A „sántaságot” akarom ma mindenképp ellenőrizni – a többit meglátjuk… Ezzel a gondolattal kezdtem bele a mai lovazásba, de hamar kiderült, hogy Arippo mozgása egyenletes és ruganyos. Ha volt is valamiféle probléma már elmúlt és csak valamilyen merevség lehetett.

Arippo a karámja végében volt a többiekkel, és könnyedén követett, örült nekem. Odakint legelve követett, de a lovarda utcájához érve most is mindent hosszasan megnézett. Bent patát tisztítottam és kicsit mozgattam, épp csak, hogy lássam az ügetését. Ezután nehéz kérdés következett: maradjunk e bent nyeregben, vagy menjük ki sétálva? Kimentünk és elindultunk a szokott úton, de a vízműnél ott voltak a tehenek és nem akartam átverekedni magunkat a hídhoz. Arippo rég látta a teheneket és most viszonylag közel voltak, nem is örült neki. A vízműnél is sok volt a zaj, ezért felmentünk az erdő irányába és ott legeltettem. De a tehenek nem mentek arrébb, továbbra is foglalták a híd környékét. Még volt idő és nem volt értelme visszamenni. Végül az erdő felé mentünk, hogy átvágjunk a saját erdei körútunk irányába azon az úton amin már hosszú ideje nem mentünk. Nem is találtam meg a megfelelő leágazást, pedig Arippo nem szívesen jött a kavicsos úton. Sajnos a murvával felszórt út továbbra is felejtős nekünk. Végül lefordultunk de egy másik úton, amelyről hamar kiderült, hogy meredek a vége, így Aripponak elég extrém munkát kellett végeznie mielőtt elértük az ismert utat és a lovardát.

Még be akartam vinni a lovardába, hogy patát tisztítsak, mert ez mindenképp szükséges volt a kavicsos út után. De Arippo a karám felé nézelődött és így egyből oda mentünk. A két kapu között tisztítottam ki a patáit.