Címke: terep

Erdő röviden

Közzétéve Szerző:

A mai tevékenységünk annyiból nem volt jó, hogy kevés volt az idő, és nem jó úgy lovazni, hogy sietni kell. Úgy alakult, hogy délután tudtam menni, de még túl korán megy le a nap. A szél durván fújt. Csak annyira mozgattam Arippo-t a pályán, amíg meghúztam a hevedert és már mentünk is. Éjjel esett és az erdőben sokkal csúszósabb volt a talaj, mint tegnap, meg kellett gondolni hol ügetünk. Ugyanott szálltam fel, és Arippo szuszogva kapaszkodott felfelé, érezhetően jobban kellett koncentrálnia, mint tegnap. Az útvonal ugyan az volt, mint előző nap, de egy kicsit megnéztük, hogy az utak, amiket tegnap láttunk merre mennek.

A megtett út kb 4,5 km

Szerencsére itt nem fújt a szél erősen és a nap is besütött néha. Annyi derült ki, hogy ez hegyi terep, emelkedésre, ereszkedésre bőven volt lehetőség. Találtunk egy továbbvezető útat, ami hegyoldalban fut és nagyon keskeny – ezt majd fel fogjuk deríteni. De a csúszós talajon nem akartam erőltetni Arippo-t és a nap is ment lefelé és a szokásos úton mentünk vissza. Ma is teljesen nyugodtan haladtunk el a lovak előtt, akik itt laknak és végül a szokott helyen legeltünk. Innen már vezettem a karámig, ahol lenyergeltem.

 

Ami jó – az jó

Közzétéve Szerző:

Arippo két teljes nap szabadságot kapott, de már ez előtt is csak egy-egy rövid látogatás futotta csak. Utoljára múlt hétfőn mentem vele. Ma nem volt konkrét tervem, de jól alakult minden. Arippo megette az almáit és mire bementünk éppen véget ért egy külsős edzés. A pálya jó állapotban volt ezért földről és hátról is mentünk rajta. A földi munkában előbb közös mozgás volt – ügetés különféle tempókban és „állj!” –  de volt szabad rész is. Arippo erősen vágtázott, örült mert érezte jó a talaj. Szünetekben a nyakát masszíroztam – ez is tetszett neki. Mindössze két rudat raktam le V alakban és ezeken szár nélkül is áthaladtunk két pálcával, de főleg ülőcsontokkal próbáltam irányítani – ez eléggé jól alakul. Csináltunk vágta-ügetés váltogatást, és ügetésben belső állítást is. Ez eléggé azon múlik, hogy én aznap mennyire érezem. Mindkettőnk erőnlétét és a nyeregben töltött időt növelni szeretném, így végül kb 50 percet voltam a pályán nyeregben.

A kék szakaszt a hazasétálás. A mért út 6 km lett.

Ezután indultunk ki, de vezettem, hogy a köves szakaszon ne nyeregbe menjünk – és az erőben szálltam fel. Nagyon rég jártunk erre, de megtaláltuk az útjainkat és elmentünk az árok irányába is, ahol hónapokkal ezelőtt az átkelési gyakorlatot csináltuk. Most, hogy nincs lomb új utakat láttunk meg, amiket majd felderítünk. Csináltunk ügetőszakaszokat is, és végül a szokott helyen szálltam le fejeztem be a mérést. Itt még Arippo legelt és végül a karámjánál nyergeltem le.

Szeles terepen

Közzétéve Szerző:

Ma – egy hónap után – újra megvalósult  a tereplovaglásunk. Éjjel hó esett, ami kora délelőtt még meg volt.  Úgy ítéltem meg, hogy lépkedni kimehetünk, almáit megkapta, közben lepucoltam és már mentünk is. Ma is fújt a jeges szél, de napos, tiszta idő volt. Kifelé még havas volt a táj, a talaj felső rétege puha volt. Felfedeztünk egy földutat, ami egy zárt földterületre vezetett – úgy tűnt innen nem lehet tovább menni a főút felé. Egyébként úgy mentünk, mint egy hónappal ezelőtt, a kifutópálya mellett volt lehetőség ügetésre is.

kb 5,5 km-t tettünk meg nyeregben

A réten nincs mit enni, ezért tovább mentünk a domb teteje felé, fent ügettünk, de annyira fújt a szél, hogy innen visszafordultunk. Ekkor már majdnem eltűnt a hó és a talaj kezdett csúszós lenni. Jobb volt ismét fent menni a repülőtér mellett, ahol egy helikopter folyamatosan gyakorolt egész délelőtt. A kék ponttal jelöl helyen fölöttünk húzott el viszonylag alacsonyan. Arippo – bár zavarta a helyzet – semmiféle szélsőséges reakciót nem mutatott. Nem győzőm eléggé dicsérni, a lovak 90%-a ilyen helyzetben menekülőre fogja. A videón is hallható a helikopter, de a találkozáskor sokkal hangosabb volt. Az út teljesen sáros lett a lovaglás végére. A karámok között már leszálltam és itt legelt hosszabban. A végén patáját bekentem a nedves idő miatt, lábait kihúztam. Megelégedve jött vele vissza a helyére.

Idén az első

Közzétéve Szerző:

Ma kimentünk terepre – idén először. Meg néztem a gps adatokat és úgy tűnik utoljára november 1-én voltunk ebben az irányban. A karámban éppen itatás volt, ezt megvártuk és ezután hoztam ki. Közbe erős fogadalmat tettem, hogy ma nem nézem az órát, akár mi is történik. Azt hallottam, hogy éjjel mínusz 13 fok volt itt, ami elképzelhető a hegyek és az erdő miatt. Egy kevés vadnarancs olajat tettem a kezemre és a nyakára. Arippo egy kicsit soványnak tűnik és előirányoztunk egy körmölést jövő hétre.  A pályán csak annyit mozgattam amennyire feltétlen szükséges – a talaj itt még mindig kemény – és ezután már ki is mentünk.

Legelés

Mivel rég mentünk erre mindent megnézett, a táj is megváltozott, felszántották a rétet, ahol régen átmentünk. Hagytam legelni a szokott helyeken, de a felszállás után kifejezetten az útelágazást céloztam meg, hogy majd ott legeltetem hosszan. Új úton mentünk, vagyis mintha a nagy rétre mennénk először párhuzamosan mentünk a műúttal (a szántás mellett még éppen el tudtunk férni). Arippo nem teljesen értette mi akar ez lenni, de könnyű csizmasegítséggel irányba állt. Eleinte csak léptünk (sok volt a fagyott vakondtúrás…), de a talaj megengedte, hogy ügessünk is. Megkerülve a szántást a kifutópálya végén jöttünk fel. Ma nem volt repülés, de ha lett volna akkor sem itt érnek földet a gépek, hanem beljebb. A kifutó hivatalos kezdete ennél beljebb van, emellett is elmentünk. Még soha nem jártunk itt, Arippo egyfolytában a régi út felé húzott, ami lejjebb van. De maradtunk fent, itt fújt a szél és a kezem kesztyűben is kihűlt. Jó volt a talaj, akár még galopp is lehetett volna. A pálya mellett végig körbálák voltak, ezek mellett végigmentünk és ott mentünk a rétre, ahol ősszel a TEK-es helikopter gyakorlatozott. Itt már Arippo értette mi a célunk, leszálltam és hagytam legelni sokáig.Közben elállt a szél és zavartalanul sütött a nap, teljesen jó idő lett.

Visszafelé ő választott irányt – én arra gondoltam menjünk vissza, ahogy jöttünk, de Arippo érdekes módon azon az úton ment, ahol régen is mentünk, de nem a tehenek ösvényén, hanem a földúton – itt már többet ügettünk.  A végére egészen felélénkült és jókedvű lett, a karámok közötti utakon már leszálltam, ahogy szoktuk. Ez volt idén az első nagyobb utunk.

Újra árok

Közzétéve Szerző:

Ma is szép idő  volt, de a következő napok már nem ilyenek lesznek. Mértem volna mennyit mentünk – ezt fontos lenne tudnom – de az alkalmazás megint nem működött… Rögtön a karámban kezdtünk, de nyereggel és egy kicsit erősebb jelzéseket adtam Arippo-nak, hogy hamarabb vegye fel a fonalat és intenzívebb feladatvégzést kértem tőle. Volt pl szabadon körök váltott irányban, ügetésben – jól csinálta… Nyeregből főleg íveket csináltunk, de volt, hogy fejben készítettem elő a vágtát viszont nem kértem tőle, hanem megálltunk. Erre elsősorban miattam volt szükség.

Az idő végessége miatt – és hogy legelés is legyen bőven – megint elmentünk a Stációkhoz, most is az volt a benyomásom, hogy óvatosan üget az avaron. Elsősorban azért mentünk oda, hogy átkeljünk az árkon. Ez egy nagyon szép út lesz tavasszal, bár rövid. Az átkelés Arippo-nak nem probléma, főleg, hogy földről kértem tőle először, inkább magam miattam ezt kicsit gyakorolni. Harmadszorra nyeregben is átkeltünk oda és vissza. Nem árt az ilyet gyakorolni és erre nagyon rég volt módunk. Visszafelé jó tempóban haladtunk, de erősebb lejtőn nem kértem ügetést, viszont a végén volt egy rövid szakasz vágat is, dinamikus volt. Ezután már csak legeltünk a kedvenc helyen eléggé hosszan. Végül a karámnál nyergeltem le. Hidegebb napok jönnek…

A végén…

 

Stációk

Közzétéve Szerző:

Kivételesen tegnap volt a lányok lovaglása és Arippo-t is kihoztuk legelni.

Ma nagy terveim voltak, amik sorra megdőltek. Kitaláltam egy jó pályát, de amit megérkeztem láttam, hogy egy bértartónak edzése lesz azzal az edzővel, akit múltkor is láttam. Nekem az egész pálya kellett volna, így mást kellett kitalálnom. A másik tervem – hogy nagy utat menjek az áruházak felé körbe – már korábban megdőlt, mert ahhoz még ennél is korábban kell kijönnöm. Tehát maradt a pálya fele és egy kisebb út az erdei utak felderítésével.

Arippo-nak nem volt igazán kedve, de azért elég jól sikerült felébresztenem – de nem szeretem ha edző is van a pályán, ez engem zavar. Egyébként haladott szintű, klasszikus lovaglást láthattunk, nagykantárt próbálgattak. Tehát Arippo-t szépen, fokozatosan felébresztettem, csinált mindent: kör, eleje- és hátuljakörüli, oldalazás, belső állítás földről. Közben a lábait is kihúztam. Nyergeléskor fejezték be, így tudtunk némi vágtát is csinálni, amikor kimentek. Ez már eléggé aktív volt, bár a beugratásaim nem elég tiszták.

Az általam jelzett útvonal

Ezután mentünk ki és már a karámból kihozataltól mértem volna mindent, de leállt a mérés – a térképet utólag csináltam… Saccolva legalább 5 km-et mentünk, de lehet, hogy többet. Elmentünk a kedvenc legelőhelyünkre, itt érdekes módon Arippo nem akart sok időt tölteni – mintha tudta volna, hogy úgyis itt fejezzük be (így is lett). Utána el a lovak mellett (probléma nélkül…) és le az erdő felé. Az erdőben némi ügetés, bár úgy tűnt az avar miatt nem látja a talajt és óvatosan haladt, nem erőltettem. Utána be az erdőbe az új úton ami vissza visz a magasleshez. Ezután jött az új rész, ami szép de rövid. Találtunk egy kézzel készült Golgotát – el nem tudom képzelni mi a cél vele: a fákon laminált lapokon a stációk. Kiértünk a házakhoz, de csak meredek és/vagy köves utcák vannak minden irányban, az egyik utca extra meredek. Leszálltam és vezettem, de alig volt hova lépni, igyekeztem az út mellett vinni. Találtunk egy utat, ami úgy tűnt visszavezet – így is lett. Mindjárt az elején van egy árok – itt is leszálltam – és hagytam, hogy Arippo egyedül oldja meg, hosszú kötélen. Amint feljövünk az árokból fatörzs keresztben – ezt át kell lépni. Ide el fogunk jönni még gyakorolni az árokkal és a fatörzzsel – régen sok hasonlót csináltunk. Innen az út visszavisz a stációkhoz (a képen a jobb felső sarok, ahol bezárul a forduló) és innen az ismert úton mentünk a legelőhelyünkre némi ügetéssel, ahol sokat legelhetett. A benyomásom az volt, hogy a szokottnál sokkal többet akar legelni – talán a front miatt lehet.

Pálya

Közzétéve Szerző:

Körmölés után hagytam Arippo-t és nemigazán tudtam ránézni sem a héten. Úgy tűnik a beilleszkedés lezajlott. Ma, amikor jöttem a nagy sárgával evett együtt, a többiek itt-ott feküdtek. Éjjel felmelegedett az idő, már délelőtt is elviselhető volt a hőfok. Pályára mentünk, megtisztítottam, a patáját is bekentem – bár rendben volt – ahol cavaletti-t raktam le. Rögtön szabad földi munkával kezdtünk és fokozatosan ébresztettem fel. A szabad vágtamunkánál több szabadságot hagytam neki és igyekeztem lekövetni mi az amit szeretne. Mindkét kézre jól vágtázott és kimutatta, ha még akart menni. Ezalatt és a nyergelés közbeni mozgatáskor többször kihúztam a lábait – ügyesen adja, érti. Nyereg alatt ügetés volt a cavaletti-k felett és a többi oldalon vágta – ez jól ment, 2-3 kört is csináltunk mindkét kézre. A lépőfákat fordulókra is felhasználtuk, és volt „állj” és hátralépés és súly-áthelyezés is – jól reagált minderre.

Bent

Ezután mentünk ki,de már csak röviden mentünk be az erdőbe abból az irányból, ahol régen laktunk. Itt az eleje köves, tehát később szálltam fel. Teljesen más az erdő, hogy kevés a lomb, találtunk egy új utat is ami eddig nem volt szem előtt – a magaslesnél jöttünk ki. Ebből majd tudunk útvonal-variációkat csinálni. Innen az ismert úton mentünk arra a helyre, ahol most is zöld a fű. Itt hosszasabban legelt és innen már csak vezettem a karámjáig, ahol lenyergeltem.

Útvonal

Nagy út…

Közzétéve Szerző:

…nagy álom. Mert egy újabb álomútvonal valósult meg: felmentünk a repülős emlékműhöz. Ez egy hosszabb út, főleg úgy, hogy a lovas telkek felöl indultunk. Utána be az erdőbe egészen a meredek emelkedőig, ahol leszálltam. Az egész út alatt sokszor szálltam le és fel, ahogy a terep és az út változott, nem akartam Arippo-t eröltetni. Az erdő útán a murvás úton mentünk fel a rétig. Volt útközben egy farakás ahol megmakacsolta magát, de sikerült rávénem, hogy nézzük meg. Találtunk egy utat, ösvényt amin visszafelé tudunk menni, majdnem fél is deritettük, de egy ember három kutyát sétáltatott és egyáltalán nem látta, hogy jövünk. Visszafordultunk és innen már az emlékműhöz mentünk a réten át.

Itt eléggé fújt a szél, nem maradtunk sokat. Úgyan úgy jöttünk vissza ahogy feljöttünk, bevállalva a meredek ereszkedés a végén. Közben sokat legelt. Jó út volt, de Arippo láthatóan nem szereti a murvás utat, erre nem fogunk gyakran jönni, pedig szép út. De elvileg lehetséges körbe enni úgy, hogy arra megyünk tovább ahol a kutyákkal találkoztunk. Ezt még ki fogjuk deríteni. Ez volt az eddigi legnagyobb utunk, 3,5 óra és majdnem 8 km.

November

Közzétéve Szerző:

Jó idővel indult a november. Érkezésemkor messziről láttam, hogy Arippo a többiekkel eszik úgy, hogy mellette a nagy domináns szürke volt. Sem fizikailag, sem sehogy nem voltam csúcs formában, tehát nem terveztem semmit, hanem ahogy alakul. Először a pályán mozogtunk, amit kissé zavart az, hogy disznóölés volt folyamatban (úgylátszik mi csak olyan lovardába tudunk menni, ahol disznóölés van…). Arippo-t feszült volt a zajoktól, de nem annyira, hogy ne tudott volna rám figyelni. Előbb a szokásos gyakorlatokat csináltuk, de hagytam szabadon is mozogni, sőt ő is beleszólt  foglalkozás menetébe, amikor kimutatta, hogy szeretne még többet vágtatni körön.  Belső állítás is volt földről, és csak ezután jött a nyergelés és felszállás – csak innentől mértem. Letettem négy bolyát és 3 gerendát cikkcakkban. Közben megérkezett egy lovas, aki futószárazni kezdte a lovát és ez némiképp akadályozta a mozgásunkat a pályán, de előtte még meg tudtam lovagolni a pályát, amit kialakítottam. Később edző is érkezett a lovashoz, az, aki múltkor is itt volt. Ezután mentünk ki, de csak az első rétig. Kutyások is jöttek, és nagyon figyelmesek voltak velünk. Amíg legeltünk jött két lovas, de nem tűntek ismerősnek. Legelés után visszaindultunk, de nem tudunk felmenni a repülőtérig, mert a kutyákat ott futtatták. A visszaúton megint jött a két lovas vágtában és újra olyan 20m-re haladtak el tőlünk. Ezt mi is kihasználtuk és utánuk mentünk vágtában. A lovasok a nagy rét felé mentek, de harmadszorra is találkoztunk velük, mert visszajöttek az aszfaltos úton és hangot adtak csodálkozásuknak, hogy a lovam milyen nyugodt maradt, amikor elmentek mellettünk. Én ebbe bele se gondoltam, 16 év után már fel se tűnik, hogy Arippo nem bolondul meg ha két vágtázó ló feltűnik. A lovasok egyébként kedvesek voltak és a Normafa felé mentek haza. Mi is hazaérünk, volt lábkihúzás is a végén és a karámos munka alatt is. Ahhoz képest, hogy nem voltam formában egész jó lovaglás volt, ami a földi foglalkozással együtt 7km lehetett és legalább 2,5 óra lehetett.

Tábor

Közzétéve Szerző:

Ma lovas tábor volt a lányoknak, így egész nap a lovardában voltam. Korán reggel teljesen ködös és zúzmarás volt a reggel, de onnantól, hogy feljebb ment a nap szuper idő lett. Arippo beilleszkedése továbbra is jól halad, úgy tűnik van olyan ló – a kis szürke – aki alatta van a sorrendben. Már minden bértartóval találkoztunk legalább egyszer, csak a nagy, domináns szürke gazdájában nem vagyok biztos… Némi bemelegítés után terepre vittem, sok legeléssel. A menőkedve nem volt akkor, mint vártam és továbbra is úgy tűnik, hogy lejtőn nem szívesen vágtázik – akárcsak én. Visszafelé elmentünk oda, ahol múltkor a katonák gyakoroltak, itt már a repülőtér kezdődik. Ezután kezeltem a patáját és visszavittem.

Majdnem 2 órás út volt.

Délután szemetet szettem a környéken, a karámjukban is. Minden ló jött velem – kivéve a sajátomat – és nézték mit csinálok. A kis szürke mindig megáll valahol és ahol megállt ott szemét volt. Először azt hittem véletlen, de teljesen következetes volt, mutatta hol van szemét, úgy tűnik nagyon okos. Délután még egyszer kihoztam Arippo-t és a gyerekek felültek rá, és kicsit próbáltak vele önállóan is menni. Az ismerős kislány – aki régebb óta lovagol – is ment vele önállóan és vele is jól együttműködött. (Voltunk kint tegnap is, de csak legeltettünk, a lányok ketten irányították a lovat – egyik vezette, a másik a pálcát kezelte).