Ma sem lehetett szó semmilyen terepről, mindkét külső pálya használhatatlan, gumicsizma kötelező. Csak a fedeles jöhetett szóba, de ott kellemes volt a talaj és a idő is, sőt szabad is volt teljesen. Nyergelésről – hiába hoztam nyerget – szó sem lehetett, inkább adtam neki takarót, abban mozogtunk, hogy száradjon.. Sajnos ma nem találtuk a fonalat, már az elején láttam, hogy Arippo behúzza az alsó állkapcsát – ez mindig azt jelenti, hogy nem igazán használható azon a napon. Mégis sikerült felkeltenem a kedvét, mert olyan pályát építettem, mint múltkor. Legyező alakban 3 rúdon kellett áthaladni, illetve ezeken mentünk át különféle variációkban, szabadon is. Viszont amikor nagyobb szabadságot adtam neki sajnos kilépett és elsétált a fedelesből…  Igaz, közben a lovász karbantartást végzett a fedelesben, lapátolt. Tehát hiába kerestem az a kreatív együttműködést, amit már múltkor nem először találtunk meg együtt. Csináltunk – továbbra is földről – belső állítást – ezt szépen adta. Ezután átalakítottam a pályát, az egyik rudat lecseréltem ugrásra (nagyon alacsony, átlépős állítással), a másik rudat megkettőztem. Ezektől a feladatoktól most is felélénkült, bár alig tudta tisztán kivitelezni és nem engedtem már szabadon.

A pálya változatai

Befejezésként ki akartam vinni az üres telekre legelni. Szabadon engedtem, hogy biztos követni fog, ahogy múltkor, de túl korán engedtem el és azonnal a kedvenc helyre indult fel a dombra. Mivel ügetést kértem tőle ügetéssel ment. Nem próbáltam meg utolérni, tudtam, hogy ott lesz – legalább tudom hol keressem a lovam, ha nincs meg… (Ez a hátránya és előnye a „kedvenc” helyeknek). Ott is volt és itt vettem vezetőszárra. Sajnos ez így most nagyon nem jól jött ki, nem lehetek benne biztos mit lép legközelebb, tehát jobb nem elengedni mostanában (?). Nem jól mértem fel milyen napja van, a mai azon kevés esetek egyike, amikor egyértelműen nem volt formában. 2,8 km-t tettünk meg együtt. Egyébként plusz egy ló van a karámban, egy új fekete.