Sajnos az elmúlt hetekben összeadódtak a dolgok: betegség, időhiány – pont az évnek abban a hónapjában amikor a lónak a legnagyobb szüksége van arra, hogy feladatokat kapjon. Nem emlékszem rá, hogy valaha volt ennyire zilált áprilisom lovazási szempontból. Ma nyílt lehetőségem tematikusabban foglalkozni Arippoval. Hagytam legelni, amíg a lovarda felé jöttünk, kifejezetten keresi a pásztortáskát. Pár napja még nem érdekelte. Tisztítás után mozgattam földről mindenféle módon. Körjátékon a vágtába ugrásnál eléggé dobálta magát, de lassan sikerült elérni, hogy szebb átmenetet csináljon. A szomszédban fűkaszáltak egyszerre két géppel, nagy volt a zaj. Arippot zavarta és nem hallotta miket mondok neki, így egyértelműen kiderülhetett most, hogy érti és követni is tudja, amiket mondok neki. A végén felültem, de előtte készítettem egy szlalomot és leraktam négy rudat 12-3-6-9 óra szerint. Meglepő módon ezek a feladatok sokkal kevésbé érdekelték Arippot, mint máskor. Nem kötötték le annyira a figyelmét, inkább menni akart. Ki is mentünk, de némi gondolkodás után nem sík, nyílt terepre, hanem erdőbe. Ez jó döntés volt, mert Arippo erős vágtákat ment a hegyi utakon, akár emelkedőn is, olyan szakaszokon, ahol máskor inkább csak lépked. Több kört is mentünk, de kutyás csapat okozott némi dilemmát az útvonal megválasztásakor. Összesen hét apró kutya volt, akik szembe jöttek és és erősen ugattak, de féltek a lótól. Arippot nem izgatta a dolog, viszont olyan keskeny volt az út, hogy nem lehetett mellettük elmenni, ezért a magasabb aljnövényzetben álltunk meg, ahova a kutyák már nem tudtak bejönni. Végül elmentek és a további vágták egyre rendezettebbek lettek. Végül a domboldalra mentünk legelni. Arippo ide is vágtában ment fel, meglepően magabiztosan és nagy tempóban haladt felfelé a hepehupás úton. Itt, a domboldalon legeltettem a dús fűből. Rendkívül jó étvággyal eszik, kövér is, nem lehet ennyire hevedert húzni, mint ősszel. Könnyű jelzésekkel jött velem a karámjához, ahol lenyergeltem, Vágtában ment ki a legelőre.