Négy nap hijján két hónapja nem ültem Arippon – és természetesen más lovon sem. Soha ilyen hosszú kihagyásunk nem volt, nem emlékszem ilyenre. Úgy tűnt Arippo is várta már ezt a napot. Sikerült elég korán mennem és az idő is jónak ígérkezett, bár a tegnapi nagy eső miatt gumicsizma kötelező volt és a nagy pálya esélytelen. Két ló kint volt a karámon kívül.

Arippo nyerítve jött elém, szőre télies, de egészében jól néz ki, bár a lovaglás hiánya miatt vesztett némi izmot. Nagyon könnyű jelzésekre, szóra jött velem legelés közben. A lovarda területén valamivel nyugtalanabb volt, a patatisztítást így elmaradt. Volt váratlan esemény is. A traktor éppen vitte a takarmányt a lovaknak és úgy gyújtották be a motorját, hogy a lovardai lejtőn legurulva ugrott be a motorja. Érdekes, hogy Arippot nem ijesztette meg, inkább megnézte. Megtisztítottam és nyergelve vittem a fedelesben, ahol már volt valaki. Szlalomot raktam az egyik oldalra, a másik hossú oldalra két lépőfát tettem. Mozgattam földről, de ezt most igyekeztem rövidre fogni. A szokott dolgokra nagyon jól reagált és ezt jó jelnek vettem. A földi játékok közben húztam meg a hevedert – sajnos elfelejtettem már hogy jobb a másik, jobb oldalról meghúzni. Nem örült neki, megnézte.

Végül felültem… azt kell mondjam így közel két hónap után nagy pillanat volt, de kicsit tartottam is tőle. De Arippo nem felejt, sőt… Azt kell mondjam tökéletesen, könnyedén reagált mindenre. A következőket csináltuk: szlalom és „állj!” valamint hátralépés nyagmadzaggal. leraktam két lépő fát is. Ezeken szinte mindig hibátlanul haladtunk át. Arippo igyekezett is és valószínűleg el is találtam a rudak távolságát. Ügetése intenzív volt, a manőkedv adott volt.

Majdnem egy órát voltam nyeregben, volt összeszedettség is (előbb földről is) – ez is könnyedén, jól ment. Mérés volt, de a fedelesben egyáltalán nem működik az alkalmazás, tehát nem tudom hány kilométert mentünk nyeregben. Összeségében nagyon jól sikerült minden, már nagyon vártuk mindketten ezt a napot.