Néhány napi távollét után mentünk Arippo-hoz. Semmit sem terveztünk, csak séta és legelés. A szeme teljesen megjavult, de a szél sem fúj már egy ideje. Arippo jól néz ki, örült, hogy jöttünk. A régi legelős hely felé vittük, itt most nincs mit legelni és épült egy jurta is az egyik telken. Ezt Arippo hosszan nézte. Elhaladtunk a lovak és a szamár területe mellett, majd az erdő felé fordultunk. Itt mentünk egy kört és a paddock-oknál jöttünk le és legeltetve visszasétáltunk a karámjához.
Ma a gyerekeknek lovaglás volt, de úgy mentünk ki, hogy Arippo-val is foglalkozzunk. A napok óta tartó szél miatt a bal szeme kicsit gyulladt, nem tudja kinyitott. Ilyen a régi lovardában is volt. Remélem elmúlik. Legeltetve hoztuk ki és a legelső karámban nyergeltük fel. Ezután a gyerekek a fedelesben mozgatták, földről ügettek vele. Végül a lovaglóórán mind egyszerre voltunk a nagy pályán – ők a futószáras iskolalovakon, én Arippo-val. Mi kb. ugyan azt csináltuk, amit az osztálylovasok, most is – mint múltkor – igyekeztünk hosszabb ügetéseket menni, ahogy a többiek. Arippo jól ment, néhány szép fordulatot mutatott. Így 30 percet mentem. A foglalkozás végén ismét átmentünk a fedelesbe, ahol a gyerekek pályát építettek és mentek vele nyeregben és szőrén lépésben. Arippo nagyon készségesen működik velük együtt.
Mára nagyobb terepet terveztem. A nagy rétet még hetekkel ezelőtt learatták és bebálázták, mostanra teljesen kiégett. Lehetett volna arra is menni, de végül mégis a múltkori útvonal további felderítését tűztük ki. Az extra melegnek hidegfront vetett véget, tehát hidegfront után voltunk, kellemes szél is fújt. Arippo meglepően sokat akart legelni, sőt kifejezetten a kerítés melletti részeket kereste fel, ahol nem tudták levágni a füveket. Úgy tűnt kifejezetten erős igénye van erre most, hogy válogasson és hosszan egyen. Ezzel elég sok idő lement, de végül a szokott módon nyergeltem és nyergeléshez kicsit mozgattam. Meglepően készségesen csinálta a feladatokat, de a vágtába ugrásba kicsit bele bonyolódtunk – lehet azért, mert túl rövid kötélen volt. Ezt semmiképp nem akartam annyiban hagyni és megvártam, amíg szép átmenetet mutat. Ezzel is elég sok idő elment.
Elindultunk, vezettem és átkeltünk a hídon, ami most már aggasztó állapotban van. Itt szálltam fel és némi huzavona után irányba álltunk. Arippo még itt is legelni akart és idő kellett, amíg megértette, hogy most már menni is kéne. A tehén ösvényen mentünk, ami eléggé el van tűnve, mert a tehenek nem járnak most rajta. A szakasz vége felé vágta is volt – így értünk a főúthoz, ahol már nagy volt a forgalom. Arippo legelt egy kicsit. Most is kivártuk a szünetet és átkeltünk és itt is hagytam legelni. A deszkáknál szálltam fel, és a terv szerint a második útnál balra fordultunk. Innen kitűnő út nyílt, a legjobb amit eddig találtunk. Az út füves, puha még most is, a száraz időben. Ügetésre, vágtára bőven lehet mód, de most csak ismerkedtünk az új útvonallal tehát inkább lépés és ügetés volt. Művelt és műveletlen területek váltakoztak, ez egyik szőlőben dolgoztak és távolabb valahol egy traktor is dolgozott. Így jutottunk el az útvonal végéhez, ahol a szántóföld kezdődik, de ez be volt kerítve. Mellette a hegy oldala felől szintén, itt sem lehetett elmenni. Leszálltam és megnéztük, hogy tényleg jól látjuk e, de sajnos innen nem lehet tovább menni. Később nézegettem a gps-t, és úgy tűnik a hegy teljesen el van kerítve, egyáltalán nem biztos, hogy nyugat felől meg lehet kerülni vagy tovább lehet menni. Talán kelet felől lehetne megkerülni a bekerített területeket, de ez további felderítést igényel. De az útvonallal így is elégedettek voltunk és ugyan így jöttünk vissza is, csak egy felderítő kitérőt tettünk – Arippo ebben is készséges volt. A szőlőknél Arippo kicsit megtorpant, mert a szőlő fel van futattva és az emberek már az út közelében dolgoztak, de csak a lábuk látszott. Hangosan rájuk köszöntem, így Arippo-nak sikerült kicsit megnyugodnia. Így értünk az átkeléshez és minden gond nélkül, – némi vágtával – értünk vissza. Lábait levizeztem és visszafelé is legelt. Midennel együtt 8km-t mentünk.
2022.07.08. Röviden meglátogattam Arippo-t, csak a karám mellett legeltettem. Sajnos a füvet a kedvenc helyeken levágták, és a szárazságban ki is égett, ami maradt.
2022.07.04. Elutazás előtt legeltettem Arippo-t a karamjuk mellett kb fél órát. Jól néz ki, szép a szőre, a legyek sem járják annyira.
Igy, hogy végre a körmölés megtörtén és egy kicsit alábbhagyott a meleg mentem Arippo-val nyereg alatt. Korán reggel mentem ki és nehezen tudtam eldönteni, hogy terepet menjünk vagy pályán legyünk. Végül e kettőt kombináltam: kb 30 perc pálya után kimentünk az erdőbe, mert ott mégis csak árnyékos. A pályára semmit sem tettem ki, de íveket, köröket lovagoltunk – nehezen találtam meg a technikát, kicsit kijöttem a gyakorlatból, de Arippo jól reagált mindenre. Az erdőbe a paddock-ok felöl mentünk fel, és a belső utat ezúttal másik irányból lovagoltuk meg – így egy teljes kört csináltunk az erdőben. Arippo dinamikusan ügetett, jól értette merre akarok menni. A másik oldalon továbbra is nyeregben jöttem le, sőt egészen a patamosóig nyeregben mentem. Ilyen még nem volt.
2022.06.30. Még mindig extra meleg van, de sorkerült végre a körmölésre, már nagyon ideje volt. A gyerekek hozták a karámtól a lovardáig. Közben megálltunk kicsit az utánfutónál és kicsit gyakoroltunk. De nem volt cél, hogy bemenjen. Iyen hosszú kihagyásunk még soha nem volt sem utánfutóval, sem körmöléssel. Arippo profin viselkedett. Utána alaposan levizeztem, de hamar megszáradt.
2022.06.27. Ma csak levizeztem Arippo, rekord meleg van. Nem is kértem tőle semmit. Kicsit legeltették a gyerekek.
2022.06.23. Másnap délelőtt a gyerekekkel jöttünk ki és a fedelesbe rendezkedtünk be. Sőrényt fontak és utána egy 3 feladatos pályát építettünk – ezen mentek végig többször is. 
Utána még egy pályát építettünk – ezen többször is végigmentek. Arippo türelmesen, alkalmazkodóan viselkedett, szeret a gyerekekkel menni, akik már ügyesen legeltetik is.
2022.06.22. Késő délután látogattam meg Arippo-t. Bent maradtunk és a többi lóval mozogtunk a nagy pályán, az ő programjukat csináltuk. Arippo sokkal jobban bírta az intenzívebb munkát, mint én, de feltűnően merev volt. Legközelebb több hajlitást csinálunk, ha egyedül leszünk. Tehát rövidebben, de erőteljesebben dolgoztunk, szerintem tetszett neki az is, hogy más lovakkal van együtt. Csak minimálisan, a nyergeleshez mozgattam földről, de úgy tűnt ez sem untatta most. Alapvetően motiváltabb volt a kihagyás miatt.
Arippo idén 17 éves lett, és mivel körülbelül most vagyunk azonos életkorban megosztok néhány gondolatot közös életünkkel kapcsolatban.
Hosszabb ideje látom, hogy a hazai lókiképzés – annak elsősorban a „természetes” ága – teljesen rákattant arra a kifejezésre, hogy „a lovam a tükröm”. Én/mi ezt egészen másképp tapasztaljuk, és úgy vélem van egyfajta végig-nem-gondoltság ebben a kifejezésben, amit most már szinte mindenkinél úton-útfélen használ, gyakran minden mélyebb kifejtés nélül. Arippo nem a tükröm, hanem önálló élőlény sajátos hangulatokkal, egyedi karakterrel és akarattal. Így tekintek rá, amikor találkozom vele. A tétel persze filozófiai szinten igaz, de amennyire a ló a tükröm, úgy minden más is az (esemény, személy) amivel kapcsolatba kerülök tükör lehet. Az, hogy mi tükör és mi nem tükör végső soron egy szemléleti kérdés, aminek csekély köze van a lókiképzéshez, és félő, hogy ez az egyébként hasznos gondolat, nézőpont hamarosan egy kiüresedett sztereotípiává válik a lókiképzésben. Ez azért is érdekes, mert számos lókiképző, aki a lovad a tükröd-et emlegeti sok már interakcióval kapcsolatban nem jut el odáig, hogy az is tükör kéne, hogy legyen – az ő számára…! Ezt kívülről látni néha elég vicces, vagy éppen bosszantó… és gyakran nevetséges.
Arippo nekem tehát nem tükör. Teljesen autonóm személyiség, akinek saját hangulata és akarata van, amelyek messzemenőkig figyelembe vannak véve általam, amikor találkozunk. Még a közös legeltetéskor is figyelek rá, hogy melyik fűcsomót akarja megenni, de ha hosszan akar bámulni egy ismert dolgot az is meg van neki engedve. A kérdés mindig ugyan az: mivel tudnám jobbá tenni a napját? Ez koránt sem jelenti azt, hogy mindig az ő akarata érvényesül, de mindig igazodom a hangulatához. Egy angoltelivér esetében nem is lehet más választásom… Teljesen nevetséges az elvárás, hogy a ló mindig ugyanúgy teljesítsen és mindig maximális alárendeltséget tanúsítson a lovasával, kiképzőjével szemben. Ezt sok lovas és edző gyakran elfelejti és nem képes a ló hangulatát lekövetni, hanem az általa elfogadható sztenderdhez próbálja igazítani minden alkalommal.
Ebből a közös figyelemből Arippo-val az elmúlt években olyan kapcsolat alakult ki, amit álmomban sem reméltem, hogy lehetséges, vagy létezik ilyen. Ez nem jelenti azt, hogy „jól” lovagolunk, vagy képzettek vagyunk. Nagyon sok dolgot nem tudunk a lovaglásról, számos feladatot nem tudunk megcsinálni (még), de a kapcsolatunk több, mint kitűnő.
Szintén ide tartozik, hogy egészen más egy lóval a születése pillanatától együtt lenni, mint fiatal korában megvásárolni. Arippo az évek során megszokta minden mozdulatomat – az etológiailag teljesen indokolatlanokat, összevissza mozdulatokat is – gyakorlatilag teljesen kiismert ő is engem. Tíz éve kezdett beérni a kapcsolatunk és ezután kezdtünk – még a szigeten – önállóan terepre járni. Arippo ebben a helyzetben bizonyította be leginkább rátermettségét. A célkitűzésünk ez volt: egyedül terepen, minden jármódban. Ez már hét éve valóság és ebben a helyzetben minden alkalommal meglep a magabiztossága és a felém irányuló bizalma.
Isten éltessen, Arippo!
Újabb felfedező utat tettünk. Már a karámban elindítottam a mérést és rögtön látszott, hogy Arippo-nak ma jó a kedve. Legelve jöttünk a lovardáig, ahol a szokásos módon készítettem fel (fülkezelés, patakenés, mozgatás közben nyergelés). Nem csináltunk direkt bemelegítést, mert egyre melegebb lett, hanem kisétáltunk a hídig. Az út erre egyre rosszabb és a híd állapota is egyre aggasztóbb, már-már veszélyes rajta átkelni. Eléggé eltelt az idő, 10 óra is elmúlt mire felszálltam.
Arippo hangulata teljesen más volt, mint a múltkori alkalommal, amikor minden zavarta – most teljesen nyugodtan jött. Szinte teljes volt a csend, csak néha jött egy-egy repülő. A híd után már nyeregben mentünk, nem a tehenek ösvényén, hanem az földúton. Itt nézelődött kicsit, mert még csak egyszer mentünk itt, amióta itt vagyunk és nem nyerte el a tetszésünket, a tehén ösvénynek jobb a talaja. Ügetésekkel és végül vágtával érkeztünk a főúthoz, de kímélni akartam Arippo erejét, mert egyre nagyobb lett a meleg.
Meglepő módon kevesebb, mint 20 perc alatt értünk a főúthoz. Az átkelés simán ment, mert úgy tűnik 10 óra után már kisebb a forgalom. Voltak egészen hosszú szünetek, de azért nagyon kellett figyelni. A másik oldalon – annak ellenére, hogy napok óta meleg van – most is voltak pocsoják – ezt jó tudni… Hagytam legelni egy kicsit, közben két autó is jött kifelé a földúton, aminek a kapuja ezúttal nem volt becsukva. Halomba rakott deszkákról szálltam fel, Arippo ügyesen beállt mellé. Az útvonal-variáció mindössze annyi volt, hogy nem fordultunk be ott, ahol múltkor ide érkeztünk, hanem előre mentünk az egyik távvezetékig és itt jobbra fordultunk – előtte a sarkon legeltettem. Az út elfogadható volt, de a forduló után a benőtt út nem volt kellemes mert sok szúrós ág lógott be. Viszont több csábító út is nyílt innen amit majd feltétlen fel kell derítenünk. Az út végén volt némi lehetőség az ügetésre – így értünk egy újabb jobb fordulóhoz. Innen kevésbé volt jó az út, de Arippo patája kophat, mert még várnunk kell a körmölésre. Volt egy téglával terített szakasz, itt leszálltam és átvezettem. Így értünk a már ismert szakaszhoz, újabb jobb fordulóhoz, ahol most ügettünk, de lépni jobb, mert szép a táj. Ismét a betonozott vízelvezetőben haladtunk, ahol Arippo legelt is. Ahogy egyszer felemelte a fejét megijedt, mert hirtelen pillantott meg egy törött üvegtáblát. Így értünk vissza az egyenes útra, ahonnan jöttünk. Innen is szép utak nyílnak, felfedezésre hívogatnak. Biztos, hogy van még kellemesebb útvonal lehetőség is erre felé. Az átkelés visszafelé is sima volt, és hazafelé csak egy felugró fácántól ijedtünk meg. Én nem ragaszkodtam hozzá, de Arippo még ment egy utolsó vágtát a tehénösvény második felén. Otthon kicsit levizeztem és a karámjába végződött a mérés. 6 km-t mentünk és egész kellemes volt így is, hogy a végére 30 fok lett. Arippo rendkívül profin ment, megfelelő menőkedvvel.
Két nap teljes szünet után ma csak röviden foglalkoztam Arippo-val, de eredményesek voltunk. Legelve jöttünk be a lovardáig, és – mivel több lovas is volt – a legelső karámba vittem, ahol legelt, amíg behoztam a nyerget és a többit. Nem mentünk a pályára, elsősorban azért, mert a fedeles árnyasabb, kellemesebb ilyenkor. Rögtönöztem egy pályát, eléggé jó lett: bójákból két kapu és szlalom fordulók a hosszú oldalon. Ez utóbbi eléggé szűknek bizonyult, inkább lépésben lehetett meglovaglni.
A végén
Sikerült végre jól beállítani a kengyelszíjjat, és elsősorban lépésben és ügetésben mentünk – vágta most nem volt. Arippo menőkedve jó volt, örült, hogy nem a napon kellett lennie, úgy tűnt a feladatok jellege és időtartama is a kedvére volt.. Kiderült, hogy a pályát egészen sokféle módon meg lehet lovagolni, volt két gerenda is, itt megálltunk és hátralépést csináltunk. A bójakapukat Arippo most is értékelte és értelemszerűen használta – főleg „állj” vagy „ügetésre” használtuk ezeket a pontokat. Jól, koncentráltan mentünk kb 35-40 percet. Utána még legelt a visszaúton.
Mára nagyobb utat terveztem, de a dolgok másképp alakultak. Hidegfront jött tegnap ezért aznap Arippo-t békén hagytam. Ma legalább 10 fokkal van hidegebb és úgy gondoltam abban a kellemes lovagló időben messzebb is elmerészkedhetünk a fő út másik oldalán. Amikor jöttem már láttam, hogy a másik oldalon, a földúton zárva a sorompó. Kétszer is elhaladtam előtte lassan, hogy lássam el lehet e menni mellette lóval, de nem volt biztató a helyzet. Az, hogy mennyire van becsukva a sorompó – azaz be van e lakatolva – nem derült ki. A lovardában újabb meglepetések következtek. Arippo sokat akart legelni és ebből arra következtettem, hogy az időváltozás okozta kizökkenése még nem állt helyre. A lovardában előkészítettem és csak annyira mozgattam amennyire a nyergeléshez kellett. Ügyes és készséges volt és azt gondoltam mire úton leszünk minden helyre áll… A lovardát elhagyva vezettem még mert nagyon rossz volt az út, de mindent hosszan megnézett, a figyelme erősen kifelé irányult. Itt is legelni akart még. Végül átmentünk a hídon, ami egyre rosszabb állapotban van, lóval már szinte veszélyes. Itt újabb meglepetés következett: kint voltak a tehenek, akiket ősz óta most láttunk először. Arippo itt is hosszan nézte őket, azért is, mert teljesen csendben voltak, mielőtt megláttuk őket nem lehetett tudni, hogy ott vannak. Arippo figyelmét hosszabb időre lekötötték a tehenek – mintha először látná őket – és messzebb kellett vezetnek, hogy felszálljak. Innen már nyugodtabban mentünk, Arippo a várt menőkedvet hozta, vágtatott is, de itt sem volt meg a kellő figyelme. Egyértelműen nem tudta ma hozni a tőle megszokott formát. Megnéztük a kőbányát és némi útvonal vita után a meredek mentünk a fő út felé. Most nagyon szép itt a rét, nyoma sincs a tüskés növénynek, ami sok bosszúságot okozott ősszel. Átmentünk a réten az átkelési pont irányába, és közben döntenem kellett, hogy átmegyünk e. Közben annyi idő telt el, hogy nagy lett a forgalom is, és kockázatos lett volna az átkelés így, hogy zárva a sorompó és Arippo nincs igazán formában. Tehát lemondtunk a tervekről és leszálltam, hosszabban legeltettem és közben figyeltem a forgalmat – ha elég időt várunk hosszabb szünetek vannak, amikor biztonságosan át lehet menni. Közben kengyel-problémám is támadt. Amikor vissza akartam szállni nem értettem, hogy tudtam korábban belelépni olyan magasan volt. Állítgattam, de végül még sem tudtam jól beállítani. Legközelebb ellenőriznem kell. Innen vezettem Arippo-t és egy alkalmas helyen felszálltam. Innen már probléma nélkül mentünk vissza, mindössze egy repülő húzott el túl alacsonyan a fejünk a felett, leszálláskor. Mindkettőnket megzavart egy kicsit. A tehenek ugyan ott voltak és Arippo most is megnézte őket hosszan, de bárkit, aki arrafelé kirándult.Végül 6km-t mentünk lovardától lovardáig.
