Május 21 – A lányokkal osztályt lovagoltunk. Ügyesen segítettek patát kenni. Még ezt megelőzően kentem én is egyedül Arippo patáit a két karámkapu között – nagyon együttműködő volt.
Május 22 – Ma volt a körmölés, jól ment. A kovács nagyon dicsérte Arippot minden tekintetben. Csak nem harminc fok van – úgy tűnik most már nyár van.
Körmölés után
Szombaton a lányokkal mentünk lovagolni, nekik osztályos félórájuk volt. Korábban mentünk és Arippot előkészítettük, legelhetett is, volt elég időnk. Közben kicsit elromlott a szép idő, felhők és szélrohamok jöttek, nem volt épp kedvező a lovaknak. Arippo jól ment osztályban, eléggé intenzív 30 percet lovagoltunk hosszabb ügetésben.
Ketten
Ma ismét Aripponál jártam és lényegében ugyan azt csináltuk, mint múltkor. Most nem jött elém, hanem én mentem hozzá, de rögtön követett – ekkor nyerített is. Hagytam legelni, ahogy befelé jöttünk, kifejezetten a pásztortáskát keresi még mindig, van belőle bőven. Arippo teljesen szakértő a legelésben, ha sokáig figyelem nem csak tanulni lehet tőle, de szinte én is harapnék a fűből olyan jó étvággyal legel. Van, hogy direkt csak egyféle nővényt eszik, és van, hogy vegyesen szedi – teljesen egyértelmű a szándékossága. Legelés közben könnyű jelzésekre követett, sőt szokszor jelzés nélkül is. Bent patatisztítás és kefélés következett. Már majdnem vége a vedlésnek. Valamit szereltek hátul és Arippot zavarta a zaj. Általában véve erősen kifelé irányult a figyelme. Most is mozgattam földről és a vágtába ugrásai már sokkal moderáltabbak, voltak kifejezetten szépek is. Jó erővel, dinamikusan rótta a köröket. Ezután mentünk nyergelni, ahogy jött vele halkan nyerített nekem – lehet, hogy örült, mert azt gondolta máris megyünk ki… Mentem vele nyereg alatt is, de ebből már kevesebbet, mint múltkor, mert nem volt sok időnk. Inkább kimentünk az erdőbe és hasonlóan a múltkorihoz ismét különféle vágtaszakaszokat iktattunk be. Tempó most is volt, de már itt is sokkal rendezettebb volt minden. Végül gondolkodtam, hogy ne menjünk e még egy kört, de végül úgy döntöttem legyen inkább elég idő a legelésre is. Felmentünk a dombra – ezúttal lépésben – és le is szálltam. Válogatva legelt, de ő határozta meg hol és meddig. Közben lényegében magától ment visszafelé a karámja irányába. A legelésén látszott, hogy nem volt teljesen nyugodt. Kb. 10 másodperc legelés után mindig felnézett és valami távoli hang vagy mozgás irányába nézett. Sokszor nem tudtam mit néz. A figyelme még mindig távoli dolgokra fókuszált. Több év tapasztalata alapján mondhatom, hogy ilyenkor nincs jó hangulata. Lényegében három állapota lehetséges: van hogy teljesen befelé figyel ilyenkor könnyű bodywork-özni vele, van olyan, amikor egyértelműen rám figyel, én vagyok a fókuszában – ez az ideális – és van hogy nagyon messzi dolgokra fókuszál. Ez utóbbi a legkevésbé jó állapot, ilyenkor a legelése sem nyugodt. Például messze tőlünk valahol kutyák ugattak mögöttünk, erre hosszan hátranézett. A karámjánál nyergeltem le , itt fejeztük be és beengedtem. Vágtával ment ki.
Portré
A két karám között új elválasztót csináltak, Azok a lovak, akik eddig kijárkáltak most meglepve állnak a kerítésnél…
Sajnos az elmúlt hetekben összeadódtak a dolgok: betegség, időhiány – pont az évnek abban a hónapjában amikor a lónak a legnagyobb szüksége van arra, hogy feladatokat kapjon. Nem emlékszem rá, hogy valaha volt ennyire zilált áprilisom lovazási szempontból. Ma nyílt lehetőségem tematikusabban foglalkozni Arippoval. Hagytam legelni, amíg a lovarda felé jöttünk, kifejezetten keresi a pásztortáskát. Pár napja még nem érdekelte. Tisztítás után mozgattam földről mindenféle módon. Körjátékon a vágtába ugrásnál eléggé dobálta magát, de lassan sikerült elérni, hogy szebb átmenetet csináljon. A szomszédban fűkaszáltak egyszerre két géppel, nagy volt a zaj. Arippot zavarta és nem hallotta miket mondok neki, így egyértelműen kiderülhetett most, hogy érti és követni is tudja, amiket mondok neki. A végén felültem, de előtte készítettem egy szlalomot és leraktam négy rudat 12-3-6-9 óra szerint. Meglepő módon ezek a feladatok sokkal kevésbé érdekelték Arippot, mint máskor. Nem kötötték le annyira a figyelmét, inkább menni akart. Ki is mentünk, de némi gondolkodás után nem sík, nyílt terepre, hanem erdőbe. Ez jó döntés volt, mert Arippo erős vágtákat ment a hegyi utakon, akár emelkedőn is, olyan szakaszokon, ahol máskor inkább csak lépked. Több kört is mentünk, de kutyás csapat okozott némi dilemmát az útvonal megválasztásakor. Összesen hét apró kutya volt, akik szembe jöttek és és erősen ugattak, de féltek a lótól. Arippot nem izgatta a dolog, viszont olyan keskeny volt az út, hogy nem lehetett mellettük elmenni, ezért a magasabb aljnövényzetben álltunk meg, ahova a kutyák már nem tudtak bejönni. Végül elmentek és a további vágták egyre rendezettebbek lettek. Végül a domboldalra mentünk legelni. Arippo ide is vágtában ment fel, meglepően magabiztosan és nagy tempóban haladt felfelé a hepehupás úton. Itt, a domboldalon legeltettem a dús fűből. Rendkívül jó étvággyal eszik, kövér is, nem lehet ennyire hevedert húzni, mint ősszel. Könnyű jelzésekkel jött velem a karámjához, ahol lenyergeltem, Vágtában ment ki a legelőre.
Ma reggel sikerült egy hosszabb látogatás keretében eléggé sokféle dolgot csinálnunk. Legelészve jöttünk be, ahol tisztítás következett – Arippo már nagyon vedlik, de az idő hideg, kb 3 fok volt. A szépen boronált, friss pályán mindenképp mozgatni akartam előbb Arippot, mert ilyenkor a legnagyobb a mozgásigénye egész évben. Először együtt mozogtunk, utána hosszú kötélen körjátékot csináltunk – egyfajta futószárazást. Arippo jól reagált a jelzéseimre, bár a vágtába ugrása kissé heves volt. Igyekeztem a jármódokat változatosan megválasztani felfelé és lefelé is. Miután ez mindkét kézre megtörtént – közben egyszer pihenésként trágyát takarítottunk – nyergelni kezdtem, ezt is kis mozgatásokkal.
A pályám nyeregben
Ezután indítottam a mérést (ezúttal remekül mért) és felszálltam. Arippo jó ütemben, ruganyosan mozgott ügetésben, szép íveket lehetett vele lovagolni. Nem akartam vágtát, csak ha ő ajánlja. Kicsit babráltam a kanyar előtt a szárakat és reagált is rá, szépen beugrott. A végén a helyben maradás nem volt igazán rendben, de tavasszal ez is belefér. Közben elkezdett esni az eső. Elindultunk az erdőbe, de nem akartam sokat nyereg alatt dolgoztatni Arippot, így a végcél a legelés volt a dombon. Felültem, (0) és az erdőben útvonalvariációkat mentünk, az első elágazásnál ő választott (1). Arippo dinamikusan, szuszogva ment az emelkedős úton ügetésben is. A kerülő úton vágtát is mentünk – ez a legalkalmasabb erre. Elmentünk a házakig többnyire ügetésben. (Az ügetésbe így indul: Arippo egy kettyintésre hátrafordítja a jobb fülét, a másodikra a balt és üget). Többfelől ugattak a kutyák, nem lehetett tudni a visszaverődés miatt hol sétáltatnak, de végül nem láttunk kutyásokat. A Golgotán új képek vannak (3), legközelebb lefényképezzük. Valószínűleg egy lovas társunk levágott pár ágat a házak felé vezető úton, ezért jól lovagolható lett, akár vágtában is. Az eső esett, de a talaj nem lett csúszós, de a lejtőn nem ügettünk. Meg akartam mutatni Aripponak azt is hogy nem feltétlenül megyünk mindig a hegy irányában (mint az elmúlt két alkalommal) ha erre jövünk. Még mindig jó iramban érkeztünk ki az erőből. Arippo gond nélkül ment fel a dombra – ahol múltkor vágtatott (4) – de most lépésben. Egy vaddisznótúráson gond nélkül átment. Fent a lovaktól és a kutyáktól nem ijedt meg, bár volt egy pillanat amikor összerezzent. A tömör kapuhoz érve az egyik kutya hajtani kezdte az egyik frízt. Itt már leszálltam és legeltettem (5).
Érdekes, hogy Arippo minimális felszólításra jött velem, amikor kértem. Itt már nő az a lucerna-féleség amit szeret, hagytam enni. A karámjánál nyergeltem le. És meglett a kötőfék is. A másik lovon van, aki átjárkál a másik karámba. Levettem róla mielőtt hazamentem. Egy órát mentünk nyeregben, Aripponak belefért volna több is, de mivel rég mentem (legutóbb márc.22-én a hegy felé) nem akartam hirtelen terhelni. A földi mozgatással együtt bő 4 km-t mentünk. Így, hogy naponta edzek otthon nem éreztem semmilyen fáradságot a lovaglástól, pedig mostanában nem sikerült rendszeresen felülnöm. Az erdőbe még mindig messze ellátni.
Bevittem Arippot mozgatni egy kicsit, előtte tisztítottam, mert nagy még a szőre. Okkal mert jön vissza a hideg… De már vedlik is, és mindenféle tavaszi-jellegű viselkedést produkál. Szabad foglalkozásban elment és ki is ment volna, ha nincs zárva a pálya. Nem csatlakozott, így elküldtem és kb. 2 kör után már odajött hozzám. Ezután hosszú kötélen küldtem körre. Energikusan vágtázott, kissé fegyelmezetlen is volt, de ilyenkor tavasszal ez belefér. Mindkét kézre megcsináltuk, hogy nyugodt ügetésből menjen át vágtába. De nem akartunk ezzel túl sokat foglalkozni, amikor rendbe lett mentünk is ki az üres telekre. Szép zöld minden.
márc.9 Süt a nap és esik egyszerre – egyébként szép idő lenne a szeles idő ellenére. Terveztünk egy kisebb terepet, de ez most nem jött össze..
márc.8 Gyerekekkel munka után mentünk ki, kicsit mozgattuk, legeltettük Arippot kb egy órán át.
márc. 6 Pályán mozogtunk, alaposan átmozgattam földről körjátékban külön ügyelve a vágtába ugrásra. Eleinte eléggé dobálta magát, de pár kísérlet után javult. Meg lehet érteni, mert hónapok óta nem vágtáztattam. Az idő szép, de újra hideg van, éjjel nulla. Nyergelés után kb 40 percet mentem vele a pályán az ideális állapotú pályán. Saját nyomainkat használva (láthatatlan pálya), mint útvonalat és feladatot. Én még nem éreztem magamat késznek a vágtára. A lábait lazítottam a végén.Terveztük, hogy kimegyünk az erdőbe is egy körre, de inkább elengedtem és végül a domboldalon legeltettem egy órát. A végére eléggé hideg lett.
feb. 26-27-28. Huszonhatodikán a lányok mentek Arippoval ügyességi versenyen, elég jól sikerült. A két következő nap csak almát evett, mást nem csináltunk.
Ma hosszabb foglalkozás volt, előtte almaevéssel. Bent, a nagy karámban hosszú kötélen mozgattam, hogy legyen olyan körjáték, hogy vágtázik is. Szabad körjáték nem volt, és nem is kértem tőle olyan tiszta végrehajtásokat, mint általában. Bemelegítés után nyeregbe szálltam és Arippo szépen, agilisen ment, volt kedve. Négy rudat tettem le, amit lóhere-formában használtunk, illetve le és felvettem a pálcát apálya különféle pontjain – ezzel előkészítve a vasárnapi ügyességi versenyt a gyerekeknek. Szépe napos idő volt eleinte, de sajnos elment a nap. Kb. 30 percet voltam nyeregben, de ügyeltem rá, hogy Arippo ne izzadjon meg – ez sikerült is. Viszonylag rövidebb szakaszokat ügettünk és közte többet léptünk. Arippo sokat rágott la foglalkozás közben és a végén rengeteget ásított. Ezt jó jelnek vettem.
Ma is volt alma, most mindig ezzel kezdünk. Könnyen jöttünk be a lovardába, mert Arippo nem akart különösebben legelni. Bent mozgattam, körjáték volt, (szabad munka még nem) és 15 percre felültem, hogy fokozatosan visszahozzam a lovaglási készségünket – jól sikerült, de nem akartam sokat menni, mert a téli szőrében melege van.