17

Arippo idén 17 éves lett, és mivel körülbelül most vagyunk azonos életkorban megosztok néhány gondolatot közös életünkkel kapcsolatban.

Hosszabb ideje látom, hogy a hazai lókiképzés –  annak elsősorban a „természetes” ága – teljesen rákattant arra a kifejezésre, hogy „a lovam a tükröm”. Én/mi ezt egészen másképp tapasztaljuk, és úgy vélem van egyfajta végig-nem-gondoltság ebben a kifejezésben, amit most már szinte mindenkinél úton-útfélen használ, gyakran minden mélyebb kifejtés nélül. Arippo nem a tükröm, hanem önálló élőlény sajátos hangulatokkal, egyedi karakterrel és akarattal. Így tekintek rá, amikor találkozom vele. A tétel persze filozófiai szinten igaz, de amennyire a ló a tükröm, úgy minden más is az (esemény, személy) amivel kapcsolatba kerülök tükör lehet.  Az, hogy mi tükör és mi nem tükör végső soron egy szemléleti kérdés, aminek csekély köze van a lókiképzéshez, és félő, hogy ez az egyébként hasznos gondolat, nézőpont hamarosan egy kiüresedett sztereotípiává válik a lókiképzésben. Ez azért is érdekes, mert számos lókiképző, aki a lovad a tükröd-et emlegeti sok már interakcióval kapcsolatban nem jut el odáig, hogy az is tükör kéne, hogy legyen – az ő számára…! Ezt kívülről látni néha elég vicces, vagy éppen bosszantó… és gyakran nevetséges.

Arippo nekem tehát nem tükör. Teljesen autonóm személyiség, akinek saját hangulata és akarata van, amelyek messzemenőkig figyelembe vannak véve általam, amikor találkozunk. Még a közös legeltetéskor is figyelek rá, hogy melyik fűcsomót akarja megenni, de ha hosszan akar bámulni egy ismert dolgot az is meg van neki engedve. A kérdés mindig ugyan az: mivel tudnám jobbá tenni a napját? Ez koránt sem jelenti azt, hogy mindig az ő akarata érvényesül, de mindig igazodom a hangulatához. Egy angoltelivér esetében nem is lehet más választásom… Teljesen nevetséges az elvárás, hogy a ló mindig ugyanúgy teljesítsen és mindig maximális alárendeltséget tanúsítson a lovasával, kiképzőjével szemben. Ezt sok lovas és edző gyakran elfelejti és nem képes a ló hangulatát lekövetni, hanem az általa elfogadható sztenderdhez próbálja igazítani minden alkalommal.

Ebből a közös figyelemből Arippo-val az elmúlt években olyan kapcsolat alakult ki, amit álmomban sem reméltem, hogy lehetséges, vagy létezik ilyen. Ez nem jelenti azt, hogy „jól” lovagolunk, vagy képzettek vagyunk. Nagyon sok dolgot nem tudunk a lovaglásról, számos feladatot nem tudunk megcsinálni (még), de a kapcsolatunk több, mint kitűnő.

Szintén ide tartozik, hogy egészen más egy lóval a születése pillanatától együtt lenni, mint fiatal korában megvásárolni. Arippo az évek során megszokta minden mozdulatomat – az etológiailag teljesen indokolatlanokat, összevissza mozdulatokat is – gyakorlatilag teljesen kiismert ő is engem. Tíz éve kezdett beérni a kapcsolatunk és ezután kezdtünk – még a szigeten – önállóan terepre járni. Arippo ebben a helyzetben bizonyította be leginkább rátermettségét. A célkitűzésünk ez volt: egyedül terepen, minden jármódban. Ez már hét éve valóság és ebben a helyzetben minden alkalommal meglep a magabiztossága és a felém irányuló bizalma.

Isten éltessen, Arippo!

Késik a tavasz – késik a vedlés

Arippo nem tévedett azzal, hogy még nem kezdett el vedleni. Újabb hideg időszak jött, nappali hőfok tíz fok alatt. Sokkal zöldebb a táj, mint múltkor. A kezelés utáni pihenője hosszabbra nyúlt a tervezettnél, mivel még mindig nem jó a vállam nem tudom lovagolni, de mozgatni sem. Talán jövő hét elején már menni fog, de ahhoz meg jó talaj kéne, ami most nincs. Csúszik minden.

Sok eső esett most, Arippo eléggé vizes volt, de a menőkedve jelentős, mindenképp mozgatni kell majd, amint lehet. A púpja egyértelműen kisebb lett, és a mögötte lévő rész feljebb emelkedett. Továbbra is erősen keresztezi a mellső lábait legeléskor. Az április elkezdődött.

Bach virágterápia – lovaknak

Még a régi lovardából tartozom ezzel a bejegyzéssel, ahol az ernyős madártej (más néven ernyős sárma, vagy kígyóvirág) szabadon nőtt. Ez a növény egyike 38 virágnak az Edward Bach (1886 – 1936) által felépített Bach-virágterápiában. Bach már hosszú ideje gyakorló orvosként tevékenykedett, amikor az 1930-as évek kezdetén új terápiás eljárást keresett és talált meg a virágesszenciák formájában. Bár a tudományos felkészültsége meg volt hozzá, mégis mezőkön sétálva intuitíve alakította ki a gyógyító virágok rendszerét. Dr. Bach ember-orvos volt, de elgondolása kitűnően működik állatokra is, sőt az angol nyelvű oldalakon, – ahol bőségesen írnak az állatokon történő alkalmazásról – rendkívüli hatékonyságáról számolnak be. Angol nyelvterületen tehát már jó ideje széles körben elterjedt a Bach-virágterápia alkalmazása állatokra, de nálunk ennek eddig nagyon kevés nyomát találtam. Amikor először foglalkoztatott a téma semmilyen magyar forrás nem volt még, ezért rendeltem egy könyvet Marion Brehmer-től a Bach Flower Remedies for Your Horse-t. Rendkívül nehezen tudtam választani, mert a kínálat nagyon széles volt, végül erre a 2006-os megjelenésű könyvre esett a választásom, amely úgy tűnik alapmű, és olyan egyszerűen tárgyalja a témát amennyire csak lehetséges.

M. Brehmer – Bach-virágterápia lovaknak

A Bach-növények nagy része nálunk is megtalálhatóak a természetben (illetve valamennyi esszencia megvásárolható), de ez korán sem jeleni azt, hogy a ló magától megeszi, vagyis kezeli magát úgy és akkor amikor szüksége van rá. Az esszenciákat cseppek formájában adjuk legtöbbször az ivóvízbe, de lenyalhatja a kezünkről is (le is fogja, ha megfelelő cseppet választottunk!), de cseppenthetünk az orrára, ahonnan szintén le tudja nyalni. Naponta legalább 2x kell adni a kiválasztott cseppet vagy cseppeket és  ez kevésbé kedvező hír azoknak, akik a lovukat nem a saját háztartásunkban tartják. A fenti könyvben naponta három adagot javasolnak. Lovaknak nagyobb az adag, egy alkalommal 5 cseppet is lehet adni a kiválasztott növényi esszenciából. Keverni is tudjuk őket, ebben az esetben maximum 7-féle kivonatot adhatunk egy adagban egyszerre. A RESCUE eleve egy keverék és bármilyen trauma esetén adható embernek és állatnak is – lovak esetében akár 10 csepp is mehet egyszerre.

Arippo a költözést követően kapta a ernyős madártejet (Ornithogalum umbellatum), több napon át, illetve nem sokkal később átálltunk a dió-esszenciára. Ez első – a képen látható virág – akkor segít, ha a ló nehezen alkalmazkodik új dolgokhoz, helyzetekhez, személyekhez, vagyis pontosan lefedi a költözés nyomán kialakult állapotot. A dió segítette az új helyen a feloldódást, illetve ezt alkalmaztam akkor is amikor a sántasága miatt rövid időre – életében először – box-ba került. Tehát e két növényi esszencia jól lefedte a költözéssel és az azt követő környezetváltozással járó helyzetet.

Ernyős madártejet (Ornithogalum umbellatum)

Mindössze annyi kell tennünk, hogy meghatározzuk milyen virágesszenciára van szükségünk a lovunknak – és ezt viselkedéséből tudjuk megállapítani. Jól összeszedett angol útmutatót itt találunk, de magyar nyelvű anyagot is találhatunk a www.bachvirageszencia.hu oldalon.