Tegnap a nagyobbik lányom kérte, hogy menjünk ki Arippo-hoz. Jó idő volt, de mivel sokan voltak, a fedfelesben ült fel szőrén, részben ő irányította a lovat, aki el is fogadta a segítségeit. Nyilván érzékeli, hogy tudatosabban lovagol a lovasa, aki már nyár óta hetente lovagol iskolalovakon.

Másnap már sokkal rosszabb idő volt, egész éjjel esett. Csak én mentem ki és a pálya nem igazán volt használható. Rövid bemelegítést követően – ami főleg a nyergeléshez kapcsolódott – kimentünk és a főút irányába indultunk. Itt volt egy hosszú szakasz – a tehenek útja, ami három párhuzamos ösvénye –  ahol egyáltalán nem volt csúszós az út és Arippo vágtát mehetett. Rögtön érezte, hogy jó a talaj és erőset ment az enyhén emelkedő úton. Útközben láttuk messziről a tehenes embert a kutyáival. A főútnál leszálltam és hosszabban legeltettem, és teljese kört tettem a kavicsos út felé. Itt megint találkoztam a tehenes emberrel, kiderült, hogy a teheneit keresi… Se előtte, sem utána nem láttam a teheneket, nem tudom meglettek e . Kört leírva térünk vissza az útra amin jöttünk és itt megint legeltünk. Ugyan azon az úton tértünk haza, ahogy jöttünk, itt már csak ügetés volt.

Útvonal

Tegnap este felé voltam Arippo-nál, de csak legeltettem. Sajnos még csak egyszer láttam, hogy a többiekkel eszik a takarmányból, de ha kihozom, nem esik neki a fűnek és nem vesztett súlyt. Nyerítve fogad és jön elém…

Ma – azaz szombaton – nagyobb utat terveztünk, de még sem volt ennyi időnk, mint kellett volna. Az elmúlt napok esői után a pálya és a talaj sokat javult, jobb volt, mint vártam – de hosszú távon itt a gumicsizma rendszeres cucc lesz.. Lovagolhattunk volna a nagy pályán is – szépen fel volt boronálva – de nem akartam összedúrni, így inkább a fedelesben voltunk. Előbb földről dolgoztunk néhány egyszerűbb dolgot, közben egyszer megijedt, mert valaki beköszönt nekünk – erre figyelni kell, a fedeles még nem teljesen megszokott neki. Nyeregből is dolgoztunk két V (90°) alakban letett gerendán, de a hely lehetett volna nagyobb is, ez a gyakorlat a nagy pályán jobb lehet.

Ez után mentünk ki: a szokott úton a hídig. Megtudtuk, hogy a teheneket csak nyár végén hozza ki a gazda, hogy lelegeltesse a maradék lucernát. Ma is ez történt és a tehenek pont a hídnál voltak – várni kellett míg eltávolodtak. Kihasználtam, hogy Arippo úgy sem akar majd a tehenek felé mozogni – tehát a múltkori úton – és az aszfaltos úttal párhuzamosan elmentünk az átjáróig. Itt leszálltam és végigvezettem eléggé sietve a rét bejáratáig. Innentől nyeregben mentem, de a bekerített teleknél annyira kicsi a hely, hogy újra le kellett szállnom… Ezután már nyeregben mentem. A fű negyon magas és nem látni a talajt, bár egyenletesnek tűnik, de vágtázni nem akartunk még itt. Próbáltunk ösvényeket keresni és azon haladni.  Arippo-nak nagyon tetszett a rét, később külön kérnem kellett, hogy induljunk haza, megértette. Mivel kevés volt az idő csak a kanyarig mentünk, itt visszafordultunk és ugyan így jöttünk vissza. Sokat legelt, és ide el kell még jönnünk többet és hosszabban… Megvalósult az álom: bejutottunk a nagy rétre, amiről már két éve azt gondoltam, hogy tetszik majd neki.  A lovas alkalmazásom már egyáltalán nem mér, de a futó is leállt, tehát megint nincs mérés… de kb. 5-6 km-t mentünk mindennel együtt.

Ma sor került az első nagyobb terepre, előtte volt földi és nyereg alatti bemelegítés is. Arippo nem volt friss, talán érezte a közelgő hidegfrontot, esőt – ezért is mentem ma. Lassan lustán mozgott. A fa hídig vezettem, csak előtte indítottam el a mérést, ami a futó alkalmazás volt, mert a lovas nem működik.

A híd után is vezettem az ismeretlen terep miatt és helyenként az út sem volt túl jó. Elmentünk a másik hídig és onnan a kavicsos úton az első keresztútig. Mindezt azért, hogy a kutyás házat elkerüljük. Itt ültem fel (kb. az „1km”-nél) és több ügetős szakasszal jutottunk el a főútig. Terepen már élénk és figyelmes volt, normál menőkeddvel. Lényegében az út végig emelkedett, de a talaj sokkal jobb, mint máshol. Itt nem tettünk teljes kört, azaz hurkot, mert nem volt ennyi idő, hanem visszafordultunk és ugyan azon az úton jöttünk vissza. Egyetlen zavar volt, amikor az egyik kertben három kutya ugtni kezdett, illetve nem volt egyértelmű – nekem se! – van e kerítés, mert annyira vékony drótból vot. De elfogadva a segítségem és tovább mentünk. Egészében Arippo nagyon engedelmesen jött, útközben többször is megkóstolta a füvet – ez a felderítés lényege. Visszafelé is ügetésekkel jöttünk, de nem mentünk át a másik oldalra (ahogyan jöttünk), hanem eltávolodtunk a házaktól és megcéloztuk a hidat. Nem voltak kint a tehenek, így átvághattunk a legelőjükön és a híd előtt leszálltam. Ha nincsenek kint felesleges kerülni a kavicsos úton. Láttunk két lovat is messziről, akik az egyik kertben élnek. A hídtól vezettem hazáig, útközben bökdöste a kezemet, karomat –  lehet, hogy tetszett neki a kiruccanás. Teljesen megbízhatóan ment egy olyan tájon, amit most látott életében először – nagyon megdicsértem. A híd után állítottam  le a mérést, így mindennel együtt kb 6 km-t mentünk, ami több a régi lovardai tevékenységünkhöz képest. Heti szinten mindenképpen. Sajnos azt nem látom, hogy együtt enne a többiekkel, viszont nem vesztett súlyt, jól néz ki.

-Még megcsinálhatjuk a hurkot a főútnál, tehát részben más úton jöhetünk vissza.
-Ha a híd után balra mennénk a főúton átvágva a nagy rétre jutnánk.