Mára jobb időt mondtak, de amikor indultam esni kezdett. Terepre akartam menni, mint tegnap, de a másik irányba, a nagy rétre. De úgy tűnt, el kell vetni a tervet. Végül Arippo-t betakartam és a fedelesben mozgattam, hogy száradjon. Közben  elállt az első, hiba lett volna nem kijönni –  egyébként csak én voltam. Tehát bemelegítés után nyergelés és mentünk ki. Arippo kifejezetten várta, hogy mehessünk. Rögtön tudta, hogy ma a rétre megyünk és irányba állt. Az árkon az átjárót nem igazán találtuk, innen nézve nem egyértelmű, hogy hol van. Leszálltam és átugrotta, nem akart bele menni. Ugyan így jöttünk vissza is. Már nem szálltam le a szűk résznél, ahol a telek miatt keskeny az út. Legelt, de hosszabb ügetésekkel jutottunk el a végéig. Itt leszálltam és hagytam legelni, közben nézni kellett az órát, mert ment az idő. Legelés után felfedeztük a kis utat ami tovább visz és az aszfaltos útnál jön ki. Szép, hangulatos út lenne, de tele van vaddisznó túrással, csak lépésben lehet menni. Van egy les és egy vadetető is, nyilván itt lövik ki a vaddisznókat. Az ösvényen visszajöttünk és ismét legeltettem. Ezután már sietni kellett, három ügetésben jöttem vissza az árokugrásig kb 12 perc alatt.

Ez is kb 5 km volt.