Talán a mait tekinthetjük szenzon-nyitó lovaglásnak. Megcsináltuk a nagy körünket, ahogy azt már régen terveztük. Sajnos kicsit későn mentem, már eléggé meleg lett mire úton voltunk. Arippo-t megpucoltam, patáját is kentem és a nyergelés alatt mozgattam, végül kihúztam a lábait. A szokott kerülővel hagytuk el a lovardát és a patakon túl, a híd után szálltam fel. Itt Arippo nem értette az útirányt, kicsit hatnom kellett rá pálcával – talán túl korán. De irányba állt és mentünk az úttal párhuzamosan. Éppen az átkelési pontnál szembe jött egy teherautó és tudtuk most nem fog jönni, így kimentünk az útra és ügetésben mentünk odáig, ahol már a füvön mehettünk. Az üres telekig vágtát mentünk, de itt leszállva vezettem át. Ezután léptünk, de hagytam, ha tetszik neki valami legelje le. Itt is volt egy kis útvonal vita (valamit hallhatott, vagy szagot érezhetett), de nagy körrel sikerült irányba állítanom. Ügetésben, majd vágtában mentünk a nagy réten. Itt megtaláltuk a régi ösvényt és eléggé jó tempót ment. A vadászles felé kerülve mentünk, itt nagyon magas fű volt. Csak ügettünk, mert az ösvény végén ott az út. Újra átmentünk az úton, és a bicikli út felé vettük az irányt. Arippo csodálkozott, hogy nem arra megyünk, ahogy kb egy hónapja. A bicikli út felfestéseit nem kedvelte, de megbirkozott velük.

Leszálltam és átkeltünk a főúton – itt könnyű, mert van lámpás kereszteződés. Az Aldi előtt legeltettem kicsit és gondolkodtam mi legyen most. Olyan jó tempóban jöttünk eddig, hogy úgy tűnt bele fér az időbe a teljes kör. Visszaszálltam és lépésben haladtunk az áruházak közötti zöld területeken. Átvágtunk – sok legeléssel – egy üres telken és újra ipari területek mellett haladtunk. Arippo nem mutatott félelmet. Volt kamion, ami akkor kapcsolta be a motorját, amikor mellé értünk, és volt kukás autó is…

Tehát megkerültük az áruházakat és elérkeztünk a korábban felderített utcánkhoz és végre nyugodtabb helyen mehettünk. A kutyasulinál Arippo-nak nem tetszett valami, kicsit ideges lett, pedig senki sem volt ott, nyilván szagokat érzett. A másik kutyasulinál semmi érdeklődést nem mutatott. Így értünk a felderített szakasz végére, innentől nem ismertem sem az utat, sem a talajt és nem volt érdemes már visszafordulni. Jobbra fordultunk, bár ez Arippo-nak nem tetszett, mert végig tudta merre a lovarda és ez távolodásnak számított. Ez az utca sajnos eléggé köves, ez talán a legrosszabb szakasz, csak lépni lehetett. A kereszteződésnél balra fordultunk és meglepően jó út kezdődött, enyhén lejt, akár vágtázni is lehet.

Meder-út

Ez az út változik át egy mesterséges, betonozott mederré – innentől léptünk, de ügettünk is, mert középen lehet. A következő kereszteződésnél balra fordultunk, most már végleg a lovarda felé. Ez az út a főútról kövesnek látszott, de nem az, elég jó minőségű. Végül kiderült, hogy a felderítetlen szakasz egészen jó.

A főúton nem könnyű az átkelés, ki kell várni, hogy senki ne jöjjön és sietni kell. Persze leszálltam és úgy mentünk át. Itt már Arippo egyértelműen tudta, hogy hol vagyunk. Vidáman ment hazafelé, a tehén ösvényeken még vágtázott egy utolsót. A visszaérkezés előtt még legelt.

Ez egy nagyon jó kör, csak időben kell indulni. Bőven lehet még útvonal-variációkat csinálni erre felé. Az új helyek és a pár veszélyes hely ellenére zavartalan volt az út. Majdnem 9 km-t mentünk.