Mára nagyobb terepet terveztem. A nagy rétet még hetekkel ezelőtt learatták és bebálázták, mostanra teljesen kiégett. Lehetett volna arra is menni, de végül mégis a múltkori útvonal további felderítését tűztük ki. Az extra melegnek hidegfront vetett véget, tehát hidegfront után voltunk, kellemes szél is fújt. Arippo meglepően sokat akart legelni, sőt kifejezetten a kerítés melletti részeket kereste fel, ahol nem tudták levágni a füveket. Úgy tűnt kifejezetten erős igénye van erre most, hogy válogasson és hosszan egyen. Ezzel elég sok idő lement, de végül a szokott módon nyergeltem és nyergeléshez kicsit mozgattam. Meglepően készségesen csinálta a feladatokat, de a vágtába ugrásba kicsit bele bonyolódtunk – lehet azért, mert túl rövid kötélen volt. Ezt semmiképp nem akartam annyiban hagyni és megvártam, amíg szép átmenetet mutat. Ezzel is elég sok idő elment.

Elindultunk, vezettem és átkeltünk a hídon, ami most már aggasztó állapotban van. Itt szálltam fel és némi huzavona után irányba álltunk. Arippo még itt is legelni akart és idő kellett, amíg megértette, hogy most már menni is kéne. A tehén ösvényen mentünk, ami eléggé el van tűnve, mert a tehenek nem járnak most rajta. A szakasz vége felé vágta is volt – így értünk a főúthoz, ahol már nagy volt a forgalom. Arippo legelt egy kicsit. Most is kivártuk a szünetet és átkeltünk és itt is hagytam legelni. A deszkáknál szálltam fel, és a terv szerint a második útnál balra fordultunk. Innen kitűnő út nyílt, a legjobb amit eddig találtunk. Az út füves, puha még most is, a száraz időben. Ügetésre, vágtára bőven lehet mód, de most csak ismerkedtünk az új útvonallal tehát inkább lépés és ügetés volt. Művelt és műveletlen területek váltakoztak, ez egyik szőlőben dolgoztak és távolabb valahol egy traktor is dolgozott. Így jutottunk el az útvonal végéhez, ahol a szántóföld kezdődik, de ez be volt kerítve. Mellette a hegy oldala felől szintén, itt sem lehetett elmenni. Leszálltam és megnéztük, hogy tényleg jól látjuk e, de sajnos innen nem lehet tovább menni. Később nézegettem a gps-t, és úgy tűnik a hegy teljesen el van kerítve, egyáltalán nem biztos, hogy nyugat felől meg lehet kerülni vagy tovább lehet menni. Talán kelet felől lehetne megkerülni a bekerített területeket, de ez további felderítést igényel. De az útvonallal így is elégedettek voltunk és ugyan így jöttünk vissza is, csak egy felderítő kitérőt tettünk – Arippo ebben is készséges volt. A szőlőknél Arippo kicsit megtorpant, mert a szőlő fel van futattva és az emberek már az út közelében dolgoztak, de csak a lábuk látszott. Hangosan rájuk köszöntem, így Arippo-nak sikerült kicsit megnyugodnia. Így értünk az átkeléshez és minden gond nélkül, – némi vágtával – értünk vissza. Lábait levizeztem és visszafelé is legelt. Midennel együtt 8km-t mentünk.

Újabb felfedező utat tettünk. Már a karámban elindítottam a mérést és rögtön látszott, hogy Arippo-nak ma jó a kedve. Legelve jöttünk a lovardáig, ahol a szokásos módon készítettem fel (fülkezelés, patakenés, mozgatás közben nyergelés). Nem csináltunk direkt bemelegítést, mert egyre melegebb lett, hanem kisétáltunk a hídig. Az út erre egyre rosszabb és a híd állapota is egyre aggasztóbb, már-már veszélyes rajta átkelni. Eléggé eltelt az idő, 10 óra is elmúlt mire felszálltam.

Arippo hangulata teljesen más volt, mint a múltkori alkalommal, amikor minden zavarta – most teljesen nyugodtan jött. Szinte teljes volt a csend, csak néha jött egy-egy repülő. A híd után már nyeregben mentünk, nem a tehenek ösvényén, hanem az földúton. Itt nézelődött kicsit, mert még csak egyszer mentünk itt, amióta itt vagyunk és nem nyerte el a tetszésünket, a tehén ösvénynek jobb a talaja. Ügetésekkel és végül vágtával érkeztünk a főúthoz, de kímélni akartam Arippo erejét, mert egyre nagyobb lett a meleg.

Meglepő módon kevesebb, mint 20 perc alatt értünk a főúthoz. Az átkelés simán ment, mert úgy tűnik 10 óra után már kisebb a forgalom. Voltak egészen hosszú szünetek, de azért nagyon kellett figyelni. A másik oldalon – annak ellenére, hogy napok óta meleg van – most is voltak pocsoják – ezt jó tudni… Hagytam legelni egy kicsit, közben két autó is jött kifelé a földúton, aminek a kapuja ezúttal nem volt becsukva. Halomba rakott deszkákról szálltam fel, Arippo ügyesen beállt mellé. Az útvonal-variáció mindössze annyi volt, hogy nem fordultunk be ott, ahol múltkor ide érkeztünk, hanem előre mentünk az egyik távvezetékig és itt jobbra fordultunk – előtte a sarkon legeltettem. Az út elfogadható volt, de a forduló után a benőtt út nem volt kellemes mert sok szúrós ág lógott be. Viszont több csábító út is nyílt innen amit majd feltétlen fel kell derítenünk. Az út végén volt némi lehetőség az ügetésre – így értünk egy újabb jobb fordulóhoz. Innen kevésbé volt jó az út, de Arippo patája kophat, mert még várnunk kell a körmölésre. Volt egy téglával terített szakasz, itt leszálltam és átvezettem. Így értünk a már ismert szakaszhoz, újabb jobb fordulóhoz, ahol most ügettünk, de lépni jobb, mert szép a táj. Ismét a betonozott vízelvezetőben haladtunk, ahol Arippo legelt is. Ahogy egyszer felemelte a fejét megijedt, mert hirtelen pillantott meg egy törött üvegtáblát. Így értünk vissza az egyenes útra, ahonnan jöttünk. Innen is szép utak nyílnak, felfedezésre hívogatnak. Biztos, hogy van még kellemesebb útvonal lehetőség is erre felé. Az átkelés visszafelé is sima volt, és hazafelé csak egy felugró fácántól ijedtünk meg. Én nem ragaszkodtam hozzá, de Arippo még ment egy utolsó vágtát a tehénösvény második felén. Otthon kicsit levizeztem és a karámjába végződött a mérés. 6 km-t mentünk és egész kellemes volt így is, hogy a végére 30 fok lett. Arippo rendkívül profin ment, megfelelő menőkedvvel.

Mára nagyobb utat terveztem, de a dolgok másképp alakultak. Hidegfront jött tegnap ezért aznap Arippo-t békén hagytam. Ma legalább 10 fokkal van hidegebb és úgy gondoltam abban a kellemes lovagló időben messzebb is elmerészkedhetünk a fő út másik oldalán. Amikor jöttem már láttam, hogy a másik oldalon, a földúton zárva a sorompó. Kétszer is elhaladtam előtte lassan, hogy lássam el lehet e menni mellette lóval, de nem volt biztató a helyzet. Az, hogy mennyire van becsukva a sorompó – azaz be van e lakatolva – nem derült ki. A lovardában újabb meglepetések következtek. Arippo sokat akart legelni és ebből arra következtettem, hogy az időváltozás okozta kizökkenése még nem állt helyre. A lovardában előkészítettem és csak annyira mozgattam amennyire a nyergeléshez kellett. Ügyes és készséges volt és azt gondoltam mire úton leszünk minden helyre áll… A lovardát elhagyva vezettem még mert nagyon rossz volt az út, de mindent hosszan megnézett, a figyelme erősen kifelé irányult. Itt is legelni akart még. Végül átmentünk a hídon, ami egyre rosszabb állapotban van, lóval már szinte veszélyes. Itt újabb meglepetés következett: kint voltak a tehenek, akiket ősz óta most láttunk először. Arippo itt is hosszan nézte őket, azért is, mert teljesen csendben voltak, mielőtt megláttuk őket nem lehetett tudni, hogy ott vannak. Arippo figyelmét hosszabb időre lekötötték a tehenek – mintha először látná őket – és messzebb kellett vezetnek, hogy felszálljak. Innen már nyugodtabban mentünk, Arippo a várt menőkedvet hozta, vágtatott is, de itt sem volt meg a kellő figyelme. Egyértelműen nem tudta ma hozni a tőle megszokott formát. Megnéztük a kőbányát és némi útvonal vita után a meredek mentünk a fő út felé. Most nagyon szép itt a rét, nyoma sincs a tüskés növénynek, ami sok bosszúságot okozott ősszel. Átmentünk a réten az átkelési pont irányába, és közben döntenem kellett, hogy átmegyünk e. Közben annyi idő telt el, hogy nagy lett a forgalom is, és kockázatos lett volna az átkelés így, hogy zárva a sorompó és Arippo nincs igazán formában. Tehát lemondtunk a tervekről és leszálltam, hosszabban legeltettem és közben figyeltem a forgalmat – ha elég időt várunk hosszabb szünetek vannak, amikor biztonságosan át lehet menni. Közben kengyel-problémám is támadt. Amikor vissza akartam szállni nem értettem, hogy tudtam korábban belelépni olyan magasan volt. Állítgattam, de végül még sem tudtam jól beállítani. Legközelebb ellenőriznem kell. Innen vezettem Arippo-t és egy alkalmas helyen felszálltam. Innen már probléma nélkül mentünk vissza, mindössze egy repülő húzott el túl alacsonyan a fejünk a felett, leszálláskor. Mindkettőnket megzavart egy kicsit. A tehenek ugyan ott voltak és Arippo most is megnézte őket hosszan, de bárkit, aki arrafelé kirándult.Végül 6km-t mentünk lovardától lovardáig.

Talán a mait tekinthetjük szenzon-nyitó lovaglásnak. Megcsináltuk a nagy körünket, ahogy azt már régen terveztük. Sajnos kicsit későn mentem, már eléggé meleg lett mire úton voltunk. Arippo-t megpucoltam, patáját is kentem és a nyergelés alatt mozgattam, végül kihúztam a lábait. A szokott kerülővel hagytuk el a lovardát és a patakon túl, a híd után szálltam fel. Itt Arippo nem értette az útirányt, kicsit hatnom kellett rá pálcával – talán túl korán. De irányba állt és mentünk az úttal párhuzamosan. Éppen az átkelési pontnál szembe jött egy teherautó és tudtuk most nem fog jönni, így kimentünk az útra és ügetésben mentünk odáig, ahol már a füvön mehettünk. Az üres telekig vágtát mentünk, de itt leszállva vezettem át. Ezután léptünk, de hagytam, ha tetszik neki valami legelje le. Itt is volt egy kis útvonal vita (valamit hallhatott, vagy szagot érezhetett), de nagy körrel sikerült irányba állítanom. Ügetésben, majd vágtában mentünk a nagy réten. Itt megtaláltuk a régi ösvényt és eléggé jó tempót ment. A vadászles felé kerülve mentünk, itt nagyon magas fű volt. Csak ügettünk, mert az ösvény végén ott az út. Újra átmentünk az úton, és a bicikli út felé vettük az irányt. Arippo csodálkozott, hogy nem arra megyünk, ahogy kb egy hónapja. A bicikli út felfestéseit nem kedvelte, de megbirkozott velük.

Leszálltam és átkeltünk a főúton – itt könnyű, mert van lámpás kereszteződés. Az Aldi előtt legeltettem kicsit és gondolkodtam mi legyen most. Olyan jó tempóban jöttünk eddig, hogy úgy tűnt bele fér az időbe a teljes kör. Visszaszálltam és lépésben haladtunk az áruházak közötti zöld területeken. Átvágtunk – sok legeléssel – egy üres telken és újra ipari területek mellett haladtunk. Arippo nem mutatott félelmet. Volt kamion, ami akkor kapcsolta be a motorját, amikor mellé értünk, és volt kukás autó is…

Tehát megkerültük az áruházakat és elérkeztünk a korábban felderített utcánkhoz és végre nyugodtabb helyen mehettünk. A kutyasulinál Arippo-nak nem tetszett valami, kicsit ideges lett, pedig senki sem volt ott, nyilván szagokat érzett. A másik kutyasulinál semmi érdeklődést nem mutatott. Így értünk a felderített szakasz végére, innentől nem ismertem sem az utat, sem a talajt és nem volt érdemes már visszafordulni. Jobbra fordultunk, bár ez Arippo-nak nem tetszett, mert végig tudta merre a lovarda és ez távolodásnak számított. Ez az utca sajnos eléggé köves, ez talán a legrosszabb szakasz, csak lépni lehetett. A kereszteződésnél balra fordultunk és meglepően jó út kezdődött, enyhén lejt, akár vágtázni is lehet.

Meder-út

Ez az út változik át egy mesterséges, betonozott mederré – innentől léptünk, de ügettünk is, mert középen lehet. A következő kereszteződésnél balra fordultunk, most már végleg a lovarda felé. Ez az út a főútról kövesnek látszott, de nem az, elég jó minőségű. Végül kiderült, hogy a felderítetlen szakasz egészen jó.

A főúton nem könnyű az átkelés, ki kell várni, hogy senki ne jöjjön és sietni kell. Persze leszálltam és úgy mentünk át. Itt már Arippo egyértelműen tudta, hogy hol vagyunk. Vidáman ment hazafelé, a tehén ösvényeken még vágtázott egy utolsót. A visszaérkezés előtt még legelt.

Ez egy nagyon jó kör, csak időben kell indulni. Bőven lehet még útvonal-variációkat csinálni erre felé. Az új helyek és a pár veszélyes hely ellenére zavartalan volt az út. Majdnem 9 km-t mentünk.

A mai tevékenységünk annyiból nem volt jó, hogy kevés volt az idő, és nem jó úgy lovazni, hogy sietni kell. Úgy alakult, hogy délután tudtam menni, de még túl korán megy le a nap. A szél durván fújt. Csak annyira mozgattam Arippo-t a pályán, amíg meghúztam a hevedert és már mentünk is. Éjjel esett és az erdőben sokkal csúszósabb volt a talaj, mint tegnap, meg kellett gondolni hol ügetünk. Ugyanott szálltam fel, és Arippo szuszogva kapaszkodott felfelé, érezhetően jobban kellett koncentrálnia, mint tegnap. Az útvonal ugyan az volt, mint előző nap, de egy kicsit megnéztük, hogy az utak, amiket tegnap láttunk merre mennek.

A megtett út kb 4,5 km

Szerencsére itt nem fújt a szél erősen és a nap is besütött néha. Annyi derült ki, hogy ez hegyi terep, emelkedésre, ereszkedésre bőven volt lehetőség. Találtunk egy továbbvezető útat, ami hegyoldalban fut és nagyon keskeny – ezt majd fel fogjuk deríteni. De a csúszós talajon nem akartam erőltetni Arippo-t és a nap is ment lefelé és a szokásos úton mentünk vissza. Ma is teljesen nyugodtan haladtunk el a lovak előtt, akik itt laknak és végül a szokott helyen legeltünk. Innen már vezettem a karámig, ahol lenyergeltem.

Ma – egy hónap után – újra megvalósult  a tereplovaglásunk. Éjjel hó esett, ami kora délelőtt még meg volt.  Úgy ítéltem meg, hogy lépkedni kimehetünk, almáit megkapta, közben lepucoltam és már mentünk is. Ma is fújt a jeges szél, de napos, tiszta idő volt. Kifelé még havas volt a táj, a talaj felső rétege puha volt. Felfedeztünk egy földutat, ami egy zárt földterületre vezetett – úgy tűnt innen nem lehet tovább menni a főút felé. Egyébként úgy mentünk, mint egy hónappal ezelőtt, a kifutópálya mellett volt lehetőség ügetésre is.

kb 5,5 km-t tettünk meg nyeregben

A réten nincs mit enni, ezért tovább mentünk a domb teteje felé, fent ügettünk, de annyira fújt a szél, hogy innen visszafordultunk. Ekkor már majdnem eltűnt a hó és a talaj kezdett csúszós lenni. Jobb volt ismét fent menni a repülőtér mellett, ahol egy helikopter folyamatosan gyakorolt egész délelőtt. A kék ponttal jelöl helyen fölöttünk húzott el viszonylag alacsonyan. Arippo – bár zavarta a helyzet – semmiféle szélsőséges reakciót nem mutatott. Nem győzőm eléggé dicsérni, a lovak 90%-a ilyen helyzetben menekülőre fogja. A videón is hallható a helikopter, de a találkozáskor sokkal hangosabb volt. Az út teljesen sáros lett a lovaglás végére. A karámok között már leszálltam és itt legelt hosszabban. A végén patáját bekentem a nedves idő miatt, lábait kihúztam. Megelégedve jött vele vissza a helyére.