Ma végre viszonylag sok idő állt rendelkezésünkre. Arippoéknak újabban két bálájuk is van, két külön helyen – támogatom. Ő állt amikor a kocsiból láttam, de feküdt amikor odaértem a karámhoz. Nem akartam sürgetni, szívesen maradtam volna vele, de magától felkelt és jelét adta, hogy kész követni. Nem vittem magammal sem kötőféket,  sem vezetőszárat, elfelejtettem. Nem akartam visszamenni és ott improvizáltam azzal, hogy újra összeállítottam a régit. Eléggé viharvert, de működött. Ráérősen jöttünk a lovarda felé. Sokkal jobban el van ázva minden, mint gondoltam, a nagy pálya nem volt használható. Tisztítás után nyergelés következett illetve beláttuk, hogy nyeregből nem érdemes a nagy pályára menni, így a fedelesbe mentünk. Sokszor észrevettem, hogy Aripponak nedves időben bejön a fedeles, semmi kifogása nem volt, nyoma sem volt a múltkori idegességének.

A hevedert csak a 3. lyukba tudtam tenni, ami meglepett – jó nagy a hasa. Cavalettit (jól eltaláltam a távolságát némi próbálkozás után) és bójasort tettünk ki és ezeken mozogtunk. Mindkettőnknek jól esett a mozgás, volt menőkedv és figyelem. Közben le is szálltam egyszer, hogy megigazítsam az egyik bóját. Éppen össze akartuk kötni a feladatokat, amikor a fedeles locsolása következett volna. Tehát be kellett fejeznünk a munkát ott. Így sajnos csak 30 percet mentünk – ennél több volt a terv. Gondolkodtam bemenjünk e még a nagy pályára, de végül csak sütkéreztünk az első karámban. Utána kisétáltunk és így fejeztük be a novembert. Sajnos a beálló még javult meg, a következő napokban sem fog, mert újabb esők jönnek.