Két nap teljes szünet után ma csak röviden foglalkoztam Arippo-val, de eredményesek voltunk. Legelve jöttünk be a lovardáig, és – mivel több lovas is volt – a legelső karámba vittem, ahol legelt, amíg behoztam a nyerget és a többit. Nem mentünk a pályára, elsősorban azért, mert a fedeles árnyasabb, kellemesebb ilyenkor. Rögtönöztem egy pályát, eléggé jó lett: bójákból két kapu és szlalom fordulók a hosszú oldalon. Ez utóbbi eléggé szűknek bizonyult, inkább lépésben lehetett meglovaglni.

A végén

Sikerült végre jól beállítani a kengyelszíjjat, és elsősorban lépésben és ügetésben mentünk – vágta most nem volt. Arippo menőkedve jó volt, örült, hogy nem a napon kellett lennie, úgy tűnt a feladatok jellege és időtartama is a kedvére volt.. Kiderült, hogy a pályát egészen sokféle módon meg lehet lovagolni, volt két gerenda is, itt megálltunk és hátralépést csináltunk. A bójakapukat Arippo most is értékelte és értelemszerűen használta – főleg „állj” vagy „ügetésre” használtuk ezeket a pontokat. Jól, koncentráltan mentünk kb 35-40 percet. Utána még legelt a visszaúton.