okt. 28 Terepen voltunk ma. A szokott módon mentünk át a patakon és a múltkori helyen szálltam fel. Minden simán ment, Arippo könnyedén ügetett a rétig, ahol múltkor legeltettem. Ezúttal nem az úton, hanem az ösvényen mentünk, mint régen. De arra felé voltak a tehenek is, de mire odaértünk eltűntek. Tovább mentünk a régi irányba, bár erre már jóideje nem jártunk. Arippo kissé vonakodott mielőtt megértette. Kissé feszült is lett emiatt, talán azt gondolta, hogy nagy terepet megyünk és átmegyünk a főúton is – de nem volt ilyen tervem Elkezdtünk ügetni, de annyira figyelte az út melletti bokrokat, hogy hamar visszavettem lépésbe. Pár pillanat múlva meg is ijedt két felrepülő fácántól – jó hogy nem ügetésben tette. Nem mentünk el a fő útig, hanem felmentünk a dombra, ahol leszálltam és legeltettem. Innen indultunk vissza, de közben a tehenek is hazafelé vették az irányt. Úgy láttam, hogy eljuthatunk az ösvény kezdetéig és akkor elhaladhatunk a tehenek mellett. De valaki közben (?) egy halom földet rakotta le az ösvény elágazásánál, és ez már sok volt az újdonságból Aripponak és nekem is. Leszálltam és az ösvényen vezetve haladtunk el a tehenek mellett olyan 50 méterre. Arippo úgy vizsgálta a csordát, mintha először látna ilyet… Elhaladtunk, újra felszálltam és mentünk még egy ügetős szakaszt. Utána lépve értem oda ahol felszálltam és itt leszálltam, legeltettem. Itt, a patak másik oldalán (is) nagyon hagymaillatú a fű, Arippo rendkívül kedveli. Közben feltűntek a tehenek is. Innen a szokott módon mentünk haza. Most mindent mértem onnantól, hogy kihoztam Arippot a karámjából: 8.4 km-t mentünk 3 óra alatt.

okt. 29 v 30 ?
okt. 31 Lányokkal látogatás a karámban, de este még egyszer arra mentem a szürkületben. A lovak ebben az órában nagyon éberek voltak.