Ma végre megtörtént a körmölés. A kovács érkezését illetően volt egy kis zavar, de a végén belátható időt kellett csak várunk. Igaz, Arippo a végén már unta a várakozást. Viszonylag könnyedén jött velem a lovarda felé, sürgettem, mert akkor még más időpontot tudtam. Út közben láttunk egy szabad lovat, aki a karámok másik rendszeréből jött ki. Nem ismertem, először azt hittem idegen. Később utánunk ügetett, ez meg is zavarta Arippot , ideges lett miatta. Megfogták és elvitték, mi pedig előre mentünk az első karámba, hogy teljen az idő. Arippo itt sem érezte magát jól, nem talált igazán megfelelő legelnivalókat. Ez mindenképp érdekes tapasztalat, mert a coaching kétszer is ebben a karámban volt, érdemes lenne még megfigyelni milyen érzéseket köt ehhez a karámhoz. Azért itt is eltöltöttünk valamennyi időt, de utána átmentünk a nagy pályára, ahol csak könnyű mozgásokat végeztünk – követés, kör, stb. Ezek eléggé jól mentek és érdekelték is. Végre megjött a kovács. Arippo a vártnál nyugtalanabb volt, többször is „eltáncolt”, talán ennyire zaklatott körmölésünk még soha sem volt. Zavarták a legyek és hiába fújtam be nem javított a helyzeten. Végül az működött a legjobban, hogy napon vagyunk. A kovácsot szerencsére nem zavarta ez a viselkedés, sőt azt mondta most viselkedett úgy, mint egy telivér… Szépek lettek a patái, könnyedén mentünk vissza. (A legviccesebb pillanat az volt, amikor a kovácsot megkérdeztem hallott e már téli/nyári patazsírról és mi a különbség…? … még csak nem is hallott ilyesmiről…)
[KÉP…jön]
