Érkezésemkor az össze ló kint volt, kivéve egyet – Arippot. Sajnos a nagy szürke megint lebontotta a kerítést ezúttal az út felé. Arippot nem érdekelte, hogy a többiek int vannak, ő bent legelészett, de örült nekem. Elmentünk a lovardáig, útközben a falevelek fogyasztása érdekelte leginkább. Már bent voltunk, amikor a csapat szabad ló utánunk jött. Ez már zavarta Arippot, kifejezetten ideges lett. Szerencsére  elzártam neki egy részt a nagy pálya mellett, ahogy legeljen amíg a kovács megérkezik. A lovak átvizsgáltak minden és közben jött egy lovardai segítő is aki elkezdte őket kiterelni és ki is mentek. Közben a kovács is megérkezett. Sajnos Arippo ideges maradt, mert az már zavarta, hogy a tárai elmentek és a körmölés alatt is nyugtalan és feszült volt, és, bár többször is lerágott közben mégis  elkapta a lábát több alkalommal. A kovács jól kezelte – azaz nem lett nagyobb feszkó, mint ami egyébként is adott volt. Ennyire zaklatott körmölésünk még az életbe nem volt. A tanulság annyi, hogyha a lovat valami nem érdekli A szituációban attól még kiakadhat ugyan attól B szituációban – nincs kaptafa-helyzet.

Visszafelé is Arippo nem mutatott érdeklődést tárai iránt, gond nélkül bement a legelőjére is egyedül. Közben jött a segítő és együtt visszavittük a lovakat, de nincs rá garancia, hogy nem jönnek ki, amíg rossz a kerítés.