Napról napra kategória bejegyzései

December…

Közzétéve Szerző:

Elkezdődött a december és talán a mai volt az első téli lovaglásunk azzal együtt, hogy délben szép, napos idő volt. Voltelegendő időm is ahhoz, hogy bent menjünk egyet. Most a pályát előre megépítettem – szlalomot raktam ki, mert azt könnyű ki- és bepakolni. Arippo könnyedén jött, nyerített amikor meglátott, a karámok mentén nem legelt sokat, de a száraz falevelek most is érdekelték. Bent kicsit nézelődött, kissé szétszort volt, ezért körülményesebb volt a patapucolás, meg azért is, mert nem kötöttem ki. Különösebben nem volt meglepve, hogy már kész a pálya és inkább mintha azt jelezte volna, hogy menjünk terepre. Ez jó ötlet lehetett volna, de a talaj egyáltalán nem tűnt alkalmasnak, a pálya is épp, hogy használható volt.

Kicsit mozogtunk földről, csináltam körre küldést a bóják felhasználásával. Felültem és bemelegítés után különféle alakzatokat mentem a tócsák között. A szlalomot is használtuk mindkét irányból. Igyekeztem testtel illetve hangokkal kommunikálni, valamint csak egykezes szárat használni. Ezek eléggé jól mentek. Csináltunk oldallépést mindkét kézre – bár nem tudom helyes e a kivitelezésre, Arippo mindenesetre oldalt lépett. Vágta nemigazán jöhetett ilyen talajon szóba, de így is eléggé változatosan elvoltunk egy szűk órát. Arra is figyelnem kellett, hogy a napos időben ne izzadjon meg. Visszafelé könnyedén jött velem és a karámban hosszan hempergett.

Mozgás – és mozdulatlanság

Közzétéve Szerző:

Szerdán jártam Aripponál. Az idő ismét melegszik, de nem annyira, hogy eltűnjön a sár.  Arippo nyerítve fogadott és indult felém, mégis úgy tűnt mozogni annyira nincs kedve. Mindkét oldala piszkos volt, bent megtisztítottam. De előtte legelt a karámok mentén. Most is azzal játszottam, hogy nagyon konzekvens jelsorral indítottam tovább. Néha szabadon jött, sőt egy szakaszt ügettünk is. A falevelektől most is alig tudtam tovább vinni. Végül bent volt patatisztítás is és a fedelesbe mentünk. Itt kb. 25 percet mozogtunk és körön volt némi vágta is. Jó volt, de nem láttam rajta azt a lelkesedést, ami máskor talán a változékonyabb idő és a tél miatt.

Találtam egy szeptemberi videót a telefonomon, ahol Masterson Method-ot kapott, azért felejtettem el, mert közben leesett a telefon és csak néhány perc van meg. De nagyon érdekes így is, ahogy a kezelés során reagál. Kívülről nézve egész másként értékelem, főleg így, több hónap távlatából. Tanulságos volt kívülről látni, hogy sokkal több jelet küld, mint amit akkor és ott észrevettem. Világosan látszik mikor vonja el külső inger a figyelmét és mikor kér egy kis szünetet a kezelésben, valamint milyen elengedései vannak.

…és jött a hó

Közzétéve Szerző:

19,20,21 – voltam kint, de csak egy-egy pillanatra. Arippo kötőféke végképp tönkrement. Eleinte zsinórokkal megjavítottam, de nagyon méltatlanul nézett ki. Vettem neki egy olcsó újat, piros, hogy messziről is lássam meg van e. Nagyon rapszódikus idő volt az elmúlt napokban, 10 fokokat ingadozott a hőmérséklet. Jó, hogy hétfőn kimentünk, a többi nap már nem volt annyira jó. 22-én megjött a hó is…

Mini

Közzétéve Szerző:

Terepen voltunk, de nagyon nem tudtam eldönteni mit csináljunk. Az idő nem volt igazán elég, és eleinte Arippo sokat legelt a karámok mellett. Evett falevelet is a lovarda felé haladva. A patakaparót nem  találtam, mert kissé szerte-szét vannak a cuccaink, végül egy ollóval tisztítottam patát – ilyen még soha nem volt…. hatásos. Végül mozgattam kicsit a nagy pályán nyereg alatt (a szokott módon fokozatosan húztam meg a hevedert).  Liberty-t akartam csinálni, – olyat, mint amit múltkor a karámban játszottunk spontán – de eléggé kifelé akart menni a pályáról, így hosszú kötélre vettem. Egyébként jól dolgozott, de láttam rajta inkább ki akarna menni. Azért volt galopp is mindkét kézre.

Végül elindultunk és ott ahol jó a fű nagyon sokat hagytam legelni, inkább ezt, mivel nagy terepre már nem volt elég idő. Bár csak 2-3 fok volt az idő mégis kellemes volt, a kesztyűt, kabátot soknak éreztem. Még az sem volt biztos, hogy felszállok, de végül a szokott helyünkön nyeregbe kerültem és ezúttal a tehén ösvényen mentünk. Volt ügető szakasz és végül egy nagyobb ívben visszafordultunk, majd ismét lépés és ügetés volt a megszokott olajfáig. Kb. ott szálltam le, ahol felszálltam. Nevetségesen kevés időt  töltöttem nyeregben, de mégis nagyon jó volt ez a program így. Azért, hogy időt spóroljak a karámjánál nyergeltem le.

Bár szabálytalan, de adtam a lovaknak vizet, mivel mindhárom kád üres volt. Arippot ez kevésbé zavarja, mert ő a legelést részesíti előnyben amíg csak lehet és a fű nedves. Aripponak végleg tönkre ment a kötőféke, teljesen szét szakad – de a végén egy darab zsinórral megcsináltam, hogy legyen rajta valami, de mindneképp kell neki új neki.

Cca. 6km nagy pályával együtt.

Séta, de annál több…

Közzétéve Szerző:

Kipakoltam a nyerget, de végül úgy döntöttem ennél több idő kell még egy pályához is és inkább legeltünk. Hirtelen köszöntöt be a tél, éjjel mínusz van, nappal meg max plusz két fok. Hamisítatlan téli levegő van. Arippo kapott egy takarót is, bár annyira hideg azért nincs, de hátha jó esik neki. Eleinte arra gondoltam, csak melegedjen be a háta amíg a lovarda felé megyünk. De végül legelni indultunk a domboldalra. Útközben sok volt a friss vaddisznótúrás, Arippo erősen figyelgetett, megált szimatolt. Ezen a területen őzek is vannak, egészen biztos. Aripponak több korszaka is volt a domboldallal kapcsolatba. Eleinte nagyon szerette a sok lucerna-féle miatt – most épp levágták – aztán volt hogy feszülten viselkedett itt több alkalommal is talán mert messzire ellát és nyilt a terep. De mostanában nem feltétel szereti ezt a területet, nem is jártunk itt régóta. Az gondolkodtam megyek vele egy kört az erdőben, de inkább a legelés tűnt most olyan programnak ami illik a mai naphoz.

Aripponak egyáltalán nem volt ellenére, amikor visszafordultunk és visszatértünk a karámjához. Meglepetésemre hempergett egyett és úgy tűnt még volna kedve mozogni. Miután felkelt adtam neki egy jelet, hogy esetleg ügessünk együtt a kádakig, mert inni akart.  Meglepetésemre szép vágtát csinált és ivott is ezután. Ezt azután többször megismételtük: én jelt adtam ő vágtatott és ügetett is. Közben arra gondoltam milyen hülye vagyok, hogy erre kondicionálom a lovat, hogy elmenjen tőlem. De Arippo egy-egy szakasz után mindig megvárt, tehát ez egyfajta fogócska alakult ki. Olyat is csinált, hogy a beálló mögé bújt és onnan vágtatott elő. Végül egyre hosszabban állt meg és beállt a „hivatalos” álló-emésztő helyére, a beálló déli oldalához. A mozgása kiemelkedően szép és könnyed volt, ügetésben kifejezetten olyan volt mint csikó korában – soha nem gondolnám hogy tizenkilenc éves.

A tanulság annyi, hogy Arippo sokkal jobban van télen, mint ahogyan azt én gondolom, sőt igényli a mozgást. Utólag könnyű okosnak lenni, de érdemes lett volna nagy pályán szabadon vágtatni, mozogni vele liberty-ben. Persze a lovakkal kapcsolatban érdemes inkább előre okosnak lenni, de a mai tanulságokat mindenképp beépítjük a következő tervekbe.

Látogatás

Közzétéve Szerző:

Arippora épp csak ránéztem. Az árkon mentem át és a kötőfékét megjavítottam, mert egyik oldala le volt szakadva. Arippo jól néz ki, a háta jól feltöltött, húsos.

Terep

Közzétéve Szerző:

okt. 28 Terepen voltunk ma. A szokott módon mentünk át a patakon és a múltkori helyen szálltam fel. Minden simán ment, Arippo könnyedén ügetett a rétig, ahol múltkor legeltettem. Ezúttal nem az úton, hanem az ösvényen mentünk, mint régen. De arra felé voltak a tehenek is, de mire odaértünk eltűntek. Tovább mentünk a régi irányba, bár erre már jóideje nem jártunk. Arippo kissé vonakodott mielőtt megértette. Kissé feszült is lett emiatt, talán azt gondolta, hogy nagy terepet megyünk és átmegyünk a főúton is – de nem volt ilyen tervem Elkezdtünk ügetni, de annyira figyelte az út melletti bokrokat, hogy hamar visszavettem lépésbe. Pár pillanat múlva meg is ijedt két felrepülő fácántól – jó hogy nem ügetésben tette. Nem mentünk el a fő útig, hanem felmentünk a dombra, ahol leszálltam és legeltettem. Innen indultunk vissza, de közben a tehenek is hazafelé vették az irányt. Úgy láttam, hogy eljuthatunk az ösvény kezdetéig és akkor elhaladhatunk a tehenek mellett. De valaki közben (?) egy halom földet rakotta le az ösvény elágazásánál, és ez már sok volt az újdonságból Aripponak és nekem is. Leszálltam és az ösvényen vezetve haladtunk el a tehenek mellett olyan 50 méterre. Arippo úgy vizsgálta a csordát, mintha először látna ilyet… Elhaladtunk, újra felszálltam és mentünk még egy ügetős szakaszt. Utána lépve értem oda ahol felszálltam és itt leszálltam, legeltettem. Itt, a patak másik oldalán (is) nagyon hagymaillatú a fű, Arippo rendkívül kedveli. Közben feltűntek a tehenek is. Innen a szokott módon mentünk haza. Most mindent mértem onnantól, hogy kihoztam Arippot a karámjából: 8.4 km-t mentünk 3 óra alatt.

okt. 29 v 30 ?
okt. 31 Lányokkal látogatás a karámban, de este még egyszer arra mentem a szürkületben. A lovak ebben az órában nagyon éberek voltak.

Rudak

Közzétéve Szerző:

Bent voltunk a nagy pályán. Mindent mozgást mértem onnantól, hogy kihoztam Arippot a karámból. Örömmel jött miután láthatatlanul felkötőfékeztem. Cavalettis feladatot csináltunk, mert már meg volt építve, de kiegészítettem egy kanyarra rudakból. Arippo könnyedén ment, figyelmes volt.

Nincs kaptafa

Közzétéve Szerző:

Érkezésemkor az össze ló kint volt, kivéve egyet – Arippot. Sajnos a nagy szürke megint lebontotta a kerítést ezúttal az út felé. Arippot nem érdekelte, hogy a többiek int vannak, ő bent legelészett, de örült nekem. Elmentünk a lovardáig, útközben a falevelek fogyasztása érdekelte leginkább. Már bent voltunk, amikor a csapat szabad ló utánunk jött. Ez már zavarta Arippot, kifejezetten ideges lett. Szerencsére  elzártam neki egy részt a nagy pálya mellett, ahogy legeljen amíg a kovács megérkezik. A lovak átvizsgáltak minden és közben jött egy lovardai segítő is aki elkezdte őket kiterelni és ki is mentek. Közben a kovács is megérkezett. Sajnos Arippo ideges maradt, mert az már zavarta, hogy a tárai elmentek és a körmölés alatt is nyugtalan és feszült volt, és, bár többször is lerágott közben mégis  elkapta a lábát több alkalommal. A kovács jól kezelte – azaz nem lett nagyobb feszkó, mint ami egyébként is adott volt. Ennyire zaklatott körmölésünk még az életbe nem volt. A tanulság annyi, hogyha a lovat valami nem érdekli A szituációban attól még kiakadhat ugyan attól B szituációban – nincs kaptafa-helyzet.

Visszafelé is Arippo nem mutatott érdeklődést tárai iránt, gond nélkül bement a legelőjére is egyedül. Közben jött a segítő és együtt visszavittük a lovakat, de nincs rá garancia, hogy nem jönnek ki, amíg rossz a kerítés.