…nagy álom. Mert egy újabb álomútvonal valósult meg: felmentünk a repülős emlékműhöz. Ez egy hosszabb út, főleg úgy, hogy a lovas telkek felöl indultunk. Utána be az erdőbe egészen a meredek emelkedőig, ahol leszálltam. Az egész út alatt sokszor szálltam le és fel, ahogy a terep és az út változott, nem akartam Arippo-t eröltetni. Az erdő útán a murvás úton mentünk fel a rétig. Volt útközben egy farakás ahol megmakacsolta magát, de sikerült rávénem, hogy nézzük meg. Találtunk egy utat, ösvényt amin visszafelé tudunk menni, majdnem fél is deritettük, de egy ember három kutyát sétáltatott és egyáltalán nem látta, hogy jövünk. Visszafordultunk és innen már az emlékműhöz mentünk a réten át.

Itt eléggé fújt a szél, nem maradtunk sokat. Úgyan úgy jöttünk vissza ahogy feljöttünk, bevállalva a meredek ereszkedés a végén. Közben sokat legelt. Jó út volt, de Arippo láthatóan nem szereti a murvás utat, erre nem fogunk gyakran jönni, pedig szép út. De elvileg lehetséges körbe enni úgy, hogy arra megyünk tovább ahol a kutyákkal találkoztunk. Ezt még ki fogjuk deríteni. Ez volt az eddigi legnagyobb utunk, 3,5 óra és majdnem 8 km.