Mára csak benti foglalkozást terveztem, végig szabad volt a pálya, nem volt senki. Meleg front közeledett és Arippo olyan lassan mozogott, mint talán még soha. Nagyon nehéz volt rávennem pontosabb kivitelezésekre és lendületre is, azt a menőkedvet nem láttam benne, ami a megérkezésünk utána időszakban megvolt. Ha lassan is, de azért alakult valami. Hagytam neki szabad munkát és jobb kézre gyönyörűen ment is kört minden jármódban. Ugyan ez bal kézen már nem működött ennyire. Bal kézre a vágtát ezért együtt csináltuk. A négy rudat raktam le, mint néhány hete, és kb ugyan azt csináltuk, mint akkor – íveket lovagoltunk. Ez jól ment, de a belső állításánál régebben sokkal könnyebb kézre csinálta ezeket a gyakorlatokat. A vágtába ugratás zavaros volt (elsősorban miattam), többször meg kellett ismételni. Az egyik rudat is belevettük a vágtába és miután egyenesen áthaladtunk rajta meg kellett állnia. Az „egy” előrelépés és „egy” hátra viszont nagyon finoman működött, és sikerült a testsúly hátrahelyezése is álló helyzetben. A végére azért mégis eljutottunk valahová.