Napról napra kategória bejegyzései

Ha nem az eső esik… akkor én

Közzétéve Szerző:

Vasárnap délután mentem ki, felhős kellemes időben. Váratlan körülmények sora várt. Ott jöttem rá, hogy szeműbegben vagyok. Soha nem lovagolok szemüvegben, talán ha kétszer előfordult eddig. Mindig kontaktlencsét veszek, de most el kellett fogadnom, hogy ez van. A lovardai kisfiú is csatlakozott hozzám, amikor a karámban Arippo felé mentem, de hangoskodott és a ő megugrott – de nem volt nehéz csatlakozni hozzá így sem. Könnyedén jött és legelt, de a kisfiú ugrálásai nem feltétlenül tetszettek neki. A lovardában most nem kellett fürdetni, mert nincs annyira meleg, de a patáit bekentem. Nagyon nyugodtan állt, majdnem aludt. Nyergeltem és mozgattam a nagy pályán. Közben majdnem esett és a lovasok a fedeles felé orientálódtak. Felszálltam (innen indult  mérés) és nyereg alatt foglalkoztam Arippoval. Úgy gondoltam ma is egy bent/kint-tet megyek – vagyis pályán előkészítés, utána erdő. Minden jó ment, bár Arippo merevebbnek tűnt, mint máskor. Közben készítették elő a fedeles, vagyis locsolni kezdtek bent. Ez már nem tetszett Aripponak, mert a szivattyú hangját kb. egy éve hallotta utoljára. Megálltunk a szivattyú közelében, hallgattuk és úgy tűnt Arippot már nem zavarja. Ahogy elhaladtunk többször a pálya ezen pontján volt mikor be volt kapcsolva, volt mikor nem volt hangja. Ezután jött a vágta és ahogy a hosszú falon a szivattyú felé mentünk ismét be volt kapcsolva (az előző körben nem ment) Arippo kitért balra és fékezett is. Elvesztettem az egyensúlyom, de majdnem sikerült visszaszereznem. Mégis ahogy megálltunk leestem. Arippo hihetetlenül meg volt lepve és állva várta, hogy mi lesz. Körülnéztem, de valahogy úgy alakult, hogy senki nem látta az esést, ami hihetetlen, mert nagy volt a jövés-menés aznap. Mindenki a fedeles felé ment amióta felszálltam csöpögött az eső. Gyorsan felkeltem és visszaszálltam. Arippoval még egyszer teljesítettem azt a pontot ahol a szivattyú van, ügetésben nem blokkolt le, de amikor vágtában akartam ott elhaladni már lekapcsolták. A jövőben foglalkozni kell a pálya ezen pontjával – még akkor is, ha nem hiszem, hogy Arippoban 18 év után negatív élmény rögzülne.

Ezután mentünk az erdőbe, de úgy ahogy még soha, mert a lovardát lóháton hagytam el, és ahogy kifordultunk az útra nem jobbra, hanem balra mentünk. Itt újra találkoztunk a kisfiúval, aki teljes erőből fújta a furulyáját éles, magas hangon. (Akkor is fújta, amikor Arippot behozta a lovardába). Érdekes módon ez kevéssé zavarta és simán elhaladtunk mellette. Az irtáson a vezeték alatt felfelé mentünk, vagyis pont fordítva, mint múltkor amikor itt jöttünk vissza. Az irtás felfelé is kellemes és az erdőnél jobbra fordultunk a szokott útra. Később ismét balra fordultunk és ügetésben mentünk a házak felé, sőt volt némi vágta is, de az út lovas magasságban annyira be van nőve, hogy érdemes itt lassabban menni. Az út végén kimentünk az utcára, de nem láttuk hol az irtás vége, valószínűleg korábban elfordul a vezeték. VIsszamentünk és kicsit bementünk a Golgotára is. A szokott belső körön mentünk még egy vágtát és utána már ereszkedtünk vissza ott, ahol máskor feljönni szoktunk. Az út vége előtt leszálltam, mielőtt jött volna a köves rész. A lovardában lenyergeltem és mivel nem volt nagyon meleg nem is volt más dolgom, mint rovar ellen befújjam és indultunk vissza a karámba.

Arippo érdekes módon nem sietett inni, hanem inkább hempergett, majd folytatta a legelést. Abszolút ráférne egy hosszabb terep, még így is, hogy most eléggé sűrűn jöttem hozzá és lovagoltam is. A következő napok esösek lesznek – meglátjuk mire megyünk ezzel.

Erdei kör

Közzétéve Szerző:

Szokatan időpontban látogattam meg Arippot, aki társaival a beállóban állt. Hiába volt délután még mindig meleg volt. Hívtam magamhoz, jött is, meg nem is, végül kötőfékre vettem és könnyedén jött velem. Legelve jöttünk be és út közben egy pillantást vetettünk a vezeték alatti írtásra. A talaj jó, puha, és valószínűleg viszonylag messze el lehet jutni ezen az új úton. A lovardában már sokan készülődtek. Lemostam Arippo lábait, ennek örült, felnyergeltem és a fedelesbe mentünk, mert jól jött az árnyék. Földről mozgattam, eleje, hátulja tegnap is ma is könnyen mozdítható volt. Felültem, és ügettünk, de hamarosan nagy lett a por, kértem némi hajlítást is.

A fedelesben – még nincs por…

A por ellenére azért viszonylag hosszabban mentünk itt, de hamarosan az erdő felé vettük az irányt. Arippo talán már kevésbé dinamikusan ment felfelé, ügetésben, de úgy fújtatott, mint egy mozdony. Felmentünk a házak felé is, itt is eléggé benőtte az utat a növényzet. Onnan visszajöttünk a belső útra és ügető szakaszt mentünk – úgy tűnt a vágta most nem kell neki. Elhatároztam, hogy az irtáson jövünk le, így is lett, Aripponak nem volt kifogása. A talaj végig puha volt, néha árkok vannak benne, de nem mély. ALig egy méterrel az úttal párhuzamosan megy, de sokkal szélesebb. Az út alján szálltam le, Arippo legelt. A lovardában ismét láb- és testmosást kapott ismét szivaccsal. Örült neki, a végén a karámjában hempergett. Így, hogy sűrűbben mentem most Arippoval egyértelműen optimálisabb a menőkedve.

Új műholdképet kaptunk, de az irtás nincs még rajta

Túl rövid

Közzétéve Szerző:

Ma sem jött elém Arippo, én csatlakoztam hozzá a karámban – ilyenkor mindig jön. Sajnos elmúltak már a kellemes hőfokú, lovazós napok, és nem tudtuk ezt az időszakot jól kihasználni. Nincs még harminc fok, de meleg, napos idő van, olyan, hogy a lovak keresik már az árnyékot. Arippot kicsit mozgattam földről, közben a nyugdíjas Ricsike is csatlakozott hozzánk a karámban.

Nem akartam sokat menni, mert meleg is volt és nem volt elég idő, igy a karámban, nyereg alatt csak 10-15 percet mentünk. Arippo nem tűnt túl aktívnak, de amikor az árnyas erdőbe érkeztünk jobb lett a kedve. Erős vágtát ment felfelé az ösvényen, de nem akart lefordulni a felső körre, hogy még egyet menjünk. Így irányt vettünk a domb felé. Nagy meglepetésünkre a villanyvezeték alatt kiirtották az aljnövényzetet, első pillantása azt hittem az utat szélesítették meg. De az út pár méterrel odább van. Innen a dombra mentünk, Arippo jó erővel ment fel. AZ erőnléte alapján akár naponta lehetne lovagolni. Itt megint csak megbámulta a rackaszőrméket. Most viszont levágták a füvet és a rackákat jól lehetett látni. A kerítések mentén még mindig vannak finom falatok, legelve mentünk a karám felé.

Majdnem teljes

Közzétéve Szerző:

Úton Arippo felé azon gondolkodtam, hogy a múltkori terepünk után most milyen foglalkozás, időtöltés lenne a legjobb számunkra. Több útvonal-elképzelésem is volt, de végül elvetettem azt a verziót, hogy átmenjünk az út másik oldalára. A múltkori útvonalat, ami olyan furcsára sikerült nem akartam szó szerint megismételni. Végül nyitva hagytam a kérdés, azzal, hogy megvárom mit látok ma Arippoban. A karámban nem jött hozzám, pedig már messziről észrevett. Annyira nem, hogy nekem kellett hozzá mennem és nem is feltétlenül követett, sőt egy kicsit el is kellett küldenem. Csak amikor a beállóban utolértem akkor jött velem. Viszont innentől már bökdösött. Ha terepet választottunk volna ma ismét láttuk volna a helikoptert, ahogy a katonákkal gyakorlatozik, eléggé zajos volt és engem zavart is. Lényegében végig, amíg kint voltam repkedtek. Úgy tűnt Arippot ez nem zavarja, de a figyelme mégis zavart volt. Meg-meg szakította a legelését, felnézett hosszan, stb – tehát mutatta azokat a jeleket amiket érdemes észrevenni.

Ilyen előzmények után értünk a lovardához. Hozzáteszem még, hogy a lovarda felé közeledve, legelve sem tudtunk igazán együttműködni – Arippo megint falánk módra, zaklatottan legelt. Bent viszont változott a helyzet, valahogy lenyugodott és mindenben nagyon együttműködött. Mindenképp alaposan le akartam mozgatni. Előbb kötélen, körjátékban mozgattam és rendkívül készséges és nyugodt volt. Nyoma sem volt robbanékonyságnak, szép átmeneteket csinált. Arra gondoltam, hogy maradjunk bent és csináljuk akadály-pályát. Szlalomot készítettem és három rudat cikk-cakkban – ez utóbbin köröket lovagoltunk. Arippo hajléknyosága és összeszedettsége talán nem volt annyira kiemelkedő, mint máskor, de nagyon szépen és szívesen dolgozott.  Néhányszor meglovagoltuk a pályánkat és vágtát is csináltunk. Ezután ugróakadályt raktam le, mert úgy tűnt, hogy Arippo nagyon is jó formában van és nem is fizikailag kell foglalkoztatni, hanem inkább fejben. Ügetésben és vágtában is teljesítettük az akadályt (egészen lent volt), mindkét irányból. Arippo az építésnél, a fel- és leszállásoknál is igen együttműködő volt.

Út az erdőben a legelésig.

Így voltunk kb. egy órát a nagy pályán, és végül úgy döntöttem fejezzük be a találkozót egy erdei úttal és legeléssel a dombon. Így is lett. Arippora egy új helyen szálltam fel, egy keréknyomba állítottam. Szépen ment felfelé, de – bár ajánlottam neki – nem akart vágtát. Szerettem volna egy kört csinálni az erőben, ahogy szoktuk, de azt jelezte, hogy ő inkább kihagyná. Ezt el is fogadtam és egyből mentünk kifelé az erőből a domb felé, ügetésben. Itt is szépen, moderáltan ment. A dombon felfelé már lépett, ami azt jelentette, hogy már nincs akkora menőkedve, mint az elmúlt hetekben. A dombon nem jöttek elénk a kutyák a lovas telken, viszont egy másik telken két rackabunda volt kirakva száradásra – ez Aripponak nagyon nem tetszett. Itt szálltam le és lazítottam a hevederen, hogy érezze nem azért szálltam le mert kissé leblokkolt. Odavezettem legelni ahol a szőrök voltak és fél perc múlva már nem érdekelte. Illetve az egyik racka előkerült, de a magas fűben csak a háta látszott – ez sem tetszett igazán Aripponak. Sajnos a területet lekaszálták, viszont a kerítések mellett így is van bőven mit legelni. Arippo itt már nem legelt sokat, könnyű jelekre, vagy éppen anélkül követett, illetve ő maga ment a karámja felé. Valószínűleg szomjas lett. A két kapu között nyergeltem le, szépen, lassan ment ki és hempergett.

Körmölés

Közzétéve Szerző:

Május 21 – A lányokkal osztályt lovagoltunk. Ügyesen segítettek patát kenni. Még ezt megelőzően kentem én is egyedül Arippo patáit a két karámkapu között – nagyon együttműködő volt.

Május 22 – Ma volt a körmölés, jól ment. A kovács nagyon dicsérte Arippot minden tekintetben. Csak nem harminc fok van – úgy tűnik most már nyár van.

Körmölés után

Barátság

Közzétéve Szerző:

Végre kijutottam Arippohoz – de csak rövid időre. Mégis belefért, hogy megkenjem a patáit, ugyanis napok óta esik. Most melegfront jött, süt a nap és erős a pára, több mint tíz fokkal van melegebb a tegnapihoz képest. Ez mind nem jó a patának. Az elmúlt napok hideg időjárása miatt talán vesztett némi súlyt, de továbbra is remekül néz ki. Egyébként a lovak is zavarban vannak, valamennyien bent álltak a beállóban miközben szépen süt a nap. Megjelentek a rovarok is. Arippo jobb szeme viszont teljesen rendben van. Sajnos a következő pár napban biztos nem tudok hosszabban foglalkozni Arippoval. Úgy tűnik lett egy barátja is a karámban. Mindig együtt látom az egyik világos pej lóval. Évek tapasztalata alapján mondom: Arippo úgy köt barátságot, hogyha van telivér vagy telivérezett ló, akkor vele keres kapcsolatot. Ha nincs, akkor quater horse is jó, ha semelyik sincs akkor azokat a lovakat keresi akik természetesen képzettek. Most ez az utóbbi feltétel látszik teljesülni egy parellisen képzett lóval. Az elmúlt napokban rendszeresen együtt legeltek, és most amikor Arippot a karám mellett vezettem jött mellettünk. Kissé kellemetlen tapasztalás, hogy lezárták az üres telket, eléggé le is ették a lovak és a tulajdonos kaszáltatni akarja. Azt nem tudni minek, hiszen a bálákat tavaly is hagyta ott megrohadni… Nekünk továbbra is meg vannak a jó helyeink.

Még nem az a terep

Közzétéve Szerző:

Arippo ma nem jött elém – és ez szokatlan dolog. Ezzel együtt szépen, könnyén jött velem a lovardába. A hátsó lábát most is mereven adta fel, de könnyebben, mint tegnap. Mozgattam és semmiféle rossz jelet nem tapasztaltam. Elindultunk kifelé – rég jártunk erre és megállt, erősen nézte a lovakat. Átmentünk a  hídon és itt szálltam fel némi legelés után. Igazából itt derült ki, hogy Arippo nincs igazán jó formában. Meleg volt, de óriási szélrohamok jöttek időnként hideg levegőt hozva (másnap egyébként hidegfront is jött).

Útvonal

Jól eljutottunk az aszfaltos szakaszig, de itt le kellett szállnom, mert jött egy teherautó nagy sebességgel és nem is lassított. Arippot nem érdekelte, de jobb, hogy így oldottuk meg. Felszállás után nem akart irányba állni, de könnyű csizmára, kézre mégis megtette, amit kértem. A belógó telek előtt szálltam le újra, és végigvezettem a keskeny szakaszon. A visszaszállás után itt sem akart irányba állni, de itt sem volt nehéz ráveni, hogy távolodjunk. De ezek mind olyan jelek, amiket feltétlen észre kell venni egy olyan lónál, aki teljesen együttműködő. Valami tehát sehogy sem volt kerek. Mégis ügettünk, de a vágtát hanyagoltam, mert nem éreztem, hogy Arippo kellően összeszedett lenne. Minden távoli hangot figyelt, gyalogost már messziről és hosszan figyelte. Tehát a figyelme tőlem messzire volt, távolra irányult. Ezzel együtt elmentünk a nagy rét kanyarjáig, ahol leszálltam, mert a köves részen semmi képp nem akartam rajta ülni. Ezután nem szálltam vissza, hanem a korábban, részben gyalog felderített utat jártuk be úgy, hogy vezettem. Ez az út a repülőtérrel párhuzamos, szőlők mellett is halad, nagyon szép szakasz. A fő útnál álltunk meg és hagytam hosszabban legelni. Itt is nézte az autókat – ez sem szokása…

Indulás előtt

Még mindig vezetve mentünk mentünk vissza ugyan ezen az úton. Sajnos a keskeny részeken Arippo többször is a lábamra lépett, ezért kicsit fegyelemeznem kellett. Természetesen ilyesmi sem szokott előfordulni szinte soha. Igazából az a tanulság, hogy nem volt előjele annak, hogy ennyire nehezen tud koncentrálni a közös dolgunkra. A nagy kanyarban újra legeltettem hosszabban, majd elvezettem az belógó telken túlra. Közben persze minden autót megnézett, ami az aszfaltos úton jött és ment…. Arra gondoltam, hogy mégis valahogy tereplovaglás jelleggel kéne befelezni az utunkat és felszálltam. Ügetésben mentünk és eléggé jól haladtunk a hídig, ahol befejeztük a terepet. Egyébként a légzése egész idő alatt kapkodó volt, de itt, a befejezésnél már valamivel lassabbnak tűnt. Teljes egyetértésben mentünk a lovarda felé, bökdöste a karomat, kezemet, elégedettnek tűnt. A légzése is valamit lassult. A lovardában lenyergelés után könnyedén adta a lábait. Arippo egyébként nagyon jól néz ki, maga az egészség, annak ellenére, hogy egyébként még mindig hasmenése van. Tehát még nem érkeztünk meg a nyárba, ez még átmeneti időszak, időjárás és frontok szempontjából is…

Lovaglási szándékkal…

Közzétéve Szerző:

Ma lovaglást terveztem, még ha rövidet is. Arra gondoltam, hogy egy kis pálya és utána erdő. Ahogy közeledtem Arippo nem reagált rám, ahogy szokott, és amikor beléptem a karámba nem jött felém – ez szokatlan volt. Amikor már a közelébe voltam, csak akkor indult meg felém, de láthatóan örült nekem és jött velem. Legelve jöttünk a lovarda felé, és már nem érzem rajta a korábbi túlfűtöttséget, nyugodtabban legel. Környezetét is mérsékeltebben nézegeti. Az időjárás akár nagyobb terepet is megengedett volna, viszont ahogy beértünk a lovardába hallottuk, hogy valami fémet vágnak. Hagytam, hogy Arippo megfigyelje, de túl sokáig hagytam eltávolodni tőlem a figyelmét, és amikor a gép újra beindult kicsit megijedt. Ez tanulságos volt. Most is úgy helyezkedett el, hogy a ház irányát lássa. Ezt már korábban megfigyeltem, hogy azért nem akar merőleges állni a kikötőre, mert akkor háttal van a kertnek és ez nyíltabb terület, mint ami oldalt van. Ahogy a hátsó lábát kértem nagyon nehezen adta fel, többször kellett próbálkoznom, merevnek is tűnt. Persze lehet, hogy a fémvágó hangja zavarta. De a lábfeladás és ahogyan engem várt arra figyelmeztetett, hogy itt lehet valami, ezért vizsgálni kezdtem a jobb hátsó lábát. Mozgattam a karámban, és pulzust és hőmérsékletet is néztem, de ez utóbbi teljesen zavaró volt, mert a fehér hátsó patája mindig hűvösebb, ha süt a nap, a másik láb – ami nem fehér – az meg melegebb. A pulzus jónak tűnt és végül nem találtam lényegi problémát, nem volt egyértelmű a helyzet, és arra hajlott a mérleg, hogy minden rendben van. De úgy döntöttem, hogy nem mozgatom, nem ülöm meg, nem kockáztatok semmit. Márcsak azért is, mert Arippo kitűnő egészsége miatt szinte nulla az egészségügyi tapasztalatom, tehát ha nem egyértelmű a helyzet jobb az óvatosság. Inkább kimentünk a domb felé, de csak a kanyarig mentünk, Arippo itt hosszasan és nyugodtan legelt, de a nagyobb pásztortáskát már kerüli, inkább a zsengébbeket keresi. A fűből is a rövidebb szálúakat keresi. A jobb szeme kicsit nedvedzik, talán a hosszabb szálú fű irritálja. Egészében véve viszont nagyon jól néz ki, nem látni a bordáit, ami nála megszokott. Most mégis szép vastag az oldala (második helyett a harmadik lyukba tudom tenni a hevedert…), háta is széles. Idén hamarabb összeszedte magát a tél után. Szép nyári szőre van, a hátgerince is egyenletes, a púp amit kezeltünk tavaly sehol sincs. A hangulata jó és a külleme is igen szép. Egy idő után maga indult a karámja felé. A végén amikor beengedtem a karámba lehetőséget adtam neki, hogy vágtasson. Meg is tette, de már nem annyira robbanékonyan, mint korábban – viszont nem úgy tűnt, mint akinek bármi baja lenne.

Osztály

Közzétéve Szerző:

Szombaton a lányokkal mentünk lovagolni, nekik osztályos félórájuk volt. Korábban mentünk és Arippot előkészítettük, legelhetett is, volt elég időnk. Közben kicsit elromlott a szép idő, felhők és szélrohamok jöttek, nem volt épp kedvező a lovaknak. Arippo jól ment osztályban, eléggé intenzív 30 percet lovagoltunk hosszabb ügetésben.