Arippo már jelentősebb szőrt növesztett, de az időjárás még változékony. Ma például meleg volt, 20 fok körül. Délután mentem hozzá és legeltettem az üres telken, ahol változások kezdődtek: úgy tűnik elbontották a kerítést ami a másik telektől elválasztja, illetve a másik telek út felöli kerítése is eltűnt.
Az örök tanulság, hogy nem lehet megismételni dolgokat – ugyan úgy főleg. Azt gondoltam folytatom Arippoval a tegnapi foglalkozást, és volt is rá lehetőségem kimenni. De Arippo ma sokkal kevésbé vette a lapot, a legelés kötötte le és csak kelletlenül – de egyébként jól – teljesítette a feladatokat. Nyilván én sem voltam annyira egyértelmű, mint tegnap. Egyébként nagyon jó újra végigmenni ezeken az alapfeladatokon, az én mozgásom, jeleim is pontosításra szorulnak. A tanulság feltétlenül az, hogy nem lehet azt folytatni, amit tegnap abbahagytunk, valamint, hogy sokkal jobb lett volna kihagyni egy-egy napot.
Ma rövidített eljárással foglalkoztam Arippoval (végre). A helyszín az üres telek volt, amit – úgy tűnik – végleg birtokba vehetett a lovarda és be is van kerítve. Akár el is lehet engedni a lovat. Reméljük tavaszig nem lesz legelő vagy karám belőle és bármikor jöhetünk ide lovazni. Sok legelnivaló már nincs itt, de Arippot mégis szórakoztatja ez a program. Új feladat helyzetként feladatokat (Parelli) is kapott mégpedig interval-rendszerben.
Először megmértem mennyi idő kell nekünk legelésre és a aktivitásra és ennek megfelelően állítottam be az interval jelzőt. Arippo először nem értette mit akarok tőle, ez teljesen új szituáció volt neki ebben a kontextusban. Nagyon hamar megtanulta, hogy a hangjelzések mit jelentenek. Az alakult ki, hogy 6-7 perc a feladat idő és 7-8 a legelés – majd még állítgatjuk… Az első szett sündisznó-játék volt, a második kör-játék, a harmadikban a kettő együtt. Nagyon jó lenne ezt ezen a helyszínen folytatni máskor is.
Az éjjelek hidegek, hajnalban egyszámjegyű a hőfok. Arippo már növesztett szőrt és egyelőre jól is néz ki, nem vesztett súlyt. Nappal kellemes meleg lenne ha süt a nap, de a levegő hideg már.
Lehet, hogy egy bejegyzés kimaradt, mert talán dolgoztunk pályán is földről az elmúlt napokban, de annyi minden van most, hogy már nem vagyok benne biztos. Mindenesetre ma árkon átkelve mentem hozzá, már nagyon igényelte a találkozást, nyerített és jött elém. Tematikusabban foglalkoztam vele földről, kötélen.A végén az üres telekre mentünk, de ott – legelés alatt – kértem tőle parellis mozgásokat (normál kötőfékkel). Be akarom vezetni azt, hogy az üres telken is tudjunk dolgozni, mozogni ha úgy akarjuk. A Parelli játékokat azért is akarom átnézni vele, mert ez kell majd a ló asszisztálta tanulmányaimhoz. Létrehoztam egy cimkét „földi” címmel, hogy a nyereg nélküli dolgaink is követhetőek legyenek – majd visszamenőleg is beírom pár bejegyzéshez.
Sajnos még mindig lovazáson kívüli problémák miatt vergődünk Arippoval – bár nem biztos, hogy ezt ő így éli meg. Ma is a szokásos, egyszerűsített eljárással átkeltem az árkon – már egészen gyorsan megy, mert kitapasztaltam az új medret – és legeltettem. Arippo az üres telekre vágyott és oda is mentünk, kb. bő fél órát voltunk ott. Ő jól néz ki, bár egy kis mozgás biztos jót tenne neki. Könnyedén reagált a jelzéseimre, nyerítve fogadott. Egyébként hetek óta – pár napot leszámítva – kitűnő lovazós idő van, bár az évszakhoz képest melegebb az idő.
09.19. Csak az útról láttam Arippot, a gazt levágták a karámban, jól néz ki. Arippon nem láttam kötőféket, talán elhagyta…
09.21 A kaput is megjavították. Átmentem az árkon és röviden legeltettem is. A kötőfék megkerült, fel van akasztva a többivel a kapunál, de nem tettem vissza Arippora.
Csak legelésre volt idő, és felvittem Arippot a dombra, mivel z üres telek eléggé le van legelve és kaszálva. De a vártnál sokkal nyugtalanabb volt, távoli zajok izgatták. A többi ló is eléggé futkosósnak tűnt. Front, eső közeledik… Kísérlet ként hoztam magunkkal hangszórót és zenét hallgattunk, de ez igazán úgy volt jó, amikor már lejöttünk a dombról. Ő maga jelezte, hogy nem akar itt lenni tovább. Igaz, legvágták itt is a füvet, de lett volna bőven mit legelni a kerítések mellett. Végül a karámmal párhuzamosan legeltettem, itt már nyugodt volt.
Ma teljesen nyitva hagytam, hogy mit csinálunk. Elméletileg a múltkor megkezdett felderítést szerettem volna folytatni, ami lényegében annyit tesz, hogy újra szokjuk a terepet, mintha most érkeztünk volna a lovardába.
Nyári meleg ígérkezett, 30 fok felett, de ki kell használjuk, mert hamarosan vége ennek az időnek. Természetesen olyan korán, mint kellett volna nem tudtam jönni, ezért jól kellett gazdálkodni az idővel. Kapkodni nem akartam. A karámban jól mozogtunk, videófelvételt is csináltam Arippo kör-munkájáról – ezt majd külön teszem fel, mert eléggé tanulságos.
Ezt követően nem ültem fel a pályán idő spórolás miatt, hwnem egyből – nyereggel – kimentünk úgy, mint múltkor. Előtte adtam neki a Brave olajat a dōTERRA® gyerekkollekcióból, mert végre nem hagytam otthon. Találkoztunk a tehenekkel, a régi hídnál legeltek az árok másik oldalán. Arippo mégis eléggé kizökkent tőlük, kb. három lépésenként megállt az aszfaltos úton, pedig ilyenkor járnak a teherautók. Végül a kavicsos út mellett álltunk meg először legelni hosszabban, ez múltkor is tetszett neki, van benne lucerna. Itt is a tehenek irányába nézelődött, bár nem láthatta őket. Hagytam egy kicsit visszanyugodni.
Háromnegyed 12-kor értünk ahhoz a kereszteződéshez, ahova az első galopp-szakasz után érkezünk normál esetben. Vagyis messzebb mentünk, mint múltkor. Eufórikus érzés volt újra itt lenni, nem is tudom mikor voltunk itt utoljára – régen… Még az sem volt gond, hogy végig sétálva jöttem, illetve az utolsó szakaszon ügettünk. Itt hosszabb időt töltöttünk el, úgy láttam Arippo is „megérkezett” a szituációba, mintha most értette volna meg, hogy ugyan arra járunk, mint régen. Egyébként nem a tehenek útján jöttünk, hanem lent a földúton, mert nem akartam hogy végig a legelésével küzdjek – így hamar megértette, hogy haladnunk kell. Könnyedén jött mellettem. Tettet Calmer-t a kezemre is, úgy, hogy amikor jön mellettem tudja szagolni.
Arippo a visszaúton is szaporán vette a levegőt, de az alaphangulata sokkal nyugodtabb volt, mint legutóbb, vagy mint ma kifelé, könnyedén jött. De a légzése nem lett lassabb – mégis a hangulata sokkal nyugodtabb lett. Könnyen, kulturáltan jelezte ha legelni szeretne. Ugyan úgy jöttünk vissza és Arippo ismét megnézhette a teheneket, de már kevesebb érdeklődést mutatott. Egészében nagyon jó volt ez az utunk, mindkettőnk nagyon elégedett volt. Arippo fokozottan bökdösött. A karám felé már szinte egyáltalán nem legelt, jó hanguatban értünk vissza.
2023.09.08. Legelés. Nem tűnt jó kedvűnek. Kevesebb, mint egy órát legeltünk az üres telken, mert le lett kaszálva és a többit meg Ricsike intézni. Egy idő után ki is jöttünk onnan és a karámok mentén legeltettem. Ott szép a fű. Egy ideig hanyagolni kell a telket. Legelés után visszavittem és még simogattam, amikor beállt az árnyékba emészteni.
2023.09.09 Terep. Ma több időm volt és jól tudtam felépíteni a talákozónkat. Szabad- és nyereg alatti mozgást terveztem és talán séta terepen, de nyereggel… a többit meglátjuk. Főleg azt a területet célozzuk meg, ahol korábban terepen voltunk, csak most a híd hiánya miatt eléggé nagyot kell kerülni. Aripponak ma határozottan jobb kedve volt, könnyű jelzésekkel követett a lovardáig, ahol előbb vezettem, majd körjátékoztam vele. Szabad munka nem lehetett, mert lovagoltattak a pályán, így nem akartam elengedni Arippot, hátha mást zavarna. Ez jól sikerült és nem töltöttünk vele túl sok időt. Felültem még néhány percre és ügettünk. Ezután indultunk ki.
Le akartam mérni egyáltalán milyen távolság és idő, ha kerülünk a beton híd felé. Vezettem Arippot, de néhány ponton rövidebb legeléseket is engedtem neki. Ez olyan szakasz, hogy egyébként sem ülnék fel, kavicsos, kellemetlen az út. Arippo sok dolgot megnézett, kicsit nyugtalannak tűnt. Egyébként a Brave olajat választotta indulás előtt a dōTERRA® gyerekkollekcióból (erről majd írok hamarosan bővebben). Eléggé sokára értünk ahhoz az olajfához ahol voltaképpen kezdődnek és végződnek a terepjeink, kb fél óra veszteség oda és vissza… (Ez az a rész a térképen, ahol „csomósodik” a sárga vonal). Itt hosszabban legeltünk és gondolkodtunk merre jöjjünk haza. Végül felderítésnek és rövidítésnek az összeomlott híd felé mentem, de valahol a lovarda magasságában át akartam kelni az árkon, és az aszfaltos úton vissza a karámokhoz. Mivel szombat volt nem kellett teherautókkal számolni, mivel arra egy kanyar is van.
Arippo sokat megállt, legelt itt, mert rendkívül sok volt a lucerna, vagyis egy lucernás mellett haladtunk el. Sajnos itt már sürgetnem kellett. Végül átugrattam vele az árkot és az úton ügetve mentünk vissza oda, ahol kiléptünk a karámok közül. Innen már ugyan az volt az utunk, ahogy jöttünk. Aripponak visszafelé már jó kedve volt, bökdösött. És egészben véve hasznos volt ez a felderítés.
Délkelőtt jöttem ki meleg szeles időben. Eléggé csíptek a legyek, Arippot idegesítette, kissé kapkodva vette a levegőt – ez nem tetszett. A karámban nem reagált rám, amikor megérkeztem. Később nyugtalannak láttam és hagytam neki legelési időt mialatt bejöttünk.
Könnyű jelzésekre viszont követett. Minden egybe vetve úgy értékeltem ma még nem ülök fel, pedig volt nálam nyereg is. Építettem neki egy három rudas cavalattit, azon mozogtunk földről előbb lépésben és ügetésben. Az is tervem volt, hogy Arippot mindenképp „lefutószárazom” abban az értelemben ahogy ezt a lovasok szokták, hogy kielégítsék a ló mozgás igényét. Ilyet mi célirányosan így soha sem szoktunk csinálni, de úgy láttam, hogy most van értelme, mert Arippo ritkán és régen volt lovagolva, mozgatva. Ez a munkája meglepően tiszta volt, lépésben , ügetésben és vágtában is szépen ment illetve váltott. Annyi lett az új elem a feladatban, hogy az ügetés-vágta kétszer fordul elő egy körre-küldésben és a vágta is hosszabb. Szeretném ha Arippo erőnléte vágtában fejlődjön – persze az enyém is. Kicsit kondicionálva lett arra, hogy röviden vágtázzon. Igyekeztem elkapni a pillanatot, amikor ő maga váltana vissza és még előtte vezényszóval ügetésre biztattam.
Volt szabad munka is, ez is jó volt, de Arippo – mivel ki volt rakva a cavaletti állandóan a rudak felé akart orientálódni, hogy átkeljen rajta, ezért a kör adott pontján visszaváltott ügetésre. Ilyenkor magam felé hívtam és vágtát kértem, és a végén az utolsó ügetésnél csatlakoztam hozzá és együtt mentünk át a rudakon. A cavalatti kifejezetten jó volt, tiszta. Körjátékon keresztbe is átmentünk a feladaton körökkel.
Lépésben új megoldást találtunk ki: amikor felém jön, én hátrálok és „”vállat be”L-t kérek utána a pálcának azt a végét teszem elé és viszem lefelé, amit fogok, ő szagolja és ahogy lejjebb viszem a pálcát követi, azaz leengedi a fejét. Legközelebb legalább még egy ilyen alkalom kellene, de úgy, hogy már felülök. Egyébként Arippo nagyon készséges volt és könnyű, úgy tűnt inkább a lovarda területén kívül volt nyugtalan. . .