Csak legelésre volt idő, és felvittem Arippot a dombra, mivel z üres telek eléggé le van legelve és kaszálva. De a vártnál sokkal nyugtalanabb volt, távoli zajok izgatták. A többi ló is eléggé futkosósnak tűnt. Front, eső közeledik… Kísérlet ként hoztam magunkkal hangszórót és zenét hallgattunk, de ez igazán úgy volt jó, amikor már lejöttünk a dombról. Ő maga jelezte, hogy nem akar itt lenni tovább. Igaz, legvágták itt is a füvet, de lett volna bőven mit legelni a kerítések mellett. Végül a karámmal párhuzamosan legeltettem, itt már nyugodt volt.
Címke: legelés
Ismétlés
Ma teljesen nyitva hagytam, hogy mit csinálunk. Elméletileg a múltkor megkezdett felderítést szerettem volna folytatni, ami lényegében annyit tesz, hogy újra szokjuk a terepet, mintha most érkeztünk volna a lovardába.
Nyári meleg ígérkezett, 30 fok felett, de ki kell használjuk, mert hamarosan vége ennek az időnek. Természetesen olyan korán, mint kellett volna nem tudtam jönni, ezért jól kellett gazdálkodni az idővel. Kapkodni nem akartam. A karámban jól mozogtunk, videófelvételt is csináltam Arippo kör-munkájáról – ezt majd külön teszem fel, mert eléggé tanulságos.
Ezt követően nem ültem fel a pályán idő spórolás miatt, hwnem egyből – nyereggel – kimentünk úgy, mint múltkor. Előtte adtam neki a Brave olajat a dōTERRA® gyerekkollekcióból, mert végre nem hagytam otthon. Találkoztunk a tehenekkel, a régi hídnál legeltek az árok másik oldalán. Arippo mégis eléggé kizökkent tőlük, kb. három lépésenként megállt az aszfaltos úton, pedig ilyenkor járnak a teherautók. Végül a kavicsos út mellett álltunk meg először legelni hosszabban, ez múltkor is tetszett neki, van benne lucerna. Itt is a tehenek irányába nézelődött, bár nem láthatta őket. Hagytam egy kicsit visszanyugodni.
Háromnegyed 12-kor értünk ahhoz a kereszteződéshez, ahova az első galopp-szakasz után érkezünk normál esetben. Vagyis messzebb mentünk, mint múltkor. Eufórikus érzés volt újra itt lenni, nem is tudom mikor voltunk itt utoljára – régen… Még az sem volt gond, hogy végig sétálva jöttem, illetve az utolsó szakaszon ügettünk. Itt hosszabb időt töltöttünk el, úgy láttam Arippo is „megérkezett” a szituációba, mintha most értette volna meg, hogy ugyan arra járunk, mint régen. Egyébként nem a tehenek útján jöttünk, hanem lent a földúton, mert nem akartam hogy végig a legelésével küzdjek – így hamar megértette, hogy haladnunk kell. Könnyedén jött mellettem. Tettet Calmer-t a kezemre is, úgy, hogy amikor jön mellettem tudja szagolni.
Arippo a visszaúton is szaporán vette a levegőt, de az alaphangulata sokkal nyugodtabb volt, mint legutóbb, vagy mint ma kifelé, könnyedén jött. De a légzése nem lett lassabb – mégis a hangulata sokkal nyugodtabb lett. Könnyen, kulturáltan jelezte ha legelni szeretne. Ugyan úgy jöttünk vissza és Arippo ismét megnézhette a teheneket, de már kevesebb érdeklődést mutatott. Egészében nagyon jó volt ez az utunk, mindkettőnk nagyon elégedett volt. Arippo fokozottan bökdösött. A karám felé már szinte egyáltalán nem legelt, jó hanguatban értünk vissza.
Alakul
2023.09.08. Legelés. Nem tűnt jó kedvűnek. Kevesebb, mint egy órát legeltünk az üres telken, mert le lett kaszálva és a többit meg Ricsike intézni. Egy idő után ki is jöttünk onnan és a karámok mentén legeltettem. Ott szép a fű. Egy ideig hanyagolni kell a telket. Legelés után visszavittem és még simogattam, amikor beállt az árnyékba emészteni.
2023.09.09 Terep. Ma több időm volt és jól tudtam felépíteni a talákozónkat. Szabad- és nyereg alatti mozgást terveztem és talán séta terepen, de nyereggel… a többit meglátjuk. Főleg azt a területet célozzuk meg, ahol korábban terepen voltunk, csak most a híd hiánya miatt eléggé nagyot kell kerülni. Aripponak ma határozottan jobb kedve volt, könnyű jelzésekkel követett a lovardáig, ahol előbb vezettem, majd körjátékoztam vele. Szabad munka nem lehetett, mert lovagoltattak a pályán, így nem akartam elengedni Arippot, hátha mást zavarna. Ez jól sikerült és nem töltöttünk vele túl sok időt. Felültem még néhány percre és ügettünk. Ezután indultunk ki.
Le akartam mérni egyáltalán milyen távolság és idő, ha kerülünk a beton híd felé. Vezettem Arippot, de néhány ponton rövidebb legeléseket is engedtem neki. Ez olyan szakasz, hogy egyébként sem ülnék fel, kavicsos, kellemetlen az út. Arippo sok dolgot megnézett, kicsit nyugtalannak tűnt. Egyébként a Brave olajat választotta indulás előtt a dōTERRA® gyerekkollekcióból (erről majd írok hamarosan bővebben). Eléggé sokára értünk ahhoz az olajfához ahol voltaképpen kezdődnek és végződnek a terepjeink, kb fél óra veszteség oda és vissza… (Ez az a rész a térképen, ahol „csomósodik” a sárga vonal). Itt hosszabban legeltünk és gondolkodtunk merre jöjjünk haza. Végül felderítésnek és rövidítésnek az összeomlott híd felé mentem, de valahol a lovarda magasságában át akartam kelni az árkon, és az aszfaltos úton vissza a karámokhoz. Mivel szombat volt nem kellett teherautókkal számolni, mivel arra egy kanyar is van.
Arippo sokat megállt, legelt itt, mert rendkívül sok volt a lucerna, vagyis egy lucernás mellett haladtunk el. Sajnos itt már sürgetnem kellett. Végül átugrattam vele az árkot és az úton ügetve mentünk vissza oda, ahol kiléptünk a karámok közül. Innen már ugyan az volt az utunk, ahogy jöttünk. Aripponak visszafelé már jó kedve volt, bökdösött. És egészben véve hasznos volt ez a felderítés.
Tematikus
Délkelőtt jöttem ki meleg szeles időben. Eléggé csíptek a legyek, Arippot idegesítette, kissé kapkodva vette a levegőt – ez nem tetszett. A karámban nem reagált rám, amikor megérkeztem. Később nyugtalannak láttam és hagytam neki legelési időt mialatt bejöttünk.
Könnyű jelzésekre viszont követett. Minden egybe vetve úgy értékeltem ma még nem ülök fel, pedig volt nálam nyereg is. Építettem neki egy három rudas cavalattit, azon mozogtunk földről előbb lépésben és ügetésben. Az is tervem volt, hogy Arippot mindenképp „lefutószárazom” abban az értelemben ahogy ezt a lovasok szokták, hogy kielégítsék a ló mozgás igényét. Ilyet mi célirányosan így soha sem szoktunk csinálni, de úgy láttam, hogy most van értelme, mert Arippo ritkán és régen volt lovagolva, mozgatva. Ez a munkája meglepően tiszta volt, lépésben , ügetésben és vágtában is szépen ment illetve váltott. Annyi lett az új elem a feladatban, hogy az ügetés-vágta kétszer fordul elő egy körre-küldésben és a vágta is hosszabb. Szeretném ha Arippo erőnléte vágtában fejlődjön – persze az enyém is. Kicsit kondicionálva lett arra, hogy röviden vágtázzon. Igyekeztem elkapni a pillanatot, amikor ő maga váltana vissza és még előtte vezényszóval ügetésre biztattam.
Volt szabad munka is, ez is jó volt, de Arippo – mivel ki volt rakva a cavaletti állandóan a rudak felé akart orientálódni, hogy átkeljen rajta, ezért a kör adott pontján visszaváltott ügetésre. Ilyenkor magam felé hívtam és vágtát kértem, és a végén az utolsó ügetésnél csatlakoztam hozzá és együtt mentünk át a rudakon. A cavalatti kifejezetten jó volt, tiszta. Körjátékon keresztbe is átmentünk a feladaton körökkel.
Lépésben új megoldást találtunk ki: amikor felém jön, én hátrálok és „”vállat be”L-t kérek utána a pálcának azt a végét teszem elé és viszem lefelé, amit fogok, ő szagolja és ahogy lejjebb viszem a pálcát követi, azaz leengedi a fejét. Legközelebb legalább még egy ilyen alkalom kellene, de úgy, hogy már felülök. Egyébként Arippo nagyon készséges volt és könnyű, úgy tűnt inkább a lovarda területén kívül volt nyugtalan. . .
A nyár vége
Ma reggel voltam Aripponál, de utána mennem kellett. Egy órát legeltünk az üres telken, amit lekaszáltak, Aripponak tetszett a nem rég kaszált fű. Ezzel vége tért a nyár és talán annyi pozitívum van, hogy már nincs annyira meleg. Nagyon remélem, hogy az ősz jobban alakul közös programjainkat illetően. Az mindenképp jó, hogy a körmölés végre megtörtént, legközelebb alaposan szemügyre veszem a kovács művét. A sérülés jól gyógyul.(Az alábbi videón: hogyan lépjünk bele elegénsan a vezetőszárba?)
Úgy alakult – ez teljesen egyedi és ritka – hogy este is voltam kint, Arippo ekkor is örömmel jött legelni.
Sovány napok
Folytatódnak a sovány napok, amelyeknek elsősorban magántermészetű oka van. Vagyis Arippohoz csak este tudok jönni, akkor is röviden és csak legelni. Persze ennek a rekord meleg is az oka, remélhetőleg ma tetőzött. Holnap már lehűl a levegő. Ma viszont még este 7-kor is szinte elviselhetetlen volt az idő. Arippo legelt az üres telken, az alsó zsinórt megint fel kellett kötnöm. Már igényelné a tematikus foglalkozást.
Egy mondatban
Estefelé látogattam meg Arippot, nyerítve várt. Még a nagy meleg ellenére is vadak voltak a legyek és a szúnyogok is. Csak a karámmal párhuzamosan legeltünk kb 40 percet. Sajnos csak ennyire tellet.
Este
Ugyan úgy, mint múltkor, most is estefelé mentem Arippohoz. Most egy kicsit később érkeztem, már éppen ment le a nap, így csak a karám előtt legeltettem. Láthatóan örült a programnak, nyerítve fogadott és azonnal követett. Ma is meg kellett csinálnom a belső zsinórokból az alsót – ahogy szinte minden alkalommal. Pataápolás most nem volt, Arippo jól néz ki és a körmölő is elkerült – elvileg hamarosan időpontot egyeztetünk….(?)
Szürkületben
Mindenféle okok miatt csak este jutottam ki Arippohoz. Az egyik, hogy rekord meleg van, este is állt a levegő, fülledt párás idő volt. Nagyon készséges volt, amikor a két kapu között (az alsó megint le volt szakítva) megkentem a patáit, amik egyébként rendben voltak. Mindent elsőre csinált, mozdulatlanul állt. De a pára miatt menjünk biztosra. Utána legeltünk az üres telken, Arippo éhes volt, még maradt volna többet is, de a sötétedés miatt mennünk kellett. Némiképp furcsa volt, hogy ugyan az a kocsi többször is elhajtott a földúton oda-vissza. Ugyan ebben az időban hozták vissza a nagy szürkét is, de már csaknem sötét lett. Sajnos csak kb. 40 percet tudtunk legelni.
Egy hét
Hétfőn családdal voltunk Aripponál, legeltettük több, mint egy órát. Szinte meg is unta a végére.
Szerdán a lányok lovagoltak és a végén megnéztük Arippot. Beengedtem a két kapu közé hátha örül, hogy legelhet ott, de félreértette: azt hitte kimegyünk. Tehát ez nem volt jó ötlet tőlem. Visszatessékeltem a karámba, de újra átbújt a zsinórok alatt a két kapu közé és ismét mutatta, hogy várja a közös kinti legelést. Végül megértette, hogy ez ma nem jön össze.
Ezután Csütörtökön hosszan hagytam legelni, míg a lovarda felé jöttünk. Nagyon párás fülledt idő volt, kiadós eső után. A pálya is épp, hogy használható volt – de vágtának nem volt értelme. Szlalomot és cavalettit raktam le, de előtte földről mozogtunk – Arippo nem volt igazán fürge, szuszogott a párában, de jól csinált mindent. Körre szépen fordult ki. A körjáték során a cavalattik között küldtem át úgy, hogy mindig egy másikba kerüljünk. Szabadon is mozgott szlalomban. Nyeregből használtuk a nyakmadzagot is, szlalomban is. Összeszedettsége is eléggé szép volt. A cavalattije nagyon jó volt, tisztán ment át. A nyeregben töltött idő nem volt sok, de a foglalkozás talán elég változatos volt neki. Megint jobban néz ki, a hevedert csak a 3. lyukba tudtam húzni. A kovács sehol, de a patája legalább kopik valamennyire, kezd úgy kinézni, mint egy vadló…
