Teljes tél van a lovardában. szerencsére nem volt szél, elviselhető idő volt. Arippo könnyedén jött hozzám és elmentünk az üres telekre, ahol sokáig keresgélt míg talált egy-egy helyet, ahol érdemes legelni. Arippo egyelőre jól néz ki, összevetettem más évek hasonló időszakában készült képekkel. Most nem voltak kint a lovak, de újabban két etető hely is van a karámjukban. Az üres telek jövőre a karámjukhoz lesz csatolva.
Délelőtt látogattam meg Arippot, kicsit aggódtam érte, mert a hétvégén őrült erővel fújt a szél, frontok jöttek és mentek. Ma végre nem fúj a szél, de éjjel megérkezett az első igazán hideg, mínusz 6-7 fok lehetett. A talaj helyenként fagyott, máshol sáros, tehát elengedtük mára a lovaglást. Helyette az üres telekre mentünk és ott váltogattuk a legelést némi földi feladatokkal. Mindezt azért, hogy Arippo érezzen rá itt nem csak legelés van, hanem feladat is lehet. A múltkorihoz hasonlóan most is interval-timert használtunk és nagyon hamar rájött, hogy a hangjelzés pihenést vagy feladatot jelent. Arippo továbbra is jól néz ki, jelentős súlyt nem nagyon veszített. Mikor kihoztam kapott pár almát. A lovak sajnos továbbra is kijárkálnak, de Arippo és parellis társa nem mennek ki.
Ma végre viszonylag sok idő állt rendelkezésünkre. Arippoéknak újabban két bálájuk is van, két külön helyen – támogatom. Ő állt amikor a kocsiból láttam, de feküdt amikor odaértem a karámhoz. Nem akartam sürgetni, szívesen maradtam volna vele, de magától felkelt és jelét adta, hogy kész követni. Nem vittem magammal sem kötőféket, sem vezetőszárat, elfelejtettem. Nem akartam visszamenni és ott improvizáltam azzal, hogy újra összeállítottam a régit. Eléggé viharvert, de működött. Ráérősen jöttünk a lovarda felé. Sokkal jobban el van ázva minden, mint gondoltam, a nagy pálya nem volt használható. Tisztítás után nyergelés következett illetve beláttuk, hogy nyeregből nem érdemes a nagy pályára menni, így a fedelesbe mentünk. Sokszor észrevettem, hogy Aripponak nedves időben bejön a fedeles, semmi kifogása nem volt, nyoma sem volt a múltkori idegességének.
A hevedert csak a 3. lyukba tudtam tenni, ami meglepett – jó nagy a hasa. Cavalettit (jól eltaláltam a távolságát némi próbálkozás után) és bójasort tettünk ki és ezeken mozogtunk. Mindkettőnknek jól esett a mozgás, volt menőkedv és figyelem. Közben le is szálltam egyszer, hogy megigazítsam az egyik bóját. Éppen össze akartuk kötni a feladatokat, amikor a fedeles locsolása következett volna. Tehát be kellett fejeznünk a munkát ott. Így sajnos csak 30 percet mentünk – ennél több volt a terv. Gondolkodtam bemenjünk e még a nagy pályára, de végül csak sütkéreztünk az első karámban. Utána kisétáltunk és így fejeztük be a novembert. Sajnos a beálló még javult meg, a következő napokban sem fog, mert újabb esők jönnek.
Egy fok körüli volt a hőmérséklet ma reggel, de szél is társult hozzá, hiába sütött ki a nap hideg volt. Már messziről látszott , hogy a lovak lebontották a kerítést és kint vannak az üres telek irányában. Arippo nem volt kint, pedig a barátja is ott volt. Könnyedén jött és láthatóan sokat akart legelni a lovarda felé. Közben megjelent valaki kutyával, nem felénk jött, de a kint lévő lovak megijedtek tőle , pedig pórázon volt. Arippo akkor is nyugtalan lett amikor megpillantotta a két kecskét a lovarda mögötti úton – pedig már számtalanszor látta őket bent.
Bent is volt egy ló takaróban, aki legelt – ez sem tetszett neki, úgy pucoltam le, hogy nem kötöttem ki. Elrakták mire elkészültünk, de ekkor a lovász kezdett dolgozni a pálya mellett. Kalapált, vasat vágott, hegesztett – Arippoval sétáltunk, de mindig megálltunk ott ahol dolgozott és néztük mit csinál. Végül földről mozgattam, nagyon jól hajtotta végre a kisebb, nagyobb feladatokat, körön lépett, ügetett, vágtatott. Jól ugrott vágtába és kitartó volt. De közben sok dolog nem tetszett neki, nézelődött is. Így voltunk kb. 30- 40 percet. Beszélgettünk a lovásszal, aki hegesztett és kiderült hamarosan megcsinálja a beállót is és megcsinálja a villanypásztort is.
Utána visszasétáltunk Arippo már nem állt meg legelni, dea lovak még kint voltak. Arippo olyat csinált amikor beengedtem, amit még soha: meghempergett és úgy ugrott talpra, mint akinek rugó van a lábaiba – és utána elvágtatott. Arra kellett gondoljak, hogy teljesen jól van. Elvágtatott a hiányzó kerítésig, de megállt és nem ment ki a területről, hanem arrébb el kezdett legelni.
Ma volt a beígért nap Aripponak, hogy relaxos programot kap. Most is érte kellett mennem az etetőig. De onnan könnyedén jött. Bár az üres telek felé nézelődött, de a lovarda felé haladtunk, nagyon sok legelést hagytam neki, kicsit el is ment az idő. A lovardában pucoltam, patatisztítás is volt. Olyan helyre kellett kikötnöm, ahol nem volt a földön takarmány maradvány, mert különben szedegetni akarta. Szép idő volt, a nagy pálya még éppen használható állapotú volt, akár lovaglásra is. Igazából nem lett klasszikus kezelésmenet, egyfajta intuitív foglalkozás alakult ki. Arippo sűrűn váltogatta a ki- és befelé figyelést, de lassan megérkezett egy laza állapotba. A légzése egészen lassú lett, nyakát lefelé nyújtogatta. Valahogy az alakult ki, hogy a sörény élét masszíroztam, valamint a fejét billegtettem – ez utóbbit nagyon hosszan hagyta. A végére esett az illóolaj választás – a dōTERRA gyerek-kollekcióból a Steady-t választotta. Teljesen laza állapotban sétáltunk vissza a karámjához, ahol inni ment, majd egyedül, a többektől távol legelt – elvolt az élményével (?).
Nagyon rég volt utoljára ilyen, hogy Arippoval három egymást követő nap találkozhattam. A mai megint egy „másik nap” volt. A tegnapi lovaglós alkalmat jól kaptuk el, mert ma újra őrült erővel fújt a hideg szél. Nyugatról fújt, ami itt ritka, és talán utoljára akkor volt ennyire erős amikor megérkeztünk ide, az első őszön. Arippo nyugtalan volt kicsit, összerezzent, néha felkapta a fejét, de alapjában véve folyamatosan legelt az üres telken. Könnyű volt az irányítása. Egyébként éppen evett és meg volt a helye a bálánál, ezért nem szívesen hoztam el onnan, oda is kellett mennem érte, de jött , amikor feltettem a kötőféket. Utána visszaállt ugyan oda ahonnan elhoztam. Az elmúlt három napnak talán az a tanulsága, hogy a lovazás időjárásfüggő, Arippora is hatnak a frontok, ő sem kivétel, de ragaszkodása sok problémán átsegíti a közös dolgainkat. Teljesen egyértelmű, hogy a teljesítménye és a figyelme változó és olyankor lehet neki összetettebb feladatokat adni, amikor jó formában van és nem zavarja semmi. Most már jó lenne egy nyugodtabb, front- és esőmenten időszak.
Nagyon kíváncsi voltam mit hoz a mai nap – a tegnapi szélsőséges trend folytatódik, vagy valami más lesz.
Nem volt sok időm, de igyekeztem a szokásos dolgainkat tartani: legelve jöttünk be, és utána csak a nyergeléshez mozgattam Arippot. A legelést most egy kicsit hajtottam, mert haladnom kellett (visszafelé hagytam volna legelni, de akkor szinte soha sem akar…). Tehát mindenképp felülést szerettem volna és rögtön látszott is ez egy teljesen más nap, mint a tegnapi. Nem volt szél és kellemesen sütött a nap, Arippo is teljesen nyugodt volt. Olyan kövér, hogy a hevedert csak a 3. lyukba tudtam tenni mindkét oldalon – nem akartam erősre húzni. Most a másik oldalon húztam meg és nem is reagált semmit. A pálya egyes része nem voltak használhatóak, de azért volt hely. Nyakmadzagot is tettem fel és gyakoroltuk vele az „állj”-t ügetésből (lépés átmenettel). Ez és minden más is jól ment. Amikor Arippot körön mozgattam még felszállás előtt nyoma sem volt a tegnapi idegességének, alig akart menni. Nyereg alatt is jó ütemben ügetett. Nem tettem ki semmilyen feladatot (az is idő ki- és- elrakni), hanem egy nagyobb kört és két kisebb kört használtunk mozgásra. Volt összeszedettség, hátralépés, ívek – próbáltuk madzaggal is meglovagolni lépésben. Minden jól ment, Arippo szivesen csinálta. De jövök neki majd egy legeléssel és egy kezeléssel is.
Az eső végre nem esett, de viharos szél fújt. Ez nem feltétlen zavarja Arippot, de ma nem bírta ezt az időd, a figyelme kifelé irányult, nyugtalan volt. Igazából akkor tűnt ez fel, amikor a fedeleshez értünk. Állandóan kifelé nézett és ami tényleg zavaró volt nem állt meg amikor tisztítottam, forgott körbe. Próbáltam mindenféle elhelyezkedést, hátha nyugodtabb ha beljebb megyünk a fedelesbe, de a helyzet ott is ugyan ez volt. Nagyon hamar kiderült, hogy a felülés felejtős – bár lehet, hogy akkor inkább koncentrált volna (?). A viharos széltől iszonyú hangok voltak a fedelesben. Korábban Arippot ez nem zavarta, de ma igen. Valószínűleg a meleg front nem kedvezett neki, hiszen éjjel is melegebb volt, most pedig 13 fok volt. Át akartam szerelni vezetőszárról csomózottra, de az volt az érzésem, ha leveszem a kötőféket elmenne, így csak a kötelet cseráltam ki. Egy kicsit határozottabban mozgattam, de az sem segített. Adtam neki körjátékot, eléggé kiadósan ügetésben. Eléggé sietősen ment, soha máskor nem rohan így. Miután a körjáték sem hozott igazi eredményt elkezdtem eszközöket lerakni – két rudat és szlalomot. Érdekes egyébként, hogy a kéréseimet figyelmesen, igykezve megcsinálta – bár néha túl mozogta. A feladatok meghozták a viszonylagos nyugalmat, elkezdte érdekelni és már többet tudott itt lenni a figyelme. Megjegyzem hatszor trágyázott, volt , hogy egymás után mindenféle állagút. Ilyenre nem is emlékszem közös életünkből. A feladatok szünetében elkezdett ásítani számtalanszor egymásután. Ilyenre sem emlékszem. Látszott, hogy a feszültsége oldódik, de nem szűnt meg teljesen. Közben olyan szándékkal szagolgatta a földet mint aki hemperegni szeretne. Engedtem volna, de végül nem lett belőle semmi. A szlalomot és a lépőfákat kombináluk, csettintésre elrakja a farát – tehát meglehetősen ügyes volt, de ugyanakkor feszült is. Az alsó ajkát próbáltam megérinteni – nemigazán hagyta – és eléggé feszes volt. Ez nem jó jel. De a végére valahogy mégis jól kialakult minden, eléggé lenyugodott. Még pár percet eltöltöttünk az első karámban legeléssel. Mérlegeltem, hogy visszamenjek e a kocsihoz a dōTerra Calmer-ért, mert pont ma ott felejtettem, de végül lemondtam róla. Jó lett volna látni hogyan teljesít az olaj. Arippo a visszaúton már nem akart legelni, és kint megint nyugtalanabb lett. A beállójuk még mindig rossz állpotban van, alátámasztva…
A pálya
nov.12
A gyereknak volt ma lovagló órájuk. Arippot behoztam és a lovardában legeltettem. Utána együtt vittük ki a lovakat.
Hétközben csak egy legelésre futotta nekünk az üres telket. Valami változik, a kerítést elbontották, részben otthagyták a drótokat, balesetveszélyes. Arippo jól néz ki, szívesen legelt és befejezte könnyedén amikor kellett mennünk. Úgy legelt, hogy eltoltam a zsinórt, így hozzáfért olyan helyekhez, amihez egyébként nem érne el. Úgy tűnik ezt megjegyezte múltkorról. A beállójuk még mindig meg van dőlve, használhatatlan.
Négy nap hijján két hónapja nem ültem Arippon – és természetesen más lovon sem. Soha ilyen hosszú kihagyásunk nem volt, nem emlékszem ilyenre. Úgy tűnt Arippo is várta már ezt a napot. Sikerült elég korán mennem és az idő is jónak ígérkezett, bár a tegnapi nagy eső miatt gumicsizma kötelező volt és a nagy pálya esélytelen. Két ló kint volt a karámon kívül.
Arippo nyerítve jött elém, szőre télies, de egészében jól néz ki, bár a lovaglás hiánya miatt vesztett némi izmot. Nagyon könnyű jelzésekre, szóra jött velem legelés közben. A lovarda területén valamivel nyugtalanabb volt, a patatisztítást így elmaradt. Volt váratlan esemény is. A traktor éppen vitte a takarmányt a lovaknak és úgy gyújtották be a motorját, hogy a lovardai lejtőn legurulva ugrott be a motorja. Érdekes, hogy Arippot nem ijesztette meg, inkább megnézte. Megtisztítottam és nyergelve vittem a fedelesben, ahol már volt valaki. Szlalomot raktam az egyik oldalra, a másik hossú oldalra két lépőfát tettem. Mozgattam földről, de ezt most igyekeztem rövidre fogni. A szokott dolgokra nagyon jól reagált és ezt jó jelnek vettem. A földi játékok közben húztam meg a hevedert – sajnos elfelejtettem már hogy jobb a másik, jobb oldalról meghúzni. Nem örült neki, megnézte.
Végül felültem… azt kell mondjam így közel két hónap után nagy pillanat volt, de kicsit tartottam is tőle. De Arippo nem felejt, sőt… Azt kell mondjam tökéletesen, könnyedén reagált mindenre. A következőket csináltuk: szlalom és „állj!” valamint hátralépés nyagmadzaggal. leraktam két lépő fát is. Ezeken szinte mindig hibátlanul haladtunk át. Arippo igyekezett is és valószínűleg el is találtam a rudak távolságát. Ügetése intenzív volt, a manőkedv adott volt.
Majdnem egy órát voltam nyeregben, volt összeszedettség is (előbb földről is) – ez is könnyedén, jól ment. Mérés volt, de a fedelesben egyáltalán nem működik az alkalmazás, tehát nem tudom hány kilométert mentünk nyeregben. Összeségében nagyon jól sikerült minden, már nagyon vártuk mindketten ezt a napot.