okt. 18. Szőrzet kezelése ecetes oldattal, bár ma már alig találtam. Az időjárás stabil, kellemes, jó lenne lovagolni is…
okt. 17. Kapujavítás és a nyergem visszakerült a helyére. Arippot kicsit legeltettem is a karámján kívül. Almákat is kapott. Közben szedegettem a szőréből a gombásodást, ami a nedvesebb időjárás miatt jelent meg. Rövid idő alatt eléggé sok lett rajta.
okt. 10. Meglátogattam röviden a karámjában.
okt. 13. Megnéztük Arippot a gyerekekkel. A lovaknak 3 körbálájuk volt, kettőnél csoportosultak a lovak, de Arippo egy külön bálát evett. Almát is kapott.
okt. 14. Csak az útról láttam, észre vett, nyerített, dobtam neki egy almát meg is találtam. Sajnos egyéb okok miatt nem érzem magam késznek, hogy nyugodtan foglalkozzak vele, de a héten mindenképp szeretném. Az időjárás és a talaj is ideális.
Az a trend folytatódott, ami tegnap elkezdődött. Arippo könnyedén jött elém, várta a találkozót. Nem cifráztuk sokat, nyergeltem és mentünk ki terepre. Itt még mindig úgy gondoltam, hogy a lóból jövő jelekhez igazítom a programot, illetve a rendelkezésre álló időhöz. Az időjárás és a terepviszonyok ideálisak voltak végre.
Arippo most már alig mutat érdeklődést az útvonalon felbukkanó dolgokkal kapcsolatban, könnyedén jött velem a szokott módon a hídig – némi legeléssel tarkítva. Utána a sáros úton – ami szinte mindig pocsolyás – még mindig vezettem, itt még felesleges felülni és még mindig mérlegeltem mi legyen. Végül Arippo állapota olyan egyértelmű volt, hogy az út végén felültem és elindultunk abba az irányba amerre az elmúlt néhány alaklommal földről vezetve mentünk. Ügettünk is, jó ütemben könnyedén ment. Két ügetőszakasz után elértük a rétet, ahol leszálltam és kicsit hosszab időt töltöttünk. Szerettem volna ha a nyereg alatti program hasonlít arra, amikor vezetve hoztam ide. Így természetesen sokkal gyorsabban ideértünk.
Jó lett volna még tovább menni, ez is felmerült bennem, de elegendő idő nem volt erre igazán. A kerülő miatt sok idő elmegy, nagy gond, hogy a régi híd már nincs meg. Végül felszálltam és kicsit még tovább mentünk, majd nagyobb körben fordultunk vissza és felmentünk a repülőtér irányába. Aripponak nem volt ellenvetése. Lassan visszatértünk az útra, már csak azért is mert a régi tehén ösvények teljesen eltűntek. Ügető szakaszokkal terünk vissza oda ahol felszálltam. Innen földről vezettem Arippot hazafelé. Most nem bökdöste a kezem, de éreztem, hogy jó a hangulata. A lovardában még patát tisztítottam és kivittem, elégedettnek tűnt. Az is számít, hogy ma ideális volt az időjárás, nagyon rég nem volt ilyen.
A program végét kicsit beárnyékolta, hogy amíg kint voltunk valaki elfoglalta a nyereg helyemet egy olyan nyereggel, ami nem is tűnt olyannak amit használnak. Tehát egyelőre hazahoztam a nyergemet…
…de hogy mi az, azt nem tudom megmondani…
Sőt azt sem tudom mi volt kibillenve.
Nyerítve sietett elém (az igaz, hogy az elmúlt pár alaklommal kapott egy-egy almát) , de – úgy tűnik most – hogy egy élénkebb korszak kezdődött. Szép napos idő volt, minden ideális volt – rég volt már ilyen… Könnyedén jött velem és eléggé sokat legelt. Igazából a nyerget akartam átállítani, hogy melyik kápát alkalmazzam most, hogy feltöltöttebb a marja – ki is cseréltem. Bent először nyereg nélkül mozgattam, mert akartam látni kivülről a mozgását, illetve még előtte ellenőriztem a lábait. A bal első melegebb volt, de ez volt a nap felé, ahogy befelé jöttünk – tehát nemigazán derült ki semmi konkrét. Az ügetése könnyű és tiszta volt. A kedélye is jobb volt, élénkebb, de nincs túlfeszítve a külső ingerekre.
Ki volt jelölve egy díjlovagló pálya a nagy pályán belül, de nem így használtuk, hanem az elemeket lovagoltuk meg különféle módokon. Mentünk a kijelöl négyszögön kívül és belül is, pl. a sarokra tett L alakú lépőfákon kör alakban haladtunk át. A hajlítások álltak előtérben. Végül kombináltuk a kettőt.
Egykeze irányítás is volt (sajnos a nyakmadzagot elfelejtettem feltenni). Nagyon könnyű volt az egykeze munka. Könnyedén és jól reagált, sok fordulót kanyart mentünk, optimális tempóban ügetett, sem fogni, sem hajtani nem kellett. Próbálkoztunk az oldalazással is, egészen jól ment. Vágta nem volt, mert ahhoz túl sáros volt a pálya. Kipróbáltunk egy nagy pocsoját, át is haladtunk végül rajta.
Ma valami egyértelműen a helyére került, lehet, hogy az elmúlt hetek összevissza időjárása volt az ok, plusz átállás az őszre – nem tudom… Holnap is jönnék, mert a következő napok újra esősek lesznek – tehát ki fog derülni igazam lett e….
Ma lányok osztályt lovagoltak, én pedig gyorsan kimentem megnézni Arippot. Kiváncsi voltam milyen a hangulata az elmúlt napok után. Meglepő módon nyerítve, sietős lépéssel jött elém már messziről. Nem akartam kihozni most, de végig jött velem a kijáratig és nagyon akart csatlakozni. Viszont megértette azt is, hogy ezt most nem lehet. Kedves és élénk volt. A marja nem emelkedik ki annyira, a hátán a gerinc vonala is húsos, feltöltött.
Ma kitűnő lovas idő volt, csak az idő mennyisége nem volt elegendő. De annyi azért volt, hogy kimenjünk terepre úgy, hogy vezetem Arippot. A szokott úton mentünk a távoli betonhídhoz, közben legeltünk. Még mindig zavarja ezen a szakaszon a sokféle zaj, pedig már arra számítottam, hogy az érdeklődése alább hagy. Legalábbi a régebbi tapasztalatokból ez következne.
Tehát a szokott úton mentünk, csak annyi volt az eltérés, hogy nem mentünk el a régi híd irányába, hanem a tanyák utcáján indultunk el a rét felé. Tettünk bele ügetést is, Arippo – bár egykedvűnek tűnt – eléggé lelkesen, ruganyosan ügetett. De nem jutottunk el a rétig – a kedvenc helyig – mert ott állomásoztak a tehenek. A tehenek még mindig eléggé izgatják Arippot. Legközelebb elmegyünk egészen közel hozzájuk, hátha kialakul valami érzéketlenítés, mivel Arippo eléggé kevés tehenet látott. A születési helyen mindössze egyszer vagy kétszer találkozott velük, a második lovardánkban meg ott volt a borjú.
Tehát még a rét előtt megálltunk legelni, majd lassan, legelve visszaindultunk. Vissza is tettünk bele ügetést és ugyan úgy jöttünk vissza. A visszaúton egy futó babakocsi fokozta fel Arippo figyelmét. Így értünk vissza a karámjába, remélem jó kedve lett, mert kissé egykedvűnek tűnt, azzal együtt, hogy eléggé könnyen fokozódik fel a figyelme külső ingerektől. Ez egy lónál nem akkora csoda, de nála – eddig úgy tűnt – már máshol tartottunk. Bő 5km-t mentünk.
A „sántaságot” akarom ma mindenképp ellenőrizni – a többit meglátjuk… Ezzel a gondolattal kezdtem bele a mai lovazásba, de hamar kiderült, hogy Arippo mozgása egyenletes és ruganyos. Ha volt is valamiféle probléma már elmúlt és csak valamilyen merevség lehetett.
Arippo a karámja végében volt a többiekkel, és könnyedén követett, örült nekem. Odakint legelve követett, de a lovarda utcájához érve most is mindent hosszasan megnézett. Bent patát tisztítottam és kicsit mozgattam, épp csak, hogy lássam az ügetését. Ezután nehéz kérdés következett: maradjunk e bent nyeregben, vagy menjük ki sétálva? Kimentünk és elindultunk a szokott úton, de a vízműnél ott voltak a tehenek és nem akartam átverekedni magunkat a hídhoz. Arippo rég látta a teheneket és most viszonylag közel voltak, nem is örült neki. A vízműnél is sok volt a zaj, ezért felmentünk az erdő irányába és ott legeltettem. De a tehenek nem mentek arrébb, továbbra is foglalták a híd környékét. Még volt idő és nem volt értelme visszamenni. Végül az erdő felé mentünk, hogy átvágjunk a saját erdei körútunk irányába azon az úton amin már hosszú ideje nem mentünk. Nem is találtam meg a megfelelő leágazást, pedig Arippo nem szívesen jött a kavicsos úton. Sajnos a murvával felszórt út továbbra is felejtős nekünk. Végül lefordultunk de egy másik úton, amelyről hamar kiderült, hogy meredek a vége, így Aripponak elég extrém munkát kellett végeznie mielőtt elértük az ismert utat és a lovardát.
Még be akartam vinni a lovardába, hogy patát tisztítsak, mert ez mindenképp szükséges volt a kavicsos út után. De Arippo a karám felé nézelődött és így egyből oda mentünk. A két kapu között tisztítottam ki a patáit.
Ma a lányok osztályában lovagoltam abból az alkalomból, hogy 25 éve ezen a napon ültem először lóra. Jól is alakult minden. Feltűnő volt, hogy Arippo messze külön volt a többiektől, legelt, de könnyedén viselkedett az előkészítés során. Később, felszállás után ügetésben éreztem, hogy valami nem olyan mint máskor. A lépése is rövidebb volt a szokottnál, de ilyen is szokott lenni. Végül megkérdeztem az edzőt milyenek látja kívülről. Hosszas gondolkodás után az jött ki, hogy talán sánta az mellső jobb lábára, de alig észrevehető. Leszálltam és megvizsgáltam a lábait, semmi eltérés nem volt a két láb és pata hőfoka között. Vezettem egy kicsit lépésben. Később felültem és megint ügettünk. Ekkor már szinte semmi eltérés nem volt a megszokottól, igazából csak annyi volt az élmény, hogy rövidebbeket lép. Összesen ha 5-10 percet lovagoltam akkor sokat mondok. Végül Arippo jó kedvűen jött velem vissza a helyére. Meg kell figyelnem a következő héten, lehet, hogy csak ilyen napja volt ma. Nem fiatal már.
09.19. A karámban szedtem össze a szemetet, pár dolgot ellenőriztem… Lovazás nem volt.
09.18. Ma Masterson-t szerettünk volna csinálni, jól is indult, de idő előtt ki kellett jönnünk a nagy pályáról. Egyébként Masterson challenge hónap is van és belekezdtem már csak magunk miatt is egy videófelvételbe, de így az sem lett teljes. De Aripponak azért a legelés összejött.
09.16. Csak az útról néztem meg az Arippot, az eső esett…de a patak ahhoz képest alig folyt.
Megvalósult a tervem, amely szerint több egymást követő napon, tervszerűen foglalkozzak Arippova úgy, hogy változatos legyen, terep is legyen benne. Ez ebből a sorozatból az utolsó nap, mert péntektől erős esők és lehűlés jön. Ugyan úgy mentünk ki mint két napja, sétálva és terepre, de nem mentünk messzire az idő hiánya miatt. A legyek erzik a vesztüket, erősen csípték, zavarták Arippot. Volt egy incidens is, mert Arippot megtámadhatta valami, mert nagyon ideges lett. Próbáltam meglátni mi az, hogy a pálca csapójával elzavarjam, de nem láttam. Valószínűleg kullancslégy lehetett, mivel később, az út során a jelenet megismétlődött és akkor láttam egy barna legyet Arippon. Eltelt pár perc mire az első jelenet véget ért, és akkor végre mentünk tovább. Mentünk egy rövidített kört, ami annyit jelent, hogy a tehenészet után visszafordultunk, persze közben volt legelés is. Aripponak tetszett a program, könnyedén jött velem oda és vissza is.
Megcsináltuk tehát a tematikus napjainkat az eső előtt. Valószínűleg a nem lesz mód lovazásra a következő napokban az eső és a hideg miatt. (Egyébként bőven 15 fokot esett végül a hőmérséklet.) Utána meg a sár miatt… Ahogy hazafelé menten azthittem égetnek valahol , mert az út felett valami felső volt. Amikor kocsival belemente akkor derült ki, hogy bogarak. A lovardában is láttam ilyen rovarfelhőt. Egyértelmű volt, hogy érzik az időváltozást. Másnap már szakadt is az eső.