Ma az Állatok Világnapja van, de Arippo-ra már rég nem úgy tekintek, mint állatra, hanem mint élőlényre. (Maga a megkülönböztetés is sértő). Arippo már számos alkalommal jelét adta annak, hogy ugyan úgy érez, gondolkodik, mint én, vagy bármilyen más ember. Tehát nem tartjuk az „állatok világnapját”.

Útvonalunk

Helyette kimentünk a rétre, mint legutóbb. De előbb kicsit bemelegítettünk a pályán, nem kértem semmi bonyolultak, vagy pontos kivitekezeseket – ezt majd akkor, ha már nehezebb terepre menni. (Holnap után elromik az idő…). Nyújtotta az első lábait, és földről és nyeregből is volt vágta. A beugratás nem volt pontos… Kimentünk a szokott úton a karámok között a fa hídig, megint itt voltak a tehenek, de mégis átkeltünk. Felszálltam és sietve távolodtunk tőlük.  A szokott helyen leszálltam és átmentünk az aszfaltos útra, ügetésben vezettem a biztonságos részig. Figyelni kellett mert jártak a tartálykocsik és tempót mennek. Itt már a rét oldalán voltunk, csak a bekerített teleknél szálltam le. Utána nyeregben mentünk végig, vagyis távolabb, mint múltkor. Itt megtaláltuk az átjáró utat, ami a műholdképen is látszik. (Az egyik legnagyobb probléma itt, hogy a terület képei elavultak, még az aszfaltos út sincs rajta). Nem mentünk tovább, hanem kb 45 percig legeltettem, úgy ahogy régóta elképzeltem. Ezután, azaz 12-kor indultunk vissza. Itt már többet ügettünk, sőt vágta is volt, de Arippo, vagy túl sokat evett, vagy nem látta elég jól hova lép, de nem akart hosszan vágtatni. Kicsit biztatni kellett, mikor hazafelé vettük az irányt, de a kritikus helyen hagytam legelni. Utána bekerített telek, lóról le és fel, vissza a műúthoz. Itt leszálltam, de egy rövid szakasz után láttam, hogy a másik oldalon nem mély az árok, tehát átvittem rajta. Így alig kell az úton menni. Itt újból lóra és mentünk hazafelé, ügetésben a hídig.