A gyerekekkel

Arippot behoztuk, hogy ma a lányok lovagoljanak rajta. A fedeles volt csak szabad, így oda mentünk. Sajnos Arippo nyugtalanabb volt a szokottnál, zavarta, hogy a fedeles melletti akrámban egy lovat futószáraznak (vágtában). Lassan alakult ki, hogy mit is tudunk csinálni. Ennek megfelelen a lányok sokat foglalkoztak Arippoval fölről, kisebb akadályon is áthaladtak. De végül üres lett a nagy pálya és átmentünk oda. Mire erre sor került Arippo már jó passzba került. A lányok itt is áthaladtak kisebb akadályon, de már nyeregből, lépésben és ügetésben is (egy alkalommal az akadály után Arippo tett pár könnyű vágtaugrást). Bő két órát lovaztunk mindennel együtt – mindenki elégedett volt.

 

Viharos szél – liberty

Kellemes lett volna az időjárás ha nem fújt volna viharos szél. Nem is emlékszem hirtelen mikor fújt ennyire. Már ebből is látszott, hogy erősen kérdéses mit tudunk csinálni. Arippo nyugtalannak tűnt, de nagyon készségesen jött velem a lovarda felé miután kihoztam a karámjából. A figyelme erősen kifelé irányult, mindent megnézett, feszültnek tűnt.

Bent  patatisztítást is elvetettem, inkább mozogtunk. Kiderült nem hoztam a köteleket és a csomózottat sem, tehát így már biztos volt, hogy nem tudok felülni. A régi kötőfékjében kezdtünk el sétálni, ügetni. A hosszú pálcát vettem elő, de véletlenül – rég dolgoztunk vele, de most jól jött. A távolságtartást jobban be lehetett vele állítani. Arippo nagyon figyelmes volt és egyre inkább rám figyelt. Olyan jól reagált, hogy lényegében szabadon mozgott velem. Csináltunk cavalattit és szlalomot is  jól ment. Kiküldtem szabadon körre is – ez is szép volt. Tehát meglepően jól ment minden, Arippo a végére teljesen jó állapotba került.

Amikor visszavittem üres volt a karámja, mert mindenki átment a másikban. Először nyerített a többiek után, és mérlegelte, hogy átmenjen e ő is. Végül amíg ott voltam nem ment át, valahogy érzi, hogy ez nem helyes. Nagyon érdekes, hogy ennyire szabálykövető és jó, hogy nem keveredik balhéba más lovakkal.

Lovon

Reggel mentem Arippohoz. Végre már jó az időjárás, nincs extrém meleg. A két karámot egybenyitották és még mindig nem csinálták meg, a lovak átjárnak egymáshoz. Ebből néha balhék alakulnak ki, de szerencsére Arippo nem vesz benne részt. Sőt még soha nem fordult elő, hogy ne a saját területén legyen, amikor jövök – gyanítom nem megy át a másik karámba máskor sem.

Könnyedén, legelve jöttünk be. Patatisztítás után körjátékoztunk és tanultuk, hogy kint álljon meg a körön. Lassan kezdte megérteni, mert neki az „állj” mindig azt jelenti, hogy velem szembe fordul. Vágtatott is körön.  Ezután ültem fel, akkor már elég sok lovas volt a pályán, de Aripponak tetszett a dolog. Szlalomoztunk és hajlításokat csináltunk lépésben, ügetésben, különféle ülésekkel – ez rám is rám fért. Némi vágta is volt, de már ekkor túl sokan voltunk a pályán és locsoltak is, ezt tehát nem tudtuk kidolgozni.

A végén kértem, hogy locsoják le, ez tetszett neki és amikor vissazértünk a karámjába meg is hempergett. Arippo most jól néz ki.

Egymást követő napokon

23-án Masterson bodywork-öt csináltunk, már régen aktuális volt. Most nem mutatott nagyon látványos jeleket, de érezhetően jól esett neki.

Másnap, 24-én csak legeltettem, ill. ellenőriztem, mert egybenyílt a két karám és a lovak közötti konfliktusok miatt aggódtam nem rugták e meg – de nem.

Lovaglást terveztem…

A hőség miatt lemondtam arról hogy felüljek vagy akár földről foglalkozzak Arippoval. Egyértelműen legelni szeretett volna és engedtem is neki kb. 1 órán át. Érdekes, hogy egy keserűfű-félét szeret mostanában (Madárkeserűfű, Polygonum aviculare)  elsősorban, e van a karámjában is – mégis kint eszi inkább. Még midig nem enged a hőség, pedig már nagyon kéne lovagolni.

Hőség

Reggel hétre mentem Arippohoz, lassan nyugodtan jöttünk be legelészve. A karámjában is megvártam míg önként csatlakozik hozzám. Az előző alkalmakhoz után most teljesen harmonikusnak tűnt minden. Tehát már a bejövetelünknél látszott, hogy a mai nap jobb lesz, mint a korábbiak. A hőség még mindig nagy, csak korán reggel érdemes dolgozni. A pályán egy másik lovat is mozgattak, én is kis körjátékot/futószárazást kértem Arippotól. Minden nagyon nyugodt és harmonikus volt, Arippo készségesen hajtotta végre feladatait, és jobban tartja a távolságot, amikor hátrafelé sétálok, illetve megállok.

Felültem és megint 4 bóját tettem le, de 45 fokkal elforgattam a múltkorihoz képest. Ezeket kerülgettük, tehát hajlítós feladatokat csináltunk. Az állítások egyenesben is jól mentek. Mindig árnyékban álltunk meg pihenni Végig azon gondolkodtam mi legyen a foglalkozás végén és végül arra jutottam, hogy legyen erdő, de nyereg nélkül és csak sétálunk. Arippo nagyon szépen jött velem, jól esett a hűvös erdő mindkettönknek, mert a pályán 9 felé már meleg lett. Tehát kb. 30 perc lovaglás után kimentünk és végig mentünk a szokott úton, de úgy, hogy a visszfordulónál a beső út felé tettünk egy kis kunkort. Bementünk – persze Arippo nem akarta, ő a domb felé akart menni – de amint lehetett vissza is fordultunk. Mert azt szeretném, hogy rögzítse itt nem feltétlenül megyünk mindig tovább előre. A dombon is levágták a füvet, de így is lehetett lucernaféléket találni bőven. Így jöttünk a karámig

Földi

Öt nap kimaradt, de igazából az idő nagyon lehűlt, hidegfront jött kb. 15 fokkal frissebb a levegő és szél is van napom óta. Arippot rég láttam ennyire nyugtalannak, mint ma. Ez főleg úgy feltűnő – és régen is már írtam erről – hogy angoltelivér létére teljesen kiegyensúlyozott szokott lenni. Ma nem így volt, már a karámból sem sietett kijönni – az ilyet érdemes észrevenni. Kint legelt, de teljesen cikk-cakkban, ennek az is az oka, hogy lenyírták a füvet és csak egy-egy lóhere folt maradt, ezeket kereste. Nagyon diszharmonikusan jutottunk el a karámok végéig és addigra ki is derült, hogy ma nem kell minden áron felülni. Bent már jobb volt a helyzet. A patatisztítás például tökéletesen simán ment. A nagy pályán ugróedzés alakult, így nem oda mentünk, hanem a fedelesbe, de földi foglalkozásra. Hosszú kötélen mozogtunk együtt és körjátékon is. Letettem két bóját inkább magamnak, hogy közöttük maradjak. Körön Arippo most is visszaesett ügetésből lépésbe 1 óránál – pont, mint múltkor. Ezt egyszerűen nem értettem. A jobb mellső lábát állásban picit néha megremegtette, sérülés gyanús volt, de végig simítottam alaposan, de semmit nem éreztem rajta, ő sem reagált semmit és tökéletesen egyezett a hőmérséklete a másik lábával. Kértem tőle vágtát is, de az átmenetek nem voltak igazán szépek és nem volt tartós sem a galoppja. De a gondolkodósabb feladatok most is szívesen csinálta, sőt túlgondolta. Például a farkiterelés és eleje-, hátulja körült és az oldalazást adott esetben keverte. Jól felvertük a port a fedelesben, de azért dolgozgattunk így kb. egy órát. Megnéztük a követést is, hogy hagyjon nekem teret, ne jöjjön rám. Visszafelé menve most is minden harmonikusabb volt, tehát jobb állapotban került vissza a ló, mint ahogy kihoztam – és ez a fő.

Lovaglás a karámban

Korán reggel hétre mentem, így sokkal jobban lehet dolgozni. Arippo kicsit dekoncentráltnak tűnt földről, pl. körjátékban 1 óránál mindig megállt vagy visszaesett ügetésből. Nem értettem az okát, úgy tűnt fizikai ok nincs. Minden más jól ment.

Négy bóját kerültünk illetve mindenféle alakzatokban használtuk fel, 8-ast, köröket, szlalomot mentünk úgy, hogy valamennyit bevontuk – Aripponak tetszett.