Címke: terep

Beteljesült álom

Közzétéve Szerző:

Ma az Állatok Világnapja van, de Arippo-ra már rég nem úgy tekintek, mint állatra, hanem mint élőlényre. (Maga a megkülönböztetés is sértő). Arippo már számos alkalommal jelét adta annak, hogy ugyan úgy érez, gondolkodik, mint én, vagy bármilyen más ember. Tehát nem tartjuk az „állatok világnapját”.

Útvonalunk

Helyette kimentünk a rétre, mint legutóbb. De előbb kicsit bemelegítettünk a pályán, nem kértem semmi bonyolultak, vagy pontos kivitekezeseket – ezt majd akkor, ha már nehezebb terepre menni. (Holnap után elromik az idő…). Nyújtotta az első lábait, és földről és nyeregből is volt vágta. A beugratás nem volt pontos… Kimentünk a szokott úton a karámok között a fa hídig, megint itt voltak a tehenek, de mégis átkeltünk. Felszálltam és sietve távolodtunk tőlük.  A szokott helyen leszálltam és átmentünk az aszfaltos útra, ügetésben vezettem a biztonságos részig. Figyelni kellett mert jártak a tartálykocsik és tempót mennek. Itt már a rét oldalán voltunk, csak a bekerített teleknél szálltam le. Utána nyeregben mentünk végig, vagyis távolabb, mint múltkor. Itt megtaláltuk az átjáró utat, ami a műholdképen is látszik. (Az egyik legnagyobb probléma itt, hogy a terület képei elavultak, még az aszfaltos út sincs rajta). Nem mentünk tovább, hanem kb 45 percig legeltettem, úgy ahogy régóta elképzeltem. Ezután, azaz 12-kor indultunk vissza. Itt már többet ügettünk, sőt vágta is volt, de Arippo, vagy túl sokat evett, vagy nem látta elég jól hova lép, de nem akart hosszan vágtatni. Kicsit biztatni kellett, mikor hazafelé vettük az irányt, de a kritikus helyen hagytam legelni. Utána bekerített telek, lóról le és fel, vissza a műúthoz. Itt leszálltam, de egy rövid szakasz után láttam, hogy a másik oldalon nem mély az árok, tehát átvittem rajta. Így alig kell az úton menni. Itt újból lóra és mentünk hazafelé, ügetésben a hídig.

Felderítés – 2

Közzétéve Szerző:

Tegnap este felé voltam Arippo-nál, de csak legeltettem. Sajnos még csak egyszer láttam, hogy a többiekkel eszik a takarmányból, de ha kihozom, nem esik neki a fűnek és nem vesztett súlyt. Nyerítve fogad és jön elém…

Ma – azaz szombaton – nagyobb utat terveztünk, de még sem volt ennyi időnk, mint kellett volna. Az elmúlt napok esői után a pálya és a talaj sokat javult, jobb volt, mint vártam – de hosszú távon itt a gumicsizma rendszeres cucc lesz.. Lovagolhattunk volna a nagy pályán is – szépen fel volt boronálva – de nem akartam összedúrni, így inkább a fedelesben voltunk. Előbb földről dolgoztunk néhány egyszerűbb dolgot, közben egyszer megijedt, mert valaki beköszönt nekünk – erre figyelni kell, a fedeles még nem teljesen megszokott neki. Nyeregből is dolgoztunk két V (90°) alakban letett gerendán, de a hely lehetett volna nagyobb is, ez a gyakorlat a nagy pályán jobb lehet.

Ez után mentünk ki: a szokott úton a hídig. Megtudtuk, hogy a teheneket csak nyár végén hozza ki a gazda, hogy lelegeltesse a maradék lucernát. Ma is ez történt és a tehenek pont a hídnál voltak – várni kellett míg eltávolodtak. Kihasználtam, hogy Arippo úgy sem akar majd a tehenek felé mozogni – tehát a múltkori úton – és az aszfaltos úttal párhuzamosan elmentünk az átjáróig. Itt leszálltam és végigvezettem eléggé sietve a rét bejáratáig. Innentől nyeregben mentem, de a bekerített teleknél annyira kicsi a hely, hogy újra le kellett szállnom… Ezután már nyeregben mentem. A fű negyon magas és nem látni a talajt, bár egyenletesnek tűnik, de vágtázni nem akartunk még itt. Próbáltunk ösvényeket keresni és azon haladni.  Arippo-nak nagyon tetszett a rét, később külön kérnem kellett, hogy induljunk haza, megértette. Mivel kevés volt az idő csak a kanyarig mentünk, itt visszafordultunk és ugyan így jöttünk vissza. Sokat legelt, és ide el kell még jönnünk többet és hosszabban… Megvalósult az álom: bejutottunk a nagy rétre, amiről már két éve azt gondoltam, hogy tetszik majd neki.  A lovas alkalmazásom már egyáltalán nem mér, de a futó is leállt, tehát megint nincs mérés… de kb. 5-6 km-t mentünk mindennel együtt.

Felderítés – 1

Közzétéve Szerző:

Ma sor került az első nagyobb terepre, előtte volt földi és nyereg alatti bemelegítés is. Arippo nem volt friss, talán érezte a közelgő hidegfrontot, esőt – ezért is mentem ma. Lassan lustán mozgott. A fa hídig vezettem, csak előtte indítottam el a mérést, ami a futó alkalmazás volt, mert a lovas nem működik.

A híd után is vezettem az ismeretlen terep miatt és helyenként az út sem volt túl jó. Elmentünk a másik hídig és onnan a kavicsos úton az első keresztútig. Mindezt azért, hogy a kutyás házat elkerüljük. Itt ültem fel (kb. az „1km”-nél) és több ügetős szakasszal jutottunk el a főútig. Terepen már élénk és figyelmes volt, normál menőkeddvel. Lényegében az út végig emelkedett, de a talaj sokkal jobb, mint máshol. Itt nem tettünk teljes kört, azaz hurkot, mert nem volt ennyi idő, hanem visszafordultunk és ugyan azon az úton jöttünk vissza. Egyetlen zavar volt, amikor az egyik kertben három kutya ugtni kezdett, illetve nem volt egyértelmű – nekem se! – van e kerítés, mert annyira vékony drótból vot. De elfogadva a segítségem és tovább mentünk. Egészében Arippo nagyon engedelmesen jött, útközben többször is megkóstolta a füvet – ez a felderítés lényege. Visszafelé is ügetésekkel jöttünk, de nem mentünk át a másik oldalra (ahogyan jöttünk), hanem eltávolodtunk a házaktól és megcéloztuk a hidat. Nem voltak kint a tehenek, így átvághattunk a legelőjükön és a híd előtt leszálltam. Ha nincsenek kint felesleges kerülni a kavicsos úton. Láttunk két lovat is messziről, akik az egyik kertben élnek. A hídtól vezettem hazáig, útközben bökdöste a kezemet, karomat –  lehet, hogy tetszett neki a kiruccanás. Teljesen megbízhatóan ment egy olyan tájon, amit most látott életében először – nagyon megdicsértem. A híd után állítottam  le a mérést, így mindennel együtt kb 6 km-t mentünk, ami több a régi lovardai tevékenységünkhöz képest. Heti szinten mindenképpen. Sajnos azt nem látom, hogy együtt enne a többiekkel, viszont nem vesztett súlyt, jól néz ki.

-Még megcsinálhatjuk a hurkot a főútnál, tehát részben más úton jöhetünk vissza.
-Ha a híd után balra mennénk a főúton átvágva a nagy rétre jutnánk.

Heti összefoglaló

Közzétéve Szerző:

Ma délután mentem ki és egy rövid bemelegítés után megpróbáltunk új utakat felderíteni: az erdei úton kezdtünk, a nagy emelkedőnél leszálltam és most felmentünk. Közben utolért minket az egyik bértartó (nem ismerem még), ő szőrén jött fel… Kértem tőle néhány útvonal javaslatot, de akár hogy nézem emelkedővel, vagy rossz köves úttal mindenképp számolni kell – sajnos ez ennek a helynek a hátránya, vagy még nem ismerjük eléggé…

Elmetünk a kavicsos útig (elvileg ez visz fel a vitorlás emlékműig), ahol ismét leszálltam és leeresztedtünk le a víztisztítóig. Innen átjárást keresztünk a másik oldalra, és át is mentünk a rozogább hídon. Itt valóban van egy tanya, ahonnan kutyák jöttek elő, de nem minket kerestek, hanem távolabbi kirándulókat, akik kutyával voltak. Egyelőre ez az irány felejtős. Majd a vízmű másik oldalán kell kijönni és úgy menni tovább. A telefonom nem bírta, de így is 2 km-t mért, tehát volt vagy 4 km. A szintkülönbség – soha nem látott – 78 méter volt!