval még egyszer teljesítettem azt a pontot ahol a szivattyú van, ügetésben nem blokkolt le, de amikor vágtában akartam ott elhaladni már lekapcsolták. A jövőben foglalkozni kell a pálya ezen pontjával – még akkor is, ha nem hiszem, hogy Arippoban 18 év után negatív élmény rögzülne.

Ezután mentünk az erdőbe, de úgy ahogy még soha, mert a lovardát lóháton hagytam el, és ahogy kifordultunk az útra nem jobbra, hanem balra mentünk. Itt újra találkoztunk a kisfiúval, aki teljes erőből fújta a furulyáját éles, magas hangon. (Akkor is fújta, amikor Arippot behozta a lovardába). Érdekes módon ez kevéssé zavarta és simán elhaladtunk mellette. Az irtáson a vezeték alatt felfelé mentünk, vagyis pont fordítva, mint múltkor amikor itt jöttünk vissza. Az irtás felfelé is kellemes és az erdőnél jobbra fordultunk a szokott útra. Később ismét balra fordultunk és ügetésben mentünk a házak felé, sőt volt némi vágta is, de az út lovas magasságban annyira be van nőve, hogy érdemes itt lassabban menni. Az út végén kimentünk az utcára, de nem láttuk hol az irtás vége, valószínűleg korábban elfordul a vezeték. VIsszamentünk és kicsit bementünk a Golgotára is. A szokott belső körön mentünk még egy vágtát és utána már ereszkedtünk vissza ott, ahol máskor feljönni szoktunk. Az út vége előtt leszálltam, mielőtt jött volna a köves rész. A lovardában lenyergeltem és mivel nem volt nagyon meleg nem is volt más dolgom, mint rovar ellen befújjam és indultunk vissza a karámba.

Arippo érdekes módon nem sietett inni, hanem inkább hempergett, majd folytatta a legelést. Abszolút ráférne egy hosszabb terep, még így is, hogy most eléggé sűrűn jöttem hozzá és lovagoltam is. A következő napok esösek lesznek – meglátjuk mire megyünk ezzel.