Nagyon rég volt utoljára ilyen, hogy Arippoval három egymást követő nap találkozhattam. A mai megint egy „másik nap” volt. A tegnapi lovaglós alkalmat jól kaptuk el, mert ma újra őrült erővel fújt a hideg szél. Nyugatról fújt, ami itt ritka, és talán utoljára akkor volt ennyire erős amikor megérkeztünk ide, az első őszön. Arippo nyugtalan volt kicsit, összerezzent, néha felkapta a fejét, de alapjában véve folyamatosan legelt az üres telken. Könnyű volt az irányítása. Egyébként éppen evett és meg volt a helye a bálánál, ezért nem szívesen hoztam el onnan, oda is kellett mennem érte, de jött , amikor feltettem a kötőféket. Utána visszaállt ugyan oda ahonnan elhoztam. Az elmúlt három napnak talán az a tanulsága, hogy a lovazás időjárásfüggő, Arippora is hatnak a frontok, ő sem kivétel, de ragaszkodása sok problémán átsegíti a közös dolgainkat. Teljesen egyértelmű, hogy a teljesítménye és a figyelme változó és olyankor lehet neki összetettebb feladatokat adni, amikor jó formában van és nem zavarja semmi. Most már jó lenne egy nyugodtabb, front- és esőmenten időszak.