Ma a szokásos, legeltetéses foglalkozás volt. Érdekes, hogy egy ilyen egyszerű program is mennyi mindenre ad lehetőséget, ami a kommunikációt illeti. Arippo már ismeri a helyzetet, én tudom hol vannak a kedvenc helyei és azt is milyen füveket keres. Mindig elmegyünk az üres telek végéig, valamiért erre igénye van, pedig már mindenhol van fű bőven. Teljesen rá lehet érezni ennek a foglalkozásnak a ritmusára. Amikor eldöntöttem, hogy ideje indulni visszafelé rögtön ennek megfelelően kezdett el mozogni. Most is csak minimális nyomást tettem rá, fizikait meg szinte egyáltalán nem. Elég volt csak helyezkednek, ezt is értette, ha pl. elé megyek felém lép. Egyetlen egy dolgot nem engedtem azt, hogy a fara közelebb legyen hozzám, mint  a feje – tehát ne forduljon el tőlem. Visszafelé is így mentünk, ahol kedvenc fű volt megálltunk és megvártam amíg mindent megeszik, amit talált.