Címke: terep

Minden lovaglás más

Közzétéve Szerző:

Mára nagyobb utat terveztem, de a dolgok másképp alakultak. Hidegfront jött tegnap ezért aznap Arippo-t békén hagytam. Ma legalább 10 fokkal van hidegebb és úgy gondoltam abban a kellemes lovagló időben messzebb is elmerészkedhetünk a fő út másik oldalán. Amikor jöttem már láttam, hogy a másik oldalon, a földúton zárva a sorompó. Kétszer is elhaladtam előtte lassan, hogy lássam el lehet e menni mellette lóval, de nem volt biztató a helyzet. Az, hogy mennyire van becsukva a sorompó – azaz be van e lakatolva – nem derült ki. A lovardában újabb meglepetések következtek. Arippo sokat akart legelni és ebből arra következtettem, hogy az időváltozás okozta kizökkenése még nem állt helyre. A lovardában előkészítettem és csak annyira mozgattam amennyire a nyergeléshez kellett. Ügyes és készséges volt és azt gondoltam mire úton leszünk minden helyre áll… A lovardát elhagyva vezettem még mert nagyon rossz volt az út, de mindent hosszan megnézett, a figyelme erősen kifelé irányult. Itt is legelni akart még. Végül átmentünk a hídon, ami egyre rosszabb állapotban van, lóval már szinte veszélyes. Itt újabb meglepetés következett: kint voltak a tehenek, akiket ősz óta most láttunk először. Arippo itt is hosszan nézte őket, azért is, mert teljesen csendben voltak, mielőtt megláttuk őket nem lehetett tudni, hogy ott vannak. Arippo figyelmét hosszabb időre lekötötték a tehenek – mintha először látná őket – és messzebb kellett vezetnek, hogy felszálljak. Innen már nyugodtabban mentünk, Arippo a várt menőkedvet hozta, vágtatott is, de itt sem volt meg a kellő figyelme. Egyértelműen nem tudta ma hozni a tőle megszokott formát. Megnéztük a kőbányát és némi útvonal vita után a meredek mentünk a fő út felé. Most nagyon szép itt a rét, nyoma sincs a tüskés növénynek, ami sok bosszúságot okozott ősszel. Átmentünk a réten az átkelési pont irányába, és közben döntenem kellett, hogy átmegyünk e. Közben annyi idő telt el, hogy nagy lett a forgalom is, és kockázatos lett volna az átkelés így, hogy zárva a sorompó és Arippo nincs igazán formában. Tehát lemondtunk a tervekről és leszálltam, hosszabban legeltettem és közben figyeltem a forgalmat – ha elég időt várunk hosszabb szünetek vannak, amikor biztonságosan át lehet menni. Közben kengyel-problémám is támadt. Amikor vissza akartam szállni nem értettem, hogy tudtam korábban belelépni olyan magasan volt. Állítgattam, de végül még sem tudtam jól beállítani. Legközelebb ellenőriznem kell. Innen vezettem Arippo-t és egy alkalmas helyen felszálltam. Innen már probléma nélkül mentünk vissza, mindössze egy repülő húzott el túl alacsonyan a fejünk a felett, leszálláskor. Mindkettőnket megzavart egy kicsit. A tehenek ugyan ott voltak és Arippo most is megnézte őket hosszan, de bárkit, aki arrafelé kirándult.Végül 6km-t mentünk lovardától lovardáig.

6 km

Uncharted

Közzétéve Szerző:

Talán a mait tekinthetjük szenzon-nyitó lovaglásnak. Megcsináltuk a nagy körünket, ahogy azt már régen terveztük. Sajnos kicsit későn mentem, már eléggé meleg lett mire úton voltunk. Arippo-t megpucoltam, patáját is kentem és a nyergelés alatt mozgattam, végül kihúztam a lábait. A szokott kerülővel hagytuk el a lovardát és a patakon túl, a híd után szálltam fel. Itt Arippo nem értette az útirányt, kicsit hatnom kellett rá pálcával – talán túl korán. De irányba állt és mentünk az úttal párhuzamosan. Éppen az átkelési pontnál szembe jött egy teherautó és tudtuk most nem fog jönni, így kimentünk az útra és ügetésben mentünk odáig, ahol már a füvön mehettünk. Az üres telekig vágtát mentünk, de itt leszállva vezettem át. Ezután léptünk, de hagytam, ha tetszik neki valami legelje le. Itt is volt egy kis útvonal vita (valamit hallhatott, vagy szagot érezhetett), de nagy körrel sikerült irányba állítanom. Ügetésben, majd vágtában mentünk a nagy réten. Itt megtaláltuk a régi ösvényt és eléggé jó tempót ment. A vadászles felé kerülve mentünk, itt nagyon magas fű volt. Csak ügettünk, mert az ösvény végén ott az út. Újra átmentünk az úton, és a bicikli út felé vettük az irányt. Arippo csodálkozott, hogy nem arra megyünk, ahogy kb egy hónapja. A bicikli út felfestéseit nem kedvelte, de megbirkozott velük.

Leszálltam és átkeltünk a főúton – itt könnyű, mert van lámpás kereszteződés. Az Aldi előtt legeltettem kicsit és gondolkodtam mi legyen most. Olyan jó tempóban jöttünk eddig, hogy úgy tűnt bele fér az időbe a teljes kör. Visszaszálltam és lépésben haladtunk az áruházak közötti zöld területeken. Átvágtunk – sok legeléssel – egy üres telken és újra ipari területek mellett haladtunk. Arippo nem mutatott félelmet. Volt kamion, ami akkor kapcsolta be a motorját, amikor mellé értünk, és volt kukás autó is…

Tehát megkerültük az áruházakat és elérkeztünk a korábban felderített utcánkhoz és végre nyugodtabb helyen mehettünk. A kutyasulinál Arippo-nak nem tetszett valami, kicsit ideges lett, pedig senki sem volt ott, nyilván szagokat érzett. A másik kutyasulinál semmi érdeklődést nem mutatott. Így értünk a felderített szakasz végére, innentől nem ismertem sem az utat, sem a talajt és nem volt érdemes már visszafordulni. Jobbra fordultunk, bár ez Arippo-nak nem tetszett, mert végig tudta merre a lovarda és ez távolodásnak számított. Ez az utca sajnos eléggé köves, ez talán a legrosszabb szakasz, csak lépni lehetett. A kereszteződésnél balra fordultunk és meglepően jó út kezdődött, enyhén lejt, akár vágtázni is lehet.

Meder-út

Ez az út változik át egy mesterséges, betonozott mederré – innentől léptünk, de ügettünk is, mert középen lehet. A következő kereszteződésnél balra fordultunk, most már végleg a lovarda felé. Ez az út a főútról kövesnek látszott, de nem az, elég jó minőségű. Végül kiderült, hogy a felderítetlen szakasz egészen jó.

A főúton nem könnyű az átkelés, ki kell várni, hogy senki ne jöjjön és sietni kell. Persze leszálltam és úgy mentünk át. Itt már Arippo egyértelműen tudta, hogy hol vagyunk. Vidáman ment hazafelé, a tehén ösvényeken még vágtázott egy utolsót. A visszaérkezés előtt még legelt.

Ez egy nagyon jó kör, csak időben kell indulni. Bőven lehet még útvonal-variációkat csinálni erre felé. Az új helyek és a pár veszélyes hely ellenére zavartalan volt az út. Majdnem 9 km-t mentünk.

Terep

Közzétéve Szerző:

Napos hideg idő volt, éjjel mínuszok vannak, viszont a lovak heverésznek nappal. Úgy gondoltuk megpróbálunk egy terepet. Bent készültünk elő, egy keveset földről dolgoztunk, utána nyeregből. Eléggé szépen ment minden, de sajnos a lábak kihúzását elfelejtettem. Kivezettem a hátsó úton, de Arippo mindent megnézett, távoli traktort és embereket is, azt hittem soha nem jutunk el az út másik oldalára. Előzőleg sokáig gondolkodtam merre menjünk és végül a nagy rétet választottuk. Az áron leszállva keltünk át és a másik oldalon már nyeregben mentünk. Az üres telek mellett elhaladva ügetést mentünk. Még nem nő itt fű, lehet látni, hogy jó a talaj – nem értem miért nem járnak erre a lovasok – és meg lehetett figyelni hol mennek ösvények. A vaddisznó kilövő helyen viszont sáros volt az út és volt friss fű is. Azután tovább mentünk az út másik oldalára, ahol még eddig nem jártunk, és elmentünk egészen a főútig. Majd ugyan így tértünk haza, de vágtákat is tettünk bele.

Szélsőség

Közzétéve Szerző:

Három napja nem mentem Arippo-val és azt gondoltam ma mehetünk egy jó terepet. Az idő is naposnak tűnt, bár hidegebb volt, mint korábban. A lovak most már nem mindig az etetőnél csoportosulnak, hanem keresgélik a füvet a karámjukban. Érkezésemkor Arippo feküdt és sütkérezett. Nem sürgettem felkelteni, de amikor elszánta magát jött velem a kapuig. Kint megkapta az almáját és közben pucoltam. Ekkor már kezdett elmenni a nap, felhők jöttek – arra gondoltam esetleg legyünk bent. Csak nehezen tudtam rávenni, hogy jöjjön, mert mindenütt legelni akart, de úgy is meg akartam állni valahol kint, hogy legeljen. A terv az volt, hogy valamelyik rétre megyünk. Bent éppen felboronálták a pályát , tökéletes volt. Bementünk és földről mozogtunk. Amikor érkeztem láttam, hogy hiányzik a pálya korlátjából egy darab, de később megfeledkeztem róla. Amikor szabadon kezdtünk dolgozni Arippo – ha nem is ez volt az első dolga – lelépett a hiányzó korlátnál, nyereggel együtt. Ügetésben indult vissza a karámja felé, óvatosan követtem. Nem ment fel a kedvenc helyére, hanem az üres telekre ment, ott tudtam megfogni, de semmilyen módon nem büntettem meg. Visszavittem a pályára, de így már eléggé sok idő elment, a szökés legalább egy kilométer volt oda-vissza. Még mozogtunk földről, ügetés-állj-t csináltunk, volt vágta is, de már kötélen. Nyeregből volt lépés, ügetés, vágta – mind dinamikus volt. Volt ügetés- állj-hátralépés is  – sőt ebbe még a vágtát is belekombináltuk.

Előtte…

Ezután mentünk ki, de már csak az erdőbe. Közben egyre hidegebb lett és szállingózni kezdett a hó. Arippo nyugtalan volt, pedig a munka le szokta nyugtatni. A szokott útvonalon mentünk, de nem mentünk az árok irányába. Az ügetés itt is dinamikus volt. A kedvenc helyre érkezve már esett a hó. Itt szálltam le és hagytam legelni, és vezetve mentünk a karámokig – de közben néha megállt és feszülten figyelt. Végül a karámjánál nyergeltem le. Mire elpakoltam szakadt a hó és 4 fokról 0-ra esett a hőmérséklet.

…utána

Erdő röviden

Közzétéve Szerző:

A mai tevékenységünk annyiból nem volt jó, hogy kevés volt az idő, és nem jó úgy lovazni, hogy sietni kell. Úgy alakult, hogy délután tudtam menni, de még túl korán megy le a nap. A szél durván fújt. Csak annyira mozgattam Arippo-t a pályán, amíg meghúztam a hevedert és már mentünk is. Éjjel esett és az erdőben sokkal csúszósabb volt a talaj, mint tegnap, meg kellett gondolni hol ügetünk. Ugyanott szálltam fel, és Arippo szuszogva kapaszkodott felfelé, érezhetően jobban kellett koncentrálnia, mint tegnap. Az útvonal ugyan az volt, mint előző nap, de egy kicsit megnéztük, hogy az utak, amiket tegnap láttunk merre mennek.

A megtett út kb 4,5 km

Szerencsére itt nem fújt a szél erősen és a nap is besütött néha. Annyi derült ki, hogy ez hegyi terep, emelkedésre, ereszkedésre bőven volt lehetőség. Találtunk egy továbbvezető útat, ami hegyoldalban fut és nagyon keskeny – ezt majd fel fogjuk deríteni. De a csúszós talajon nem akartam erőltetni Arippo-t és a nap is ment lefelé és a szokásos úton mentünk vissza. Ma is teljesen nyugodtan haladtunk el a lovak előtt, akik itt laknak és végül a szokott helyen legeltünk. Innen már vezettem a karámig, ahol lenyergeltem.

 

Ami jó – az jó

Közzétéve Szerző:

Arippo két teljes nap szabadságot kapott, de már ez előtt is csak egy-egy rövid látogatás futotta csak. Utoljára múlt hétfőn mentem vele. Ma nem volt konkrét tervem, de jól alakult minden. Arippo megette az almáit és mire bementünk éppen véget ért egy külsős edzés. A pálya jó állapotban volt ezért földről és hátról is mentünk rajta. A földi munkában előbb közös mozgás volt – ügetés különféle tempókban és „állj!” –  de volt szabad rész is. Arippo erősen vágtázott, örült mert érezte jó a talaj. Szünetekben a nyakát masszíroztam – ez is tetszett neki. Mindössze két rudat raktam le V alakban és ezeken szár nélkül is áthaladtunk két pálcával, de főleg ülőcsontokkal próbáltam irányítani – ez eléggé jól alakul. Csináltunk vágta-ügetés váltogatást, és ügetésben belső állítást is. Ez eléggé azon múlik, hogy én aznap mennyire érezem. Mindkettőnk erőnlétét és a nyeregben töltött időt növelni szeretném, így végül kb 50 percet voltam a pályán nyeregben.

A kék szakaszt a hazasétálás. A mért út 6 km lett.

Ezután indultunk ki, de vezettem, hogy a köves szakaszon ne nyeregbe menjünk – és az erőben szálltam fel. Nagyon rég jártunk erre, de megtaláltuk az útjainkat és elmentünk az árok irányába is, ahol hónapokkal ezelőtt az átkelési gyakorlatot csináltuk. Most, hogy nincs lomb új utakat láttunk meg, amiket majd felderítünk. Csináltunk ügetőszakaszokat is, és végül a szokott helyen szálltam le fejeztem be a mérést. Itt még Arippo legelt és végül a karámjánál nyergeltem le.

Szeles terepen

Közzétéve Szerző:

Ma – egy hónap után – újra megvalósult  a tereplovaglásunk. Éjjel hó esett, ami kora délelőtt még meg volt.  Úgy ítéltem meg, hogy lépkedni kimehetünk, almáit megkapta, közben lepucoltam és már mentünk is. Ma is fújt a jeges szél, de napos, tiszta idő volt. Kifelé még havas volt a táj, a talaj felső rétege puha volt. Felfedeztünk egy földutat, ami egy zárt földterületre vezetett – úgy tűnt innen nem lehet tovább menni a főút felé. Egyébként úgy mentünk, mint egy hónappal ezelőtt, a kifutópálya mellett volt lehetőség ügetésre is.

kb 5,5 km-t tettünk meg nyeregben

A réten nincs mit enni, ezért tovább mentünk a domb teteje felé, fent ügettünk, de annyira fújt a szél, hogy innen visszafordultunk. Ekkor már majdnem eltűnt a hó és a talaj kezdett csúszós lenni. Jobb volt ismét fent menni a repülőtér mellett, ahol egy helikopter folyamatosan gyakorolt egész délelőtt. A kék ponttal jelöl helyen fölöttünk húzott el viszonylag alacsonyan. Arippo – bár zavarta a helyzet – semmiféle szélsőséges reakciót nem mutatott. Nem győzőm eléggé dicsérni, a lovak 90%-a ilyen helyzetben menekülőre fogja. A videón is hallható a helikopter, de a találkozáskor sokkal hangosabb volt. Az út teljesen sáros lett a lovaglás végére. A karámok között már leszálltam és itt legelt hosszabban. A végén patáját bekentem a nedves idő miatt, lábait kihúztam. Megelégedve jött vele vissza a helyére.

Idén az első

Közzétéve Szerző:

Ma kimentünk terepre – idén először. Meg néztem a gps adatokat és úgy tűnik utoljára november 1-én voltunk ebben az irányban. A karámban éppen itatás volt, ezt megvártuk és ezután hoztam ki. Közbe erős fogadalmat tettem, hogy ma nem nézem az órát, akár mi is történik. Azt hallottam, hogy éjjel mínusz 13 fok volt itt, ami elképzelhető a hegyek és az erdő miatt. Egy kevés vadnarancs olajat tettem a kezemre és a nyakára. Arippo egy kicsit soványnak tűnik és előirányoztunk egy körmölést jövő hétre.  A pályán csak annyit mozgattam amennyire feltétlen szükséges – a talaj itt még mindig kemény – és ezután már ki is mentünk.

Legelés

Mivel rég mentünk erre mindent megnézett, a táj is megváltozott, felszántották a rétet, ahol régen átmentünk. Hagytam legelni a szokott helyeken, de a felszállás után kifejezetten az útelágazást céloztam meg, hogy majd ott legeltetem hosszan. Új úton mentünk, vagyis mintha a nagy rétre mennénk először párhuzamosan mentünk a műúttal (a szántás mellett még éppen el tudtunk férni). Arippo nem teljesen értette mi akar ez lenni, de könnyű csizmasegítséggel irányba állt. Eleinte csak léptünk (sok volt a fagyott vakondtúrás…), de a talaj megengedte, hogy ügessünk is. Megkerülve a szántást a kifutópálya végén jöttünk fel. Ma nem volt repülés, de ha lett volna akkor sem itt érnek földet a gépek, hanem beljebb. A kifutó hivatalos kezdete ennél beljebb van, emellett is elmentünk. Még soha nem jártunk itt, Arippo egyfolytában a régi út felé húzott, ami lejjebb van. De maradtunk fent, itt fújt a szél és a kezem kesztyűben is kihűlt. Jó volt a talaj, akár még galopp is lehetett volna. A pálya mellett végig körbálák voltak, ezek mellett végigmentünk és ott mentünk a rétre, ahol ősszel a TEK-es helikopter gyakorlatozott. Itt már Arippo értette mi a célunk, leszálltam és hagytam legelni sokáig.Közben elállt a szél és zavartalanul sütött a nap, teljesen jó idő lett.

Visszafelé ő választott irányt – én arra gondoltam menjünk vissza, ahogy jöttünk, de Arippo érdekes módon azon az úton ment, ahol régen is mentünk, de nem a tehenek ösvényén, hanem a földúton – itt már többet ügettünk.  A végére egészen felélénkült és jókedvű lett, a karámok közötti utakon már leszálltam, ahogy szoktuk. Ez volt idén az első nagyobb utunk.

Újra árok

Közzétéve Szerző:

Ma is szép idő  volt, de a következő napok már nem ilyenek lesznek. Mértem volna mennyit mentünk – ezt fontos lenne tudnom – de az alkalmazás megint nem működött… Rögtön a karámban kezdtünk, de nyereggel és egy kicsit erősebb jelzéseket adtam Arippo-nak, hogy hamarabb vegye fel a fonalat és intenzívebb feladatvégzést kértem tőle. Volt pl szabadon körök váltott irányban, ügetésben – jól csinálta… Nyeregből főleg íveket csináltunk, de volt, hogy fejben készítettem elő a vágtát viszont nem kértem tőle, hanem megálltunk. Erre elsősorban miattam volt szükség.

Az idő végessége miatt – és hogy legelés is legyen bőven – megint elmentünk a Stációkhoz, most is az volt a benyomásom, hogy óvatosan üget az avaron. Elsősorban azért mentünk oda, hogy átkeljünk az árkon. Ez egy nagyon szép út lesz tavasszal, bár rövid. Az átkelés Arippo-nak nem probléma, főleg, hogy földről kértem tőle először, inkább magam miattam ezt kicsit gyakorolni. Harmadszorra nyeregben is átkeltünk oda és vissza. Nem árt az ilyet gyakorolni és erre nagyon rég volt módunk. Visszafelé jó tempóban haladtunk, de erősebb lejtőn nem kértem ügetést, viszont a végén volt egy rövid szakasz vágat is, dinamikus volt. Ezután már csak legeltünk a kedvenc helyen eléggé hosszan. Végül a karámnál nyergeltem le. Hidegebb napok jönnek…

A végén…

 

Stációk

Közzétéve Szerző:

Kivételesen tegnap volt a lányok lovaglása és Arippo-t is kihoztuk legelni.

Ma nagy terveim voltak, amik sorra megdőltek. Kitaláltam egy jó pályát, de amit megérkeztem láttam, hogy egy bértartónak edzése lesz azzal az edzővel, akit múltkor is láttam. Nekem az egész pálya kellett volna, így mást kellett kitalálnom. A másik tervem – hogy nagy utat menjek az áruházak felé körbe – már korábban megdőlt, mert ahhoz még ennél is korábban kell kijönnöm. Tehát maradt a pálya fele és egy kisebb út az erdei utak felderítésével.

Arippo-nak nem volt igazán kedve, de azért elég jól sikerült felébresztenem – de nem szeretem ha edző is van a pályán, ez engem zavar. Egyébként haladott szintű, klasszikus lovaglást láthattunk, nagykantárt próbálgattak. Tehát Arippo-t szépen, fokozatosan felébresztettem, csinált mindent: kör, eleje- és hátuljakörüli, oldalazás, belső állítás földről. Közben a lábait is kihúztam. Nyergeléskor fejezték be, így tudtunk némi vágtát is csinálni, amikor kimentek. Ez már eléggé aktív volt, bár a beugratásaim nem elég tiszták.

Az általam jelzett útvonal

Ezután mentünk ki és már a karámból kihozataltól mértem volna mindent, de leállt a mérés – a térképet utólag csináltam… Saccolva legalább 5 km-et mentünk, de lehet, hogy többet. Elmentünk a kedvenc legelőhelyünkre, itt érdekes módon Arippo nem akart sok időt tölteni – mintha tudta volna, hogy úgyis itt fejezzük be (így is lett). Utána el a lovak mellett (probléma nélkül…) és le az erdő felé. Az erdőben némi ügetés, bár úgy tűnt az avar miatt nem látja a talajt és óvatosan haladt, nem erőltettem. Utána be az erdőbe az új úton ami vissza visz a magasleshez. Ezután jött az új rész, ami szép de rövid. Találtunk egy kézzel készült Golgotát – el nem tudom képzelni mi a cél vele: a fákon laminált lapokon a stációk. Kiértünk a házakhoz, de csak meredek és/vagy köves utcák vannak minden irányban, az egyik utca extra meredek. Leszálltam és vezettem, de alig volt hova lépni, igyekeztem az út mellett vinni. Találtunk egy utat, ami úgy tűnt visszavezet – így is lett. Mindjárt az elején van egy árok – itt is leszálltam – és hagytam, hogy Arippo egyedül oldja meg, hosszú kötélen. Amint feljövünk az árokból fatörzs keresztben – ezt át kell lépni. Ide el fogunk jönni még gyakorolni az árokkal és a fatörzzsel – régen sok hasonlót csináltunk. Innen az út visszavisz a stációkhoz (a képen a jobb felső sarok, ahol bezárul a forduló) és innen az ismert úton mentünk a legelőhelyünkre némi ügetéssel, ahol sokat legelhetett. A benyomásom az volt, hogy a szokottnál sokkal többet akar legelni – talán a front miatt lehet.