Majdnem teljes

Úton Arippo felé azon gondolkodtam, hogy a múltkori terepünk után most milyen foglalkozás, időtöltés lenne a legjobb számunkra. Több útvonal-elképzelésem is volt, de végül elvetettem azt a verziót, hogy átmenjünk az út másik oldalára. A múltkori útvonalat, ami olyan furcsára sikerült nem akartam szó szerint megismételni. Végül nyitva hagytam a kérdés, azzal, hogy megvárom mit látok ma Arippoban. A karámban nem jött hozzám, pedig már messziről észrevett. Annyira nem, hogy nekem kellett hozzá mennem és nem is feltétlenül követett, sőt egy kicsit el is kellett küldenem. Csak amikor a beállóban utolértem akkor jött velem. Viszont innentől már bökdösött. Ha terepet választottunk volna ma ismét láttuk volna a helikoptert, ahogy a katonákkal gyakorlatozik, eléggé zajos volt és engem zavart is. Lényegében végig, amíg kint voltam repkedtek. Úgy tűnt Arippot ez nem zavarja, de a figyelme mégis zavart volt. Meg-meg szakította a legelését, felnézett hosszan, stb – tehát mutatta azokat a jeleket amiket érdemes észrevenni.

Ilyen előzmények után értünk a lovardához. Hozzáteszem még, hogy a lovarda felé közeledve, legelve sem tudtunk igazán együttműködni – Arippo megint falánk módra, zaklatottan legelt. Bent viszont változott a helyzet, valahogy lenyugodott és mindenben nagyon együttműködött. Mindenképp alaposan le akartam mozgatni. Előbb kötélen, körjátékban mozgattam és rendkívül készséges és nyugodt volt. Nyoma sem volt robbanékonyságnak, szép átmeneteket csinált. Arra gondoltam, hogy maradjunk bent és csináljuk akadály-pályát. Szlalomot készítettem és három rudat cikk-cakkban – ez utóbbin köröket lovagoltunk. Arippo hajléknyosága és összeszedettsége talán nem volt annyira kiemelkedő, mint máskor, de nagyon szépen és szívesen dolgozott.  Néhányszor meglovagoltuk a pályánkat és vágtát is csináltunk. Ezután ugróakadályt raktam le, mert úgy tűnt, hogy Arippo nagyon is jó formában van és nem is fizikailag kell foglalkoztatni, hanem inkább fejben. Ügetésben és vágtában is teljesítettük az akadályt (egészen lent volt), mindkét irányból. Arippo az építésnél, a fel- és leszállásoknál is igen együttműködő volt.

Út az erdőben a legelésig.

Így voltunk kb. egy órát a nagy pályán, és végül úgy döntöttem fejezzük be a találkozót egy erdei úttal és legeléssel a dombon. Így is lett. Arippora egy új helyen szálltam fel, egy keréknyomba állítottam. Szépen ment felfelé, de – bár ajánlottam neki – nem akart vágtát. Szerettem volna egy kört csinálni az erőben, ahogy szoktuk, de azt jelezte, hogy ő inkább kihagyná. Ezt el is fogadtam és egyből mentünk kifelé az erőből a domb felé, ügetésben. Itt is szépen, moderáltan ment. A dombon felfelé már lépett, ami azt jelentette, hogy már nincs akkora menőkedve, mint az elmúlt hetekben. A dombon nem jöttek elénk a kutyák a lovas telken, viszont egy másik telken két rackabunda volt kirakva száradásra – ez Aripponak nagyon nem tetszett. Itt szálltam le és lazítottam a hevederen, hogy érezze nem azért szálltam le mert kissé leblokkolt. Odavezettem legelni ahol a szőrök voltak és fél perc múlva már nem érdekelte. Illetve az egyik racka előkerült, de a magas fűben csak a háta látszott – ez sem tetszett igazán Aripponak. Sajnos a területet lekaszálták, viszont a kerítések mellett így is van bőven mit legelni. Arippo itt már nem legelt sokat, könnyű jelekre, vagy éppen anélkül követett, illetve ő maga ment a karámja felé. Valószínűleg szomjas lett. A két kapu között nyergeltem le, szépen, lassan ment ki és hempergett.

Lovaglási szándékkal…

Ma lovaglást terveztem, még ha rövidet is. Arra gondoltam, hogy egy kis pálya és utána erdő. Ahogy közeledtem Arippo nem reagált rám, ahogy szokott, és amikor beléptem a karámba nem jött felém – ez szokatlan volt. Amikor már a közelébe voltam, csak akkor indult meg felém, de láthatóan örült nekem és jött velem. Legelve jöttünk a lovarda felé, és már nem érzem rajta a korábbi túlfűtöttséget, nyugodtabban legel. Környezetét is mérsékeltebben nézegeti. Az időjárás akár nagyobb terepet is megengedett volna, viszont ahogy beértünk a lovardába hallottuk, hogy valami fémet vágnak. Hagytam, hogy Arippo megfigyelje, de túl sokáig hagytam eltávolodni tőlem a figyelmét, és amikor a gép újra beindult kicsit megijedt. Ez tanulságos volt. Most is úgy helyezkedett el, hogy a ház irányát lássa. Ezt már korábban megfigyeltem, hogy azért nem akar merőleges állni a kikötőre, mert akkor háttal van a kertnek és ez nyíltabb terület, mint ami oldalt van. Ahogy a hátsó lábát kértem nagyon nehezen adta fel, többször kellett próbálkoznom, merevnek is tűnt. Persze lehet, hogy a fémvágó hangja zavarta. De a lábfeladás és ahogyan engem várt arra figyelmeztetett, hogy itt lehet valami, ezért vizsgálni kezdtem a jobb hátsó lábát. Mozgattam a karámban, és pulzust és hőmérsékletet is néztem, de ez utóbbi teljesen zavaró volt, mert a fehér hátsó patája mindig hűvösebb, ha süt a nap, a másik láb – ami nem fehér – az meg melegebb. A pulzus jónak tűnt és végül nem találtam lényegi problémát, nem volt egyértelmű a helyzet, és arra hajlott a mérleg, hogy minden rendben van. De úgy döntöttem, hogy nem mozgatom, nem ülöm meg, nem kockáztatok semmit. Márcsak azért is, mert Arippo kitűnő egészsége miatt szinte nulla az egészségügyi tapasztalatom, tehát ha nem egyértelmű a helyzet jobb az óvatosság. Inkább kimentünk a domb felé, de csak a kanyarig mentünk, Arippo itt hosszasan és nyugodtan legelt, de a nagyobb pásztortáskát már kerüli, inkább a zsengébbeket keresi. A fűből is a rövidebb szálúakat keresi. A jobb szeme kicsit nedvedzik, talán a hosszabb szálú fű irritálja. Egészében véve viszont nagyon jól néz ki, nem látni a bordáit, ami nála megszokott. Most mégis szép vastag az oldala (második helyett a harmadik lyukba tudom tenni a hevedert…), háta is széles. Idén hamarabb összeszedte magát a tél után. Szép nyári szőre van, a hátgerince is egyenletes, a púp amit kezeltünk tavaly sehol sincs. A hangulata jó és a külleme is igen szép. Egy idő után maga indult a karámja felé. A végén amikor beengedtem a karámba lehetőséget adtam neki, hogy vágtasson. Meg is tette, de már nem annyira robbanékonyan, mint korábban – viszont nem úgy tűnt, mint akinek bármi baja lenne.

Osztály

Szombaton a lányokkal mentünk lovagolni, nekik osztályos félórájuk volt. Korábban mentünk és Arippot előkészítettük, legelhetett is, volt elég időnk. Közben kicsit elromlott a szép idő, felhők és szélrohamok jöttek, nem volt épp kedvező a lovaknak. Arippo jól ment osztályban, eléggé intenzív 30 percet lovagoltunk hosszabb ügetésben.

Nitro

Ketten

Ma ismét Aripponál jártam és lényegében ugyan azt csináltuk, mint múltkor. Most nem jött elém, hanem én mentem hozzá, de rögtön követett – ekkor nyerített is. Hagytam legelni, ahogy befelé jöttünk, kifejezetten a pásztortáskát keresi még mindig, van belőle bőven. Arippo teljesen szakértő a legelésben, ha sokáig figyelem nem csak tanulni lehet tőle, de szinte én is harapnék a fűből olyan jó étvággyal legel. Van, hogy direkt csak egyféle nővényt eszik, és van, hogy vegyesen szedi – teljesen egyértelmű a szándékossága. Legelés közben könnyű jelzésekre követett, sőt szokszor jelzés nélkül is. Bent patatisztítás és kefélés következett. Már majdnem vége a vedlésnek. Valamit szereltek hátul és Arippot zavarta a zaj. Általában véve erősen kifelé irányult a figyelme. Most is mozgattam földről és a vágtába ugrásai már sokkal moderáltabbak, voltak kifejezetten szépek is. Jó erővel, dinamikusan rótta a köröket. Ezután mentünk nyergelni, ahogy jött vele halkan nyerített nekem – lehet, hogy örült, mert azt gondolta máris megyünk ki… Mentem vele nyereg alatt is, de ebből már kevesebbet, mint múltkor, mert nem volt sok időnk. Inkább kimentünk az erdőbe és hasonlóan a múltkorihoz ismét különféle vágtaszakaszokat iktattunk be. Tempó most is volt, de már itt is sokkal rendezettebb volt minden. Végül gondolkodtam, hogy ne menjünk e még egy kört, de végül úgy döntöttem legyen inkább elég idő a legelésre is. Felmentünk a dombra – ezúttal lépésben – és le is szálltam. Válogatva legelt, de ő határozta meg hol és meddig. Közben lényegében magától ment visszafelé a karámja irányába. A legelésén látszott, hogy nem volt teljesen nyugodt. Kb. 10 másodperc legelés után mindig felnézett és valami távoli hang vagy mozgás irányába nézett. Sokszor nem tudtam mit néz. A figyelme még mindig távoli dolgokra fókuszált. Több év tapasztalata alapján mondhatom, hogy ilyenkor nincs jó hangulata. Lényegében három állapota lehetséges: van hogy teljesen befelé figyel ilyenkor könnyű bodywork-özni vele, van olyan, amikor egyértelműen rám figyel, én vagyok a fókuszában – ez az ideális – és van hogy nagyon messzi dolgokra fókuszál. Ez utóbbi a legkevésbé jó állapot, ilyenkor a legelése sem nyugodt. Például messze tőlünk valahol kutyák ugattak mögöttünk, erre hosszan hátranézett. A karámjánál nyergeltem le , itt fejeztük be és beengedtem. Vágtával ment ki.

Portré

A két karám között új elválasztót csináltak, Azok a lovak, akik eddig kijárkáltak most meglepve állnak a kerítésnél…

Végre…

Sajnos az elmúlt hetekben összeadódtak a dolgok: betegség, időhiány – pont az évnek abban a hónapjában amikor a lónak a legnagyobb szüksége van arra, hogy feladatokat kapjon. Nem emlékszem rá, hogy valaha volt ennyire zilált áprilisom lovazási szempontból. Ma nyílt lehetőségem tematikusabban foglalkozni Arippoval. Hagytam legelni, amíg a lovarda felé jöttünk, kifejezetten keresi a pásztortáskát. Pár napja még nem érdekelte. Tisztítás után mozgattam földről mindenféle módon. Körjátékon a vágtába ugrásnál eléggé dobálta magát, de lassan sikerült elérni, hogy szebb átmenetet csináljon. A szomszédban fűkaszáltak egyszerre két géppel, nagy volt a zaj. Arippot zavarta és nem hallotta miket mondok neki, így egyértelműen kiderülhetett most, hogy érti és követni is tudja, amiket mondok neki. A végén felültem, de előtte készítettem egy szlalomot és leraktam négy rudat 12-3-6-9 óra szerint. Meglepő módon ezek a feladatok sokkal kevésbé érdekelték Arippot, mint máskor. Nem kötötték le annyira a figyelmét, inkább menni akart. Ki is mentünk, de némi gondolkodás után nem sík, nyílt terepre, hanem erdőbe. Ez jó döntés volt, mert Arippo erős vágtákat ment a hegyi utakon, akár emelkedőn is, olyan szakaszokon, ahol máskor inkább csak lépked. Több kört is mentünk, de kutyás csapat okozott némi dilemmát az útvonal megválasztásakor. Összesen hét apró kutya volt, akik szembe jöttek és és erősen ugattak, de féltek a lótól. Arippot nem izgatta a dolog, viszont olyan keskeny volt az út, hogy nem lehetett mellettük elmenni, ezért a magasabb aljnövényzetben álltunk meg, ahova a kutyák már nem tudtak bejönni. Végül elmentek és a további vágták egyre rendezettebbek lettek. Végül a domboldalra mentünk legelni. Arippo ide is vágtában ment fel, meglepően magabiztosan és nagy tempóban haladt felfelé a hepehupás úton. Itt, a domboldalon legeltettem a dús fűből. Rendkívül jó étvággyal eszik, kövér is, nem lehet ennyire hevedert húzni, mint ősszel. Könnyű jelzésekkel jött velem a karámjához, ahol lenyergeltem, Vágtában ment ki a legelőre.

Menőkedv

04.27. Még mindig semmi. Vagyis nem tudtam Arippoval foglalkozni. A vedlése is tart még és menőkedve nagy. Ezzel együtt most sem hagyja el a karámját, pedig a lovak szerteszét vannak, mindenki mindenhol legel, de Arippo megvár és csak velem jön a kedvenc helyeire. A fű rendkívül dús, illatos. Napos idő van, de a levegő hideg, mert még érezni az elvonult hidegfrontot.

Lovazás nélkül

04.19. Ma bent foglalkoztam vele földről. A földi rész volt a leghosszabb, utána felültem, de csak röviden. Végül a lábait nyújtottam – ez is elég jól sikerült.

04.08. Viszonylag sok idő telt el lovazás nélkül, mert az elmúlt napokban beteg voltam. Megnézni sem tudtam, és ma is csak annyit csináltam, hogy a két karámkapu között megkentem a patáit, mert nem akartam, hogy gond legyen az esős, nedves idő miatt. Jókor kentem be. A vedlésnek még nincs vége, mozgásigénye viszont nagy. Egyénként nyerítve köszöntött és nyugodtan állt, amíg a patáival foglalkoztam, sőt háromszor ásított is. Nem győzök csodálkozni Arippon. Pontosan tudja hol található jó fű, de soha nem hagyja el a karámját, pedig a karámtársai folyamatosan ezt teszik. Mindig meg vár, akár több napot is , és csak velem jön ki a kedvenc helyeire.

Pillanatok

04.13. Ma legeltettem az üres telken. Arippo nagyon örült nekem, még akkor is nyerített, amikor már mellette mentem. Érdekes, hogy a többi ló, akik ki-kiszökdösnek eléggé lelegelték itt a füvet. Arippo már részben levedlett, de mozgásigénye még nagy – sajnos most ezzel nem tudtunk foglalkozni. Nagy lendülettel eszik, falánkabbak tűnik, mint egy-két hete. Egy óra legelést követően könnyű jelzésekre reagálva követett engem visszafelé.

04.11. Ma délelőtt szép volt az idő, de nem tudtam menni. Késő délutánra terveztem egy legeltetést, de esni kezdett, így csak az útról láttam Arippot. Ha lassítok felnéz, ismeri az autót.

All in one

Ma reggel sikerült egy hosszabb látogatás keretében eléggé sokféle dolgot csinálnunk. Legelészve jöttünk be, ahol tisztítás következett – Arippo már nagyon vedlik, de az idő hideg, kb 3 fok volt. A szépen boronált, friss pályán mindenképp mozgatni akartam előbb Arippot, mert ilyenkor a legnagyobb a mozgásigénye egész évben. Először együtt mozogtunk, utána hosszú kötélen körjátékot csináltunk – egyfajta futószárazást. Arippo jól reagált a jelzéseimre, bár a vágtába ugrása kissé heves volt. Igyekeztem a jármódokat változatosan megválasztani felfelé és lefelé is. Miután ez mindkét kézre megtörtént – közben egyszer pihenésként trágyát takarítottunk – nyergelni kezdtem, ezt is kis mozgatásokkal.

A pályám nyeregben

Ezután indítottam a mérést (ezúttal remekül mért) és felszálltam. Arippo jó ütemben, ruganyosan mozgott ügetésben, szép íveket lehetett vele lovagolni. Nem akartam vágtát, csak ha ő ajánlja. Kicsit babráltam a kanyar előtt a szárakat és reagált is rá, szépen beugrott. A végén a helyben maradás nem volt igazán rendben, de tavasszal ez is belefér. Közben elkezdett esni az eső. Elindultunk az erdőbe, de nem akartam sokat nyereg alatt dolgoztatni Arippot, így a végcél a legelés volt a dombon. Felültem, (0) és az erdőben útvonalvariációkat mentünk, az első elágazásnál ő választott (1). Arippo dinamikusan, szuszogva ment az emelkedős úton ügetésben is. A kerülő úton vágtát is mentünk – ez a legalkalmasabb erre. Elmentünk a házakig többnyire ügetésben. (Az ügetésbe így indul: Arippo egy kettyintésre hátrafordítja a jobb fülét, a másodikra a balt és üget). Többfelől ugattak a kutyák, nem lehetett tudni a visszaverődés miatt hol sétáltatnak, de végül nem láttunk kutyásokat. A Golgotán új képek vannak (3), legközelebb lefényképezzük. Valószínűleg egy lovas társunk levágott pár ágat a házak felé vezető úton, ezért jól lovagolható lett, akár vágtában is. Az eső esett, de a talaj nem lett csúszós, de a lejtőn nem ügettünk. Meg akartam mutatni Aripponak azt is hogy nem feltétlenül megyünk mindig a hegy irányában (mint az elmúlt két alkalommal) ha erre jövünk. Még mindig jó iramban érkeztünk ki az erőből. Arippo gond nélkül ment fel a dombra – ahol múltkor vágtatott (4) – de most lépésben. Egy vaddisznótúráson gond nélkül átment. Fent a lovaktól és a kutyáktól nem ijedt meg, bár volt egy pillanat amikor összerezzent. A tömör kapuhoz érve  az egyik kutya hajtani kezdte az egyik frízt. Itt már leszálltam és legeltettem (5).

Érdekes, hogy Arippo minimális felszólításra jött velem, amikor kértem. Itt már nő az a lucerna-féleség amit szeret, hagytam enni. A karámjánál nyergeltem le. És meglett a kötőfék is. A másik lovon van, aki átjárkál a másik karámba. Levettem róla mielőtt hazamentem. Egy órát mentünk nyeregben, Aripponak belefért volna több is, de mivel rég mentem (legutóbb márc.22-én a hegy felé) nem akartam hirtelen terhelni. A földi mozgatással együtt bő 4 km-t mentünk. Így, hogy naponta edzek otthon nem éreztem semmilyen fáradságot a lovaglástól, pedig mostanában nem sikerült rendszeresen felülnöm. Az erdőbe még mindig messze ellátni.