Bent mozogtunk Arippoval a nagy pályán. Két rudat raktam le derékszögben és ezeken alakítottunk ki köröket. De előtte földről foglalkoztam vele, vágtában is, mindenre jól és könnyen reagált. Nyeregből annyi érdekesség történt, hogy megpróbáltuk lépésben az oldalazást, mert valahogy az összeszedettség gyakorlatok után adta magát a helyzet. Valóban tett is néhány lépést oldalazva mindkét kézen. Utána könnyedén jött velem vissza a karámjába.
Terep – gyalog
Mindenképp kijöttem ma, mert a következő pár nap után újra esők jönnek. Remélem a következő három napban tudok foglalkozni Arippoval és ez jó alap lehet az őszi folyamatos működésünkhöz. Húsz fok alatti volt a hőmérséklet, de erősen fújt a szél. Tulajdonképpen még jó is az idő így, csak a meleg után tűnik kellemetlennek. Meglepően sok a légy , Arippo kapkod miattuk. A pálya teljesen el volt ázva, de az idő túl szép ahhoz, hogy a fedelesben legyünk. Legelve jöttünk be ráérősen, Arippo könnyű szavakra reagált, de nyugtalan volt. Kitettem a nyerget, de végül úgy döntöttünk, hogy nem ülök fel, viszont terepre megyünk. Elindultunk a vízmű felé, a híd hiányában a beton hídig kell menni, hogy átjussunk a patakon. Igazából nem volt terv arra nézve meddig jutunk el. A vízműnél legeltettem, Ízlett neki, de a zajok láthatóan zavarták. A mén most is ott volt kikötve a patak másik oldalára, rányerített Arippora. Ezért gondoltam, hogy inkább egyenesen menjünk. De Arippo azt mutatta, hogy úgy menjünk, mint múltkor, vagyis a mén irányába. Neki adtam igazat, valószínüleg az emelkedős, göcsörtös utat nem akarta megjárni, így a mén felé mentünk, és nem is volt semmi gond, bár ez az egyik legsárosabb út a környéken.
Ezután megérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol múltkor elszálltam. Most legelve haladtunk előre, de adtam neki időt, hogy értékelje a környezetét. Rég jártunk erre, sok az újdonság. Azután elindultunk, – itt már nem engedtem annyi legelést – de nem a tehenek ösvényén, hanem a földúton. Jó volt a talaj, csináltunk 3 ügető szakaszt is. Enyhe emelkedőben, gumicsizmában nem volt kellemes, de Aripponak dolgoznia kellett, hogy mentálisan, fizikailag és mindenhogy nagyobb inger-dózist kapjon. Megelégedve értünk az útelágazáshoz, ahol hagytam legelni amennyit csak akart. Jó volt ide újra megérkezni és pihenni. Arippo is kezdett megérkezni abba az állapotba, ami az erőssége. Tulajdonképpen egy órán belül ideértünk.
Nem mentünk tovább, hanem visszafordultunk, de Arippo itt már lényegében liberty-ben jött velem. Visszafelé is tettünk bele némi ügetést és ugyan azon az úton mentünk vissza. Kiderült egy új zavaró körülmény is, ami eddig még soha nem volt. Ha pakolnak a konténerkerben a vízmű mellett annak eléggé furcsa hangja van, amit Arippo nem kedvel. Jó lett volna egy videó erről az utunkról, de ekkor szélben nem lett volna érteleme a hangnak. Viszont Arippo sokkal jobb állapotban tért vissza a helyére, mint ahogy kihoztam.
Eső után
Tizennyolc fokkal érkezett az eső és a lehűlés. Nem csodálom, hogy Arippo múltkor kissé nyugtalanabb volt a szokottnál. Talán most megérkezünk a nyár végére időjárásban is. A patakon keltem át, erősen folyt, de a talaj nem volt annyira sáros, mint amekkora eső volt. A száraz talaj beitta az esőt. Arippo jól néz ki, a fjorddal játszott, miután befejeztük a legelést és visszavittem. Valószínűleg egy ilyen játék során tűnt el a szőr egy helyen a nyakáról.
Igen vagy nem?
Ma Arippo nem volt annyira jó állapotban, mint lenni szokott. Ennek több oka is van, egyrészt, hogy teljesen tematika nélkül, egyenetlenül foglalkozom vele – ahogy a helyzet és az idő adja – másrészt változik az időjárás. Elkezdődött a nyár vége, még meleg van, de erős szél is kezdett fújni, jön a hideg. Arippo egyedül várt a legelőjén, mert minden más ló átment a szomszédos karámba. Hihetetlen mennyire tartja magát ahhoz, hogy a saját helyén legyen. Ez (is) nagyon jó tulajdonsága. Sokat legelt, bár jött velem, de eléggé fel kellett szólítani, hogy menjünk tovább. Bent kicsit nyugtalan volt ezért hosszabb földi bevezetést terveztem. Sokkal többet mozgattam körön, mint szoktam, vágtában is, éreztem, hogy kell neki a mozgás. Lassan kialakult egy folyamat, de még mindig kérdéses volt, hogy felüljek e. Olyan e a ló állapota, és olyan e az én állapotom, hogy ezt lehetővé teszi – és főleg olyan e ma a kapcsolat? Van e olyan jó a lovam kiképzésre, hogy ezt a napot is elbírja?
[KÉP…]
Kialakítottam egy pályát három rúdból és bójákból, ezen lépésben és ügetésben is végigmentünk, jól rögzítettük. Végül mégis úgy döntöttem, hogy felülök, de mikor elszántam magam kiderült, hogy a szekrényben maradt a gerincvédőm. Újabb dilemma elég kerültem: menjek el a gerincvégőmért (kikötni csomózottban nem akartam) és hiddje Arippo, hogy vége a munkának, mert elhagytuk a pályát – vagy hagyjuk az egészet. Végül az előbbi lett. Jött velem a szekrényig és vissza a pályára. Nyilván nem értette miért nincs vége a foglalkozásnak és miért megyünk vissza, de jól tolerálta. Felültem és még mentünk lépésben, ügetésben a kialakított akadályokon is. Minden jól sikerült, a végén nem maradt el a pataápolás sem.
Kapujavítás
Ma a kaput javítottam, eléggé gyorsan sikerült jó eredményt elérnem.
Körmölés
Ma végre megtörtént a körmölés. A kovács érkezését illetően volt egy kis zavar, de a végén belátható időt kellett csak várunk. Igaz, Arippo a végén már unta a várakozást. Viszonylag könnyedén jött velem a lovarda felé, sürgettem, mert akkor még más időpontot tudtam. Út közben láttunk egy szabad lovat, aki a karámok másik rendszeréből jött ki. Nem ismertem, először azt hittem idegen. Később utánunk ügetett, ez meg is zavarta Arippot , ideges lett miatta. Megfogták és elvitték, mi pedig előre mentünk az első karámba, hogy teljen az idő. Arippo itt sem érezte magát jól, nem talált igazán megfelelő legelnivalókat. Ez mindenképp érdekes tapasztalat, mert a coaching kétszer is ebben a karámban volt, érdemes lenne még megfigyelni milyen érzéseket köt ehhez a karámhoz. Azért itt is eltöltöttünk valamennyi időt, de utána átmentünk a nagy pályára, ahol csak könnyű mozgásokat végeztünk – követés, kör, stb. Ezek eléggé jól mentek és érdekelték is. Végre megjött a kovács. Arippo a vártnál nyugtalanabb volt, többször is „eltáncolt”, talán ennyire zaklatott körmölésünk még soha sem volt. Zavarták a legyek és hiába fújtam be nem javított a helyzeten. Végül az működött a legjobban, hogy napon vagyunk. A kovácsot szerencsére nem zavarta ez a viselkedés, sőt azt mondta most viselkedett úgy, mint egy telivér… Szépek lettek a patái, könnyedén mentünk vissza. (A legviccesebb pillanat az volt, amikor a kovácsot megkérdeztem hallott e már téli/nyári patazsírról és mi a különbség…? … még csak nem is hallott ilyesmiről…)
[KÉP…jön]
Patazsír
Életemben először vittem fel patazsírt a ló patájára. Előtte kicsit utánaolvastam a dolognak és beszéltem lovasokkal is, egyikük, aki kedvencem – mert megbízható infókat tud – kint is volt épp ma. Sajnos kicsit elúsztam a patával, mert a legutóbbi kovácsot kihagytam, viszont a paták nőttek tovább és a szárazságban töredezettek lettek. Mindenképp kellett kenni. Arippo örült neki, könnyedén jött be, szinte csak szavakra reagálva.
[KÉP jön..]
Legelés
Nem voltam olyan formában, hogy felüljek, „csak” legeltünk. Arippo az üres telek felé akart menni, ami ma már tiltott terület, de kiderült, hogy volt ott egy őz , meg is ugrott, de Arippot nem érdekelte. De az eléggé egyértelmű volt, hogy ellenőrizni szerette volna ezt a területet, nyilván érezte, hogy van ott valaki.
Pata – harc a hőséggel
Ma egyedül mentem és csak Arippo patáit áztattam nedvesítettem a két karámkapu között. Vittem hozzá rongyokat, ezeket tettem vizesen a patákra. De mivel Arippot hagytam legelni gyakorlatilag az egyiket mindig elveszítette, tehát állandóan a négy lába körül forgolódtam, hogy legalább hármon rongy legyen. Végülis még így is elég hatékonynak bizonyult a művelet. Újra hőség van, jó lenne ha már visszaállna az idő lovagolhatóra.
Osztályt
A lányokkal osztályt lovagoltunk (én Arippoval természetesen).