A mai tevékenységünk annyiból nem volt jó, hogy kevés volt az idő, és nem jó úgy lovazni, hogy sietni kell. Úgy alakult, hogy délután tudtam menni, de még túl korán megy le a nap. A szél durván fújt. Csak annyira mozgattam Arippo-t a pályán, amíg meghúztam a hevedert és már mentünk is. Éjjel esett és az erdőben sokkal csúszósabb volt a talaj, mint tegnap, meg kellett gondolni hol ügetünk. Ugyanott szálltam fel, és Arippo szuszogva kapaszkodott felfelé, érezhetően jobban kellett koncentrálnia, mint tegnap. Az útvonal ugyan az volt, mint előző nap, de egy kicsit megnéztük, hogy az utak, amiket tegnap láttunk merre mennek.

A megtett út kb 4,5 km

Szerencsére itt nem fújt a szél erősen és a nap is besütött néha. Annyi derült ki, hogy ez hegyi terep, emelkedésre, ereszkedésre bőven volt lehetőség. Találtunk egy továbbvezető útat, ami hegyoldalban fut és nagyon keskeny – ezt majd fel fogjuk deríteni. De a csúszós talajon nem akartam erőltetni Arippo-t és a nap is ment lefelé és a szokásos úton mentünk vissza. Ma is teljesen nyugodtan haladtunk el a lovak előtt, akik itt laknak és végül a szokott helyen legeltünk. Innen már vezettem a karámig, ahol lenyergeltem.