Délkelőtt jöttem ki meleg szeles időben. Eléggé csíptek a legyek, Arippot idegesítette, kissé kapkodva vette a levegőt – ez nem tetszett. A karámban nem reagált rám, amikor megérkeztem. Később nyugtalannak láttam és hagytam neki legelési időt mialatt bejöttünk.
Könnyű jelzésekre viszont követett. Minden egybe vetve úgy értékeltem ma még nem ülök fel, pedig volt nálam nyereg is. Építettem neki egy három rudas cavalattit, azon mozogtunk földről előbb lépésben és ügetésben. Az is tervem volt, hogy Arippot mindenképp „lefutószárazom” abban az értelemben ahogy ezt a lovasok szokták, hogy kielégítsék a ló mozgás igényét. Ilyet mi célirányosan így soha sem szoktunk csinálni, de úgy láttam, hogy most van értelme, mert Arippo ritkán és régen volt lovagolva, mozgatva. Ez a munkája meglepően tiszta volt, lépésben , ügetésben és vágtában is szépen ment illetve váltott. Annyi lett az új elem a feladatban, hogy az ügetés-vágta kétszer fordul elő egy körre-küldésben és a vágta is hosszabb. Szeretném ha Arippo erőnléte vágtában fejlődjön – persze az enyém is. Kicsit kondicionálva lett arra, hogy röviden vágtázzon. Igyekeztem elkapni a pillanatot, amikor ő maga váltana vissza és még előtte vezényszóval ügetésre biztattam.
Volt szabad munka is, ez is jó volt, de Arippo – mivel ki volt rakva a cavaletti állandóan a rudak felé akart orientálódni, hogy átkeljen rajta, ezért a kör adott pontján visszaváltott ügetésre. Ilyenkor magam felé hívtam és vágtát kértem, és a végén az utolsó ügetésnél csatlakoztam hozzá és együtt mentünk át a rudakon. A cavalatti kifejezetten jó volt, tiszta. Körjátékon keresztbe is átmentünk a feladaton körökkel.
Lépésben új megoldást találtunk ki: amikor felém jön, én hátrálok és „”vállat be”L-t kérek utána a pálcának azt a végét teszem elé és viszem lefelé, amit fogok, ő szagolja és ahogy lejjebb viszem a pálcát követi, azaz leengedi a fejét. Legközelebb legalább még egy ilyen alkalom kellene, de úgy, hogy már felülök. Egyébként Arippo nagyon készséges volt és könnyű, úgy tűnt inkább a lovarda területén kívül volt nyugtalan. . .