Az eső végre nem esett, de viharos szél fújt. Ez nem feltétlen zavarja Arippot, de ma nem bírta ezt az időd, a figyelme kifelé irányult, nyugtalan volt. Igazából akkor tűnt ez fel, amikor a fedeleshez értünk. Állandóan kifelé nézett és ami tényleg zavaró volt nem állt meg amikor tisztítottam, forgott körbe. Próbáltam mindenféle elhelyezkedést, hátha nyugodtabb ha beljebb megyünk a fedelesbe, de a helyzet ott is ugyan ez volt. Nagyon hamar kiderült, hogy a felülés felejtős – bár lehet, hogy akkor inkább koncentrált volna (?). A viharos széltől iszonyú hangok voltak a fedelesben. Korábban Arippot ez nem zavarta, de ma igen. Valószínűleg a meleg front nem kedvezett neki, hiszen éjjel is melegebb volt, most pedig 13 fok volt. Át akartam szerelni vezetőszárról csomózottra, de az volt az érzésem, ha leveszem a kötőféket elmenne, így csak a kötelet cseráltam ki. Egy kicsit határozottabban mozgattam, de az sem segített. Adtam neki körjátékot, eléggé kiadósan ügetésben. Eléggé sietősen ment, soha máskor nem rohan így. Miután a körjáték sem hozott igazi eredményt elkezdtem eszközöket lerakni – két rudat és szlalomot. Érdekes egyébként, hogy a kéréseimet figyelmesen, igykezve megcsinálta – bár néha túl mozogta. A feladatok meghozták a viszonylagos nyugalmat, elkezdte érdekelni és már többet tudott itt lenni a figyelme. Megjegyzem hatszor trágyázott, volt , hogy egymás után mindenféle állagút. Ilyenre nem is emlékszem közös életünkből. A feladatok szünetében elkezdett ásítani számtalanszor egymásután. Ilyenre sem emlékszem. Látszott, hogy a feszültsége oldódik, de nem szűnt meg teljesen. Közben olyan szándékkal szagolgatta a földet mint aki hemperegni szeretne. Engedtem volna, de végül nem lett belőle semmi. A szlalomot és a lépőfákat kombináluk, csettintésre elrakja a farát – tehát meglehetősen ügyes volt, de ugyanakkor feszült is. Az alsó ajkát próbáltam megérinteni – nemigazán hagyta – és eléggé feszes volt. Ez nem jó jel. De a végére valahogy mégis jól kialakult minden, eléggé lenyugodott. Még pár percet eltöltöttünk az első karámban legeléssel. Mérlegeltem, hogy visszamenjek e a kocsihoz a dōTerra Calmer-ért, mert pont ma ott felejtettem, de végül lemondtam róla. Jó lett volna látni hogyan teljesít az olaj. Arippo a visszaúton már nem akart legelni, és kint megint nyugtalanabb lett. A beállójuk még mindig rossz állpotban van, alátámasztva…

A pálya

nov.12

A gyereknak volt ma lovagló órájuk. Arippot behoztam és a lovardában legeltettem. Utána együtt vittük ki a lovakat.

Az örök tanulság, hogy nem lehet megismételni dolgokat – ugyan úgy főleg. Azt gondoltam folytatom Arippoval a tegnapi foglalkozást, és volt is rá lehetőségem kimenni. De Arippo ma sokkal kevésbé vette a lapot, a legelés kötötte le és csak kelletlenül – de egyébként jól – teljesítette a feladatokat. Nyilván én sem voltam annyira egyértelmű, mint tegnap. Egyébként nagyon jó újra végigmenni ezeken az alapfeladatokon,  az én mozgásom, jeleim is pontosításra szorulnak. A tanulság feltétlenül az, hogy nem lehet azt folytatni, amit tegnap abbahagytunk, valamint, hogy sokkal jobb lett volna kihagyni egy-egy napot.

Lehet, hogy egy bejegyzés kimaradt, mert talán dolgoztunk pályán is földről az elmúlt napokban, de annyi minden van most, hogy már nem vagyok benne biztos. Mindenesetre ma árkon átkelve mentem hozzá, már nagyon igényelte a találkozást, nyerített és jött elém. Tematikusabban foglalkoztam vele földről, kötélen.A végén az üres telekre mentünk, de ott – legelés alatt – kértem tőle parellis mozgásokat (normál kötőfékkel). Be akarom vezetni azt, hogy az üres telken is tudjunk dolgozni, mozogni ha úgy akarjuk. A Parelli játékokat azért is akarom átnézni vele, mert ez kell majd a ló asszisztálta tanulmányaimhoz. Létrehoztam egy cimkét „földi” címmel, hogy a nyereg nélküli dolgaink is követhetőek legyenek – majd visszamenőleg is beírom pár bejegyzéshez.